Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-08
21 A megemlékezés végén az 1848 — 49es forradalom és szabadságharc emlékművénél koszorúkat helyeztek el a helyi RMDSZ, a Magyar Polgári Szövetség és Székely Nemzeti Tanács képviselői, a rés ztvevők közül néhányan gyertyát gyújtottak az emlékmű talapzatán. A megemlékezés nemzeti imánk eléneklésével zárult. vissza Elnökünk már van Felvidék.ma 20071008 04:25 Forrás: Oriskó Norbert, Szabad Újság Ha a hazára (l egalábbis a klasszikus „haza csak ott van, hol jog is van” Petőfiidézet szerint) egyelőre még várnia is kell a felvidéki magyarságnak, törődő köztársasági elnöke már van. És az egyértelműség kedvéért rögtön leszögezendő, az Sólyom László, nem pedig Ivan G ašparovič. Még akkor is, ha Robert Fico ezt pont fordítva gondolja. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Fico is az az ember, akiről sok minden elmondható, de hogy a mi miniszterelnökünk lenne, az nem. Nem azért, mert szlovák, hanem mert a Szlovák Nemzeti P árt kényekedve szerint alakítja az amúgy is egyre inkább romló „Szlovákiaimázst”. Közismert, Antall József volt az első, aki egyértelműsítette, hogy lélekben valamennyi magyar miniszterelnöke kíván lenni. Orbán Viktor kormánya is ebben a szellemben csel ekedett. És bár ma ott tartunk, hogy a státustörvénytől eljutottunk a kettős állampolgárságot elutasító népszavazásig, mégsem vádolhatjuk azzal a magyarországi politikai elitet, hogy vigyázó szemeiket mind elfordították volna rólunk. Sólyom László köztársa sági elnök már többször is bizonyította: (állam)férfi a talpán, akinek határozott véleménye van, és aszerint is cselekszik. Nem úgy ahogy az általában lenni szokott, azaz: amit a miniszterelnök előterjeszt, azt ő szó nélkül aláírja (lásd Horn Gyula állami kitüntetésének megakadályozását). Sólyom nem Budapestről szól a határon túli magyarokhoz, hanem közéjük megy, de ebben nincs egyedül. Ez Szili Katalinról a magyar Országgyűlés elnökéről is elmondható, aki egyben annak is példája, hogy a határon túli magyar ság sem aszerint viszonyul a magyarországi politikusokhoz, hogy azok „jobbról” vagy „balról” érkeznek. Amikor anno a magyar Országgyűlés elnökválasztás előtt állt, irigylésre méltó helyzetben volt Magyarország. Az utolsó fordulóban az dőlt el, Sólyom Lász ló vagy Szili Katalin lesz az államfő. Ez volt az a választás, amelynek csak jó vége lehetett. Míg Szlovákia kik közül „csemegézhetett”: Ivan Gašparovič vagy Vladimír Mečiar? (Azaz: egyik kutya, a másik eb.) És majd akkor mondja Gašparovič, hogy ő is legén y a talpán, ha aláíratlanul visszadob egy olyan törvényt újratárgyalásra, melyet Ficó támogat. Gašparovič ezt eddig sem tette, és nem valószínú, hogy e szokásán a jövőben változtat, hiszen újra elnök akar lenni, az pedig Fico nélkül nem megy. Elnököt – ső t: elnököket – tehát az anyaországból kaptunk. De nem csak „kapunk”, hanem „adunk” is. A Magyar Koalíció Pártja néhány hónapja működő új vezetősége elérte, hogy ugyanazon dokumentumra kerüljön rá valamennyi parlamenti párt frakcióvezetőjének az aláírása – történetesen az MKP által kidolgozott szlovákmagyar megbékélési tervezetet támogatva. De ugyancsak a szlovák parlamentnek a második világháborút követő jogfosztó törvények megerősítéséről szóló határozata volt az, amelynek elutasításában ugyan az MKP egye dül maradt a szlovákiai palettán, de Magyarországon ismét valamennyi parlamenti párt ugyanígy cselekedett. Pedig megszámolhatnánk egy kezünkön, hogy az elmúlt kéthárom évben hányszor volt egyetértés bármiben is a magyarországi kormány és az ellenzék közöt t. Előfordulhat, hogy amire a magyar belpolitika képtelen, azt egy alakuló nemzetpolitika teremti meg. vissza Szili Katalin elfogadhatatlannak tartja a szlovák parlament dokumentumát Felvidék.ma 20071008 03:09 Forrás: www.reggel.hu A magyar Országgyűlés elnöke arra törekszik, hogy javítsa a megromlott szomszédi viszonyt. Szili Katalin a Reggelnek adott interjújában Szlovákiával kapcsolatban is nyilatkozott, aki szombaton Pozsonyban emlékezett a pozsonypüspökiekkel, de korábbi szlovákiai útját lemondta. Miért? – Az ok a szlovák parlament határozata a Benesdekrétumokról, illetve az a tény, hogy a szlovák házelnök ennek a kezdeményezésnek nemcsak elszenvedője, hanem az előadója volt. Bár a preambulumban a határozat elítéli a
