Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-08
7 - Első reakcióiból ítélve, meglehetősen váratlanul érte a kitüntetés. Talán úgy érzi, nem érdemelte meg? - Hazafelé tartva Magyarországról, telefonon érte sültem róla, hogy ki fognak tüntetni, ami valóban váratlanul ért. Utólag egyértelmű számomra, hogy az elismerés színházunk sikeres működésének, elsősorban színészeink teljesítményének tudható be, akik ilyen áldatlan körülmények között is képesek kimagaslót nyújtani. Az én feladatom az, hogy lehetőség szerint biztosítsam számukra a hátteret, a munkának, a működésnek legalább a minimális feltételeit. - Végzettségét tekintve Ön matematikus. Hogyan került mégis a színház élére? - Régi történet ez, amely egész en 1992ig nyúlik vissza. Korábban már dolgoztam az építőiparban, így kaptam meg az akkor szerveződő beregszászi színháznál a főmérnöki állást. Az volt a feladatunk az akkori ideiglenes vezetéssel együtt, hogy előkészítsük a színészek érkezését, megteremts ük a színház alapjait. Több kollégámmal együtt színházi továbbképzésen vettünk részt Budapesten. Ezt követően dolgoztuk ki, állítottuk össze a színházépület rekonstrukciójához szükséges tervdokumentációt. Az épületet 1993ra kellett volna átadni, akkor érk eztek meg ugyanis Beregszászba a társulat első tagjai. A munkálatokat el is kezdtük, lebontottuk a régi tetőszerkezetet. Sajnos közbejött a gazdasági válság, amely ugyancsak elhúzódott, s az épület évekig ázott tető nélkül. 1993. július elsejétől a színház igazgatójaként folytatom a munkát. A rekonstrukció azóta sem fejeződött be - hol folyik, hol nem. Idén például még semmi sem valósult meg a terveinkből. A tetőszerkezet ismét javításra szorul, jó volna, ha legalább ezt meg t udnánk oldani, megelőzendő a n agyobb károkat. - A színészek, rendezők közismerten szeszélyes, öntörvényű emberek. Könnyen szót tud érteni velük? - Nem mindig, de úgy vélem, ez természetes, hiszen munka közben sok probléma merül fel. Azt hiszem, az a lényeg, hogy mindenkor igyekszünk megoldani az adódó gondokat, s ez eddig általában sikerült is. Az a lényeg, hogy az áldatlan körülmények ellenére nemzetközi viszonylatban is kimagaslót nyújt a társulat, munkakörülményeik egyáltalán nem látszanak meg a teljesítményükön, ami elismerésre mé ltó. - Bármilyen téma kerüljön szóba Önnel beszélgetve, pillanatokon belül azon veszi észre magát az ember, hogy újra a társulat problémáiról, a megoldási lehetőségekről beszélünk. Olyan az Ön helyzete itt, mint a tűzoltóé, akinek egyetlen célja van: oltani a l ángokat, elhárítani az akadályokat, minden nehézség ellenére működésben tartani ezt a színházat, amely ma aligha nevezhető életképesnek. - Művészileg bizonyosan életképes a társulat, ugyanakkor tény, hogy működési körülményeinket tekintve távolról sincs m inden rendben. Óriási eredménynek tartjuk ennyi év után, hogy legalább a nagyterem elkészülhetett, s ott fogadhatjuk a közönséget. De ahogy a tűzoltókat említette, eszembe jutott, hogy nemrég éppen itt jártak az ellenőrök, akik a tűzbiztonsági előírások be tartását vizsgálták, s akiket sok más hivatalnokhoz hasonlóan csak nehezen lehet minduntalan meggyőzni arról, hogy az esetleges hiányosságok abból az egyszerű tényből adódnak, miszerint a színházépület rekonstrukciójának befejezéséhez még mintegy 3,5 milli ó hrivnya hiányzik. Játszani azonban addig is kell, míg ez a pénz megérkezik. Optimizmusunk mindenesetre töretlen, hisszük, hogy egyszer majdcsak elkészül a színház. Ebben mindenféleképpen számítunk a magyar állam támogatására, amely a korábbi években is j elentős mértékben járult hozzá a színház létrehozásához, működéséhez. Remélem, hogy előbbutóbb Ukrajna helyzete is javul, s legalább a tá rsulat tagjainak bérét biztosítani tudják. - Milyennek képzeli el a színházat öt év múlva? - Remélem, hogy addig el készül az épület, azaz befejeződik a rekonstrukció, s legalább ezzel nem lesz többé gondunk. Akkor pedig szeretnénk minél több előadást tartani, minél több nézőt idevonzani. - Újra itt az ősz, kezdődik a színházi idény. Mire számíthatunk idén?
