Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-06
9 Benešdekrétumokat Csehország európai uniós csatlakozása kapcsán, akkor az MSZP és az SZDSZ nem vett részt ebben a játékban. Most az összes magyar parlamenti párt együtt lépett, és ez nem jó, sem a V4ek, sem az európai elrendezés tekintetében. Ilyen dekrétumok nem csak nálunk voltak, kitelepítés nem csak itt volt, ez több országot érintett. A magyar képviselők nem mérnek azonos mércével, hiszen Szerbia területén ma is érvényesek olyan törvények, melyek mind a mai napig megtiltják, hogy a magyarok vis szatérhessenek azokba a falvakba, ahonnan kitelepítették őket a világháború után. Ezt senki sem meri felhozni. - A szlovákiai magyarok adósak a szembenézéssel? - Természetesen a kollektív bűnösség elve elfogadhatatlan. Nem csak ma, akkor is elfogadhatat lan volt, amikor alkalmazták. Nagyon fontos eredménynek tartom, hogy az elmúlt években Vadkerty Katalin feldolgozta a háború utáni történéseket, de úgy gondolom, hogy most már tovább kellene lépni, a kisebbségi történelmünk árnyoldalaival is foglalkozni ke llene. A második világháború alatt – ugyanúgy, ahogyan nem voltunk kollektív bűnösök, nem voltunk kollektívan ártatlanok sem. Ez vonatkozik a következő évtizedekre is. Paradoxnak tartom, hogy sokan az itteni magyarságból aranykorként értékelik az 50es éve ket, „énekelt, táncolt a magyar vidék DélSzlovákiában”, míg egyeseknek a padlását söpörték, és egyházellenes retorziók történtek. Ezzel szembesülni kell, ez érvényes a csehekre, a szlovákokra, a magyarországi és a szlovákiai magyarokra egyaránt. - Hogya n kapcsolódik ez a most elfogadott határozathoz? Ennek kapcsán elkezdődhetne egyfajta párbeszéd? - Fontosnak tartom leszögezni: kár, hogy megszületett ez a határozat. Olyan normákról szól, melyek a jogrendszerben jelen vannak, habár nagyrészt módosított f ormában. Ma már senkitől sem veszik el ezek alapján a vagyonát vagy az állampolgárságát, egy hátrányuk azonban még mindig él: restitúciós igényekkel nem lehet fellépni fel az állammal szemben. Kár, hogy ebben a hektikus hangulatban fogadták el ezt a határo zatot. Nagyon fontos része azonban – amit legtöbbször a dokumentum belső ellentmondásaként szoktak emlegetni – , hogy elítéli a kollektív bűnösség elvét. Ha jól tudom, akkor a független Szlovákia történetében ez az első parlament által elfogadott dokumentum , amit a parlament fogadott el, és amely a magyarokkal kapcsolatban elítéli a kollektív bűnösség elvét. Szerintem ez alapján el lehetne kezdeni az együttműködést, a továbbgondolkodást. - Az említett beszélgetés során gyakorlatilag az MKPt tette felelőss é a határozat elfogadásáért. Valóban úgy látja, hogy Csáky Pál csak pártja népszerűségét akarta növelni azzal a kárpótlásra vonatkozó javaslatával, ami ön szerint kiváltotta a határozat elfogadását? - Úgy látom, hogy egy érdekes pártpolitikai lépésnek leh etünk tanúi, ami nem volt jellemző az MKPra a korábbi években. Mégpedig annak, hogy egy kényes témát párton belüli csatározás eszközeként használnak fel. A témát július elején a Pátria rádióban vetette fel Csáky Pál, amikor a párt népszerűsége 8 százalék közelébe esett. Úgy vetette fel, hogy nem egyeztetett ellenzéki partnereivel, és szerintem még pártja minden vezetőjével sem. Ez a párt belső viszályaira utal. - Nem minden ügynökség mért 8 százalékos népszerűségi adatokat. - Azok a felmérések már két h éttel később jelentek meg. Úgy látom, hogy Csáky ezt a témát nagyon pragmatikusan saját elnöki pozíciójának megerősítésére használta fel. Nyílt titok, hogy párton belül továbbra is nagy a feszültség, annak ellenére, hogy a tisztújítás óta már 6 hónap telt el. Ebből a szempontból egyértelműen őt tartom az egyik fő felelősnek a kialakult helyzetért. Felelős azonban az a nagy szlovák egyetértés is, ami a parlamenti határozat elfogadásában nyilvánult meg. Ezt követte a magyarországi pártok teljes összezárása, t ehát lényegében mindkét ország politikai elitje nemzeti alapon reagált, nagyon szerencsétlen módon. Tanulsága az ügynek, hogy olyan témákat melyek az emberek érzelmeit érintik, nem szabad pártpolitikai, párton belüli politikai eszközként felhasználni, ahog yan ezt Csáky tette. - A parlamenti tárgyalás során sokat változott a határozat szövege, lehetett volna rajta még finomítani? Esetleg elkerülhető lett volna az elfogadása? - Arra nem volt esély, hogy lekerüljön a napirendről. Szlovák ellenzéki politikusokkal, értelmiségiekkel folytatott beszélgetések alapján mondhatom, hogy ugyan ők sem tartották szerencsésnek az elfogadását, de egyetértettek a szöveggel. Egyetértettek abban, hogy reagálni kell az MKP által elindított folyamatra. Az MKP még a liberális szlovák értelmiség szemé ben is kezd radikális politikai párttá válni Csáky Pál vezetése alatt, mert Duray Miklós logikáját látják érvényesülni. Valljuk be, hogy Duray Miklós szüntelenül jelen van, az ő személye ma már nem csak az MKP belső problémája, hanem kárpátmedencei problé ma.
