Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-06
30 a magyar lakosságban a mélyszegénység kisebb probléma lenne. Arról is tudnunk kell, hogy Magyarország lakosságának 23 százaléka funkcionális analfabéta, s ha m eg is kapná például a Népszabadságot a kioszkban, nem tudná értelmezni az olvasott szöveget. Mindenütt, itt is, a jó iskolákat tartom a kitörési pontnak. Enélkül munkát is egyre kevésbé lehet majd találni. S a család mellett, vagy sokszor helyette leginkáb b az iskola tanít meg normák tiszteletére, önfegyelemre. Nemcsak bizonyos meccsek közönségén lehet látni, milyen az önkontroll nélküli tömeg. Éppily riasztó állapotról tanúskodnak az internetes fórumok névtelen beírói. - Váltanánk, de talán csak látszatr a: az elnöki poszt sajátos pozíció. Nem program ismeretében választják, nem kell elszámolnia senkinek sem azzal, hogy mit tervez, mit végzett, csak a lelkiismerete lehet a kontrolja. Nem okoz mindez intellektuális magányt, adott esetben tanácstalanságot? - Engem minden bizonnyal annak alapján választottak elnökké, amit alkotmánybíróként tettem, és ahogy annak idején az ellenzéki kerekasztalnál tevékenykedtem. Van mércém: legyek olyan elnök, mint amilyen alkotmánybíró voltam. Elnöki programom világosan kije löli az utamat; teljes erőmmel azon dolgozom, hogy a végére érjek annak, amit elterveztem. Egyébként pedig a meggyőződés nem pártelkötelezettség; a függetlenség nem magány. - De az alkotmánybíróság testületében többen voltak, többen szavaztak, megoszlott a felelősség. Itt egyedül dönt. - Valóban, a bírótársak kontrollja jótékony volt, állandóan érvelnie, vitáznia kellett az embernek. Voltak pontos szakmai szabályok, nemzetközi sztenderdek. Az alkotmánybírónak hatalma van. Az elnöki funkció alapvetően más . Itt nincs szó hatalomról, és ezen a poszton a szakmai követelmények is másképpen működnek. Van olyan helyzet, amikor az ember csak a lelkiismeretére támaszkodhat, aminek kétségkívül van kockázata. - Az ön által vezetett Alkotmánybíróság mondta ki, hogy a közszereplőnek többet kell tűrnie úgy jogilag, mint pszichésen. Ön személy szerint többet tűr most pszichésen, mint korábban? - Értem a kérdést, és köszönöm, nagyon jól bírom. - Csak más az AB elnökeként közszereplőnek lenni, mint államfőként... - A z alkotmánybírósági éveket utólag megszépíti az emlékezet, de az sem volt könnyű időszak. Viszont kétségtelen, akkor nem voltam olyan értelemben a nyilvánosság előtt, mint most. És hát: szabadon jártamkeltem a világban. Higgyék el, sokkal jobban zavar az, hogy nem tudok szabadon mozogni, mint az, hogy mit ír rólam ez vagy az a lap. - Éreze plusz pszichés terhet annak kapcsán, hogy megtagadta - a most nagybeteg - Horn Gyula kitüntetését? - Tudtunk beszélni mindezek után Horn Gyulával. Tökéletes a békénk egymással. - És a miniszterelnökkel? Korábban rendszeres kapcsolatban álltak. Az ország érdekében nem volna jobb, ha újra így lenne? - Jobb volna, persze. De ehhez az kellene, hogy pontos, széles körű tájékoztatást kapjak, és hogy ebben bízhassak is. A zonban így is ragaszkodom ahhoz, hogy az állam működése a jelen helyzetnek nem láthatja kárát. És aki hozzám akar jönni, bármikor jöhet. Szekeres Imrével például rendszeresen megvitatunk honvédelmi kérdéseket, anélkül, hogy arról beszélnénk, mi a véleményü nk az őszödi beszédről. És jön a környezetvédelmi miniszter, Fodor Gábor is. - A szociális miniszternek is jönnie kellene, hiszen ön korábban azt mondta: az ország legnagyobb problémája a szegénység. S így egyben az ön egyik legnagyobb kihívása is - ezt mondta. Tudott ebben érdemben lépni? - Szakpolitikai kérdésről lévén szó, én legfeljebb közvetíthetek információkat és szempontokat, talán gyorsíthatok folyamatokat, de nem sok jóról számolhatok be. Pedig ez alapvetően hozzáállás kérdése. Mindenki látja p éldául, akinek van szeme, hogy a gyermekprogramok elégtelenek, hogy legalább a nagycsaládoknak segíteni kell. Mert ha már ennyire nincsen gyerek, akkor legalább azokat támogassuk, akiknél van. Ezt a hozzáállást hiányolom a politikából. Megismétlem azt is, hogy az alapfokú közoktatáson nem szabad spórolni. Ahhoz, hogy valaki jó gimnáziumba kerüljön, előbb kell egy jó tanító. Mert csak úgy lehet továbblépni. Az emberi dimenziók nagyon fontosak számomra. Fontos a GDP a fejlődés szempontjából, de még fontosabb, ha valahol van egy jó tanító. Ő az egész környezetét formálja, műveli, normatiszteletet ültet beléjük. Találkoztam nagyszerű példákkal. - Ha elnöki megszólalásait figyeljük, néha úgy tűnik, hogy azok összessége akár egy valódi konzervatív programként is fölfogható.
