Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-26
37 kapcsolatos álláspontja közismert. Egyúttal arra is emlékeztette magyar pa rtnerét, hogy a szlovák kormánypártok és az ellenzék képviselői együtt szavazták meg a határozatot. SzentIványi István SZDSZ- es EPképviselő kérte, hogy az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága határozottan foglaljon állást a kollektív bűnösség elvével szemben. „A kollektív bűnösség elve, amely a Benesdekrétumok némelyikében kifejezetten szerepel, elfogadhatatlan a liberálisok számára, bárhol is éljenek, és bármilyen nemzethez tartozónak vallják magukat” – fogalmazott SzentIványi István a JeanMarie Cavadához, a testület liberális elnökéhez írt levelében. Az SZDSZ politikusa szerint komolyan megkérdőjelezhető a jogállamiság iránti elkötelezettsége azoknak a politikai erőknek, akik e dokumentumokat újra és újra támogatásukró l biztosítják. Mint írta, a határozat mindössze néhány nappal azután látott napvilágot, hogy a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja – valamennyi magyarországi parlamenti párt támogatásával – magyar – szlovák megbékélési nyilatkozat elfogadását kezdeményezte. „ Ma, amikor Szlovákiának és Magyarországnak az Európai Unió, a NATO, az Európa Tanács és a visegrádi együttműködés keretében végre lehetősége lenne túllépni az évszázados kölcsönös sérelmeken, a Benesdekrétumok a történelemkönyvekbe, és nem a parlamentek n apirendjére valók” – áll a liberális képviselő levelében. vissza Kire számítsunk? Új Magyar Szó 2007. szeptember 26. Szerző: Székedi Ferenc Az RMDSZ országos politikai és nemzetiségi érdekképviselet, a más romániai pártok úgyszintén országos pártok, a választások tétjét leszűkíteni valamiféle olyan erdélyi magyar- magyar mérkőzésre, amelynek keretében negyvenötön rúgják a labdát egy mindössze egyszemélyes csapat ellen alapvetően elhibázott álláspont. Negyvenöten egy ellen - ezt írja egyik ifjú vagy kevésbé ifjú kollégám (a stílusból inkább az álnévre semmint az életkorra tudok következtetni) az egyik olyan erdélyi magyar hetilap vezércikkében, amelyet megjelenés előtt rendszeresen lehoz egy újságcikkeket folyamatosan bekebe lező internetes portál. Szerinte ez a szám nem véletlen, mert legalább ennyi kell ahhoz, hogy az RMDSZ Tőkés Lászlóval csatázzon. Én azt hiszem, ez a beállítás teljesen hamis. Az RMDSZ a maga negyvenöt jelöltjével nem azért indul az európarlamenti választ ásokon, hogy Tőkés Lászlóval viaskodjon, hanem - ahogyan eddig is tette - mindenekelőtt a hasonló számú jelöltet felvonultató más romániai pártokkal kell felvennie a küzdelmet. Az RMDSZ országos politikai és nemzetiségi érdekképviselet, a más romániai párt ok úgyszintén országos pártok, a novemberi választások tétjét leszűkíteni valamiféle olyan erdélyi magyarmagyar mérkőzésre, amelynek keretében negyvenötön rúgják a labdát egy mindössze egyszemélyes csapat ellen alapvetően elhibázott álláspont. Az Európai Parlament mindenekelőtt országok képviseletére épül, ez a képviselet pedig az Európában jelenleg honos ideológiák és politikai áramlatok alapján áll össze, a különböző EPfrakciók majd ezeket ötvözik, hogy az egész testület a demokráciákban megszokott par lamentarizmus játékszabályai alapján működjön. Ahogyan az RMDSZ megalakulása pillanatától zászlajára tűzte és ezt az alapelvet minden programjában és minden kongresszusán megerősítette: a szervezet nem csupán a romániai magyar nemzetiség jogi, gazdasági, társadalmi, politikai esélyegyenlőségéért küzd, hanem ugyanilyen mértékben az összromán társadalom demokratikus átalakításáért, korszerűsítéséért, mivel az előbbi célkitűzés csak az utóbbival együtt valósulhat meg. Voltaképpen az RMDSZ kormányzati szerepv állalásának ez az alfája és ómegája, a különböző kormányzati tisztségeket betöltő magyar közszereplők pedig olyan romániai intézményekben tevékenykednek, amelyeknek néhány sajátos kivételtől eltekintve nincsen etnikai jellege. Ami azt is jelenti: az RMDSZ részvételű kormányzat az egész ország számára jelentett olyan politikaiszakmai irányítást, amely a gyorsütemű gazdasági növekedés és az európai integráció útjára helyezte Romániát. Következésképpen valamiféle kizárólagos belső etnikai szavazás útjára tér íteni az európarlamenti választásokat igen nagy botorság. Itt és most romániai politikai választások következnek és ahogyan Szászrégen vagy Szatmár magyar és Nagyszeben német polgármestere nem etnikai, hanem állampolgári szavazatokkal nyerte meg
