Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-28
16 jött, de a Fidesz nevében szükségesnek látta hangsúlyozni, hogy - bár vannak erők a térségben, amelyek a gyűlölet doktrínáját hangoztatják - az ő pártja nem ezek közé t artozik - a Fidesz a megbékélés politikáját hirdeti. vissza KeletEurópa - a kiűzetés évei Népszabadság • Munkatársunktól • 2007. szeptember 28. Az etnikai tisztogatás fogalma másfél évtizede vonult be a nemzetközi mé dia nyelvébe - elsősorban a délszláv háború eseményei kapcsán. Horvátország, BoszniaHercegovina, Koszovó népei, nemzetiségei menekültek a népirtás elől. A huszadik század azonban Európában a menekülések, a kiűzések és az etnikai tisztogatások kora volt. Az első és a második Balkánháborúkkal kezdődött, majd folytatódott az első világháború után. Az etnikai tisztogatást a negyvenes években illedelmes kifejezéssel lakosságcserének is nevezték, ahogy a szlovákiai magyarságot jogfosztó Benesdekrétumok nyomán bevezetett intézkedéseket is becézték. A későbbi győztes nagyhatalmak már a háború előtt eldöntötték, hogy a kisebbségi problémákat a kisebbségek felszámolásával oldják meg. A Népszövetség még igyekezett kisebbségvédelmi szabályokat érvényesíteni, s ezek et később úgy értelmezték, hogy segítették a hitleri birodalmat abban, hogy a más államokban élő németeket "ötödik hadoszloppá" szervezze. A legnagyobb, kikényszerített népmozgást Lengyelország határainak "jaltai átszabása" okozta. A keleti német területe kről és Danzig egykori szabad városból összesen 12 millióan kényszerültek távozni. Menekülés közben - német adatok szerint - két és félmillióan meghaltak. Legalább hárommillió lengyel települt át a helyükre az ország volt keleti vajdaságaiból és a Szovjetu nió belső területeiből. Ugyanakkor félmilliónyi ukránt és fehéroroszt keletre vándoroltattak. A lengyel kommunista hatóságok az ország területén is végrehajtottak hasonló tisztogatást, amikor az ukránokat délkeletlengyelországi területekről a volt német t erületekre kényszerítették. A Szovjetunió európai területein a krími tatárok, a csecsenek és más kaukázusi népek voltak e politikaietnikai tisztogatás elszenvedői. A háború után felszámolták a Csehországban élt németeket - összesen 3,5 millió emberről va n szó. Hasonló sors érte a felvidéki szászokat is. Csehszlovákia a teljes felvidéki magyarságot ki akarta telepíteni "lakosságcsere" keretében. Végül százezren települtek át, illetve korábban menekültek Magyarországra, ahonnan 68 ezer szlovák távozott. Töb b százezer német hagyta el Jugoszláviát, Romániát is a háború utolsó hónapjaiban. Magyarok is tízezrével menekültek Erdélyből és Délvidékről az anyaországba. Jugoszlávia adriai városaiból és falvaiból elűzték az olaszok jelentős részét. A bolgár- török, b olgárgörög lakosságcsere is folytatódott a negyvenes években. Ez is több százezer embert érintett. A bulgáriai törökök és a bolgár mohamedánok ellen több, "kitelepülésre ösztönző" akciót is indítottak a hatóságok a világháború utáni években. Mindehhez még hozzá kell számítani a világháború után külföldön rekedt, hontalanná vált személyek tömegét vagy a görög polgárháború sok ezer menekülőjét. A holokausztot túlélt maradék keleteurópai zsidóság jelentős része is elvándorolt a háború utáni években, főleg a megalakuló Izraelbe. Régiónkat az elűzetés, az etnikai tisztogatás következményei máig terhelik. Egyes társadalmak képesek voltak szembenézni saját felelősségükkel, mások továbbra is a kollektív bűnösség és a nemzeti ártatlanság dogmáit hirdetik állami sz inten. vissza