Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-01
26 Ősi román Föld Új Magyar Szó 2007. október 1. Szerző: Bogdán Tibor Államfőnk, miután megosztotta velünk aggodalmait a romániai népességfogyás kapcsán, csakhamar meg is találta a megoldást: állampolgárságot kell adni a Moldovai Köztársaság összes lakosának, legyen szó akár orosz ajkúakról is. A szabad európai utazás, munka kedvéért egy csapásra román állampolgár lesz a románságát elismerő 73 ezer fő mellett 370 ezer orosz, félmillió ukrán, 158 ezer gagauz és önmagát moldávnak valló 3 millió – mi is? Băsescu tanulhatott a státustörvény magyar leckéjéből, és mindenkinek megadja a román állampolgárságot, nehogy bárki is etnikai alapon történő diszkrimináció miatt megfúrhassa a dömpinget. Persze, román állampolgárok lehetnek majd a szerbiai, uk rajnai, magyarországi bulgáriai románok, macedóniai és görögországi arománok, svájci rétorománok és velük együtt többségi honfitársaik. Hogy pedig a diszkriminációnak a leghalványabb gyanúja se merülhessen fel, megkapják majd a román állampolgárságot az e prészek, narancsszedők, szőlő- és zsebmetszők, koldusok, valutasíbelők, gyermekcsempészek és prostifuttatók spanyol, olasz, német és így tovább állampolgárnak születő gyermekei, velük együtt pedig a nyugateurópai „őslakók” is. Mindez nyilván az óceánon t úlra is érvényes lenne, az ott élő románokkal együtt a román állampolgárságot meg kell majd adni az amcsiknak, kanadaiaknak, közép- és délamerikaiaknak, hogy az ausztráliakról ne is beszéljek. Persze, ha kérik. (Miért ne kérnék, hiszen Románia, a nyugati üzletember számára, egységes 16 százalékos kulcsával valóságos adóparadicsom, a maffiózó számára pedig a pénzmosás fellegvára.) Meg vonatkozik Kínára, biztos ott is élnek románok, és ha nem, majd visznek innen, takarosan bőröndbe csomagolva. És hol ne éln e legalább egy szál román, akit szintén nem lehet hátrányosan megkülönböztetni, honfitársaival együtt, így aztán jönnek majd, mintha csak Brecht tollából, a néger törzsek, feketék, barnák, zöldek. Szinte észre sem vesszük, és minden földrészt román állampo lgárok népesítenek be, valósággá válik államfőnk dédelgetett álma, a földgolyóbist átfogó Bukarest – Bukarest tengely, az egész világ egy nagy Románia lesz, ahonnan sehova sem lehet elmenni, mert ugyanoda érkeznénk, a világ minden vize ősi román földdé válto zik, és valamennyi óceánon, tengeren, folyamon, folyón, patakon és csermelyen Traian Băsescu hajózik majd, a Székelyföld rettenthetetlen felfedezőjeként… Érthető, hogy valóságos megváltásnak éreztem a sokat átkozott hajnali vekkercsörgést. vissza Külhon, belhon Új Magyar Szó 2007. október 1. Szerző: Székedi Ferenc Már nem csupán magyarországi egyetemi tanárok tanítanak Erdélyben, hanem erdélyiek is Magyarországon. Kezdetben, még ‘89 előtt, ott voltak a szórványos áttelep ülők. Köztük orvosok, gyógyszerészek, írók, újságírók, színészek, és ki tudja még, hányféle mesterséghez tartozók, akikről jobb helyeken tudták, hogy magyarok, máshová viszont magukkal vitték származási helyük többségi népének megnevezését. Azután megjelen tek az árusok, akiknek forintra volt szükségük, hogy ezt meg azt vásároljanak a visszaútra. A Budai Várban, a metró aluljáróiban és ki tudja, még hány helyszínen árulták népük művészetének tárgyiasított töredékeit. Majd az ácsok és a kőművesek rajzottak k i, hogy olcsón, de szülőföldjükhöz képest mégis jóval több pénzért adják el munkabírásukat, kitartásukat, hozzáértésüket. Azután jöttek a diákok, akik ösztöndíjjal vagy ösztöndíj nélkül, a felvételinélküliség és a csak magyarul tanulás varázsában, kollégiu mokban vagy kintlakásokban, kis pénzen tengődve próbálták ki a magyarországi egyetemi vagy más továbbképzési viszonyokat. Közben többször fordultak a bevásárlók, a kiskereskedők és a pénzt nagyban forgatók. Majd budapesti könyvvásárokra kezdtek járni az e rdélyi könyvkiadók, vidéki színházi fesztiválokra a színházak és gombamód szaporodó magyarországi képzőművészeti táborokba az erdélyi képzőművészek. A Szigetre a fiatalok. Az ilyen-
