Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-25
25 Francia – német példa: másként is lehet Középeurópai gondolkodók, közírók és politikusok gyakori hivatkozási alapja a Benesdekr étumok kapcsán a francia – német megbékélés. A hivatalosan Elyséeszerződésnek nevezett megállapodás Charles de Gaulle francia államfő és Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár között jött létre 1963ban. Bár a két ország már a második világháború után szoros ra fűzte kapcsolatait, csak a két egykori ellenfél látványos kibékülése tette lehetővé az európai integrációs folyamatot. A békülés előzményeihez tartozik, hogy Franciaország kilépett a – De Gaulle szerint túlságosan amerikai befolyás alatt álló – NATO ka tonai szervezetéből, és létrehozta a "független" francia stratégiai nukleáris elrettentő erőket. A gyarmati háborúk terhétől is szabaduló Párizs végre Európa felé fordulhatott, de elhidegült a kapcsolata Washingtonnal a NATO körüli huzavona miatt. Mivel Fr anciaország hasonló okokból NagyBritanniával sem ápolt jó kapcsolatokat, s miután a Szovjetunió felé mutatott nyitása sem oldotta meg problémáit, kézenfekvő volt kapcsolatainak szorosabbra fűzése NyugatNémetországgal. Bonnnak kedvezett az ajánlat, mert a világháború után az ország nem vált a nemzetközi közösség teljes jogú tagjává. Ezzel a lépéssel viszont nagyot nőtt NyugatNémetország presztízse. Az Elyséeszerződés a két állam vezetőinek rendszeres találkozóit, valamint sokrétű együttműködést írt elő . A vezetők megbarátkoztak egymással, s ez komolyan könnyítette a gyakran ellentétes érdekek összehangolását. A német újraegyesítés azonban, miközben növelte Németország súlyát Európában, a franciákét csökkentette. Ráadásul a NATO, illetve az EU keleti bőv ítése is a német pozíciókat erősítette. A megingott német – francia tengely utolsó nagy kezdeményezése a kilencvenes évek elején a maastrichti szerződés, az Európai Monetáris Unió és a közös pénz, az euró bevezetése volt. Ezután már döcögött az együttműködés , bár a két ország azóta is bizonyítani kívánja, hogy igen jó a viszonyuk. Tény, kevés olyan megállapodás köttetett a 20. századi Európában, melynek nagyobb hatása lett volna a kontinens jövőjére, mint az Élyséeszerződés. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának határozata A második világháborús rendezést szolgáló dokumentumok érinthetetlenségéről a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elfogadja az alábbi megállapítást: "A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa – nem feledve a második világháború áldozat ainak sérelmeit, és elítélve a kollektív bűnösség elvét; – elutasítva a szlovák és csehszlovák szervek törvényeinek, dekrétumainak, szerződéseinek és egyéb háború utáni döntéseinek megkérdőjelezésére és revíziójára irányuló kísérleteket, amelyek a háborút követő vagyoni és jogi rendezés módosítását jelentenék; – tiszteletben tartva a győztes és a vesztes államok közötti egyezményeket; – figyelembe véve az 1946. február 27én kelt, Csehszlovákia és Magyarország közöti lakosságcseréről szóló egyezményt, az 1947. február 10i, Magyarországgal kötött békeszerződést és az 1949. július 25i csorbatói egyezményt; – a jó szomszédi kapcsolatok fejlődését kívánva a Magyar Köztársasággal; – az európai uniós integrációs folyamat folytatására törekedve, és a második világháború befejezésével, valamint annak kimenetelével összefüggő kérdések felvetésének lezárására irányuló szilárd elhatározással kijelenti, hogy: 1. a háború utáni rendezés keretébe tartozó alkotmányos, törvényi és politikai döntések elfogadása más eu rópai államokhoz hasonlóan a második világháború és a nácizmus veresége következményeként történt, valamint a potsdami konferencia eredményeibe foglalt nemzetközi jogi elvek alapján; 2. a Csehszlovák Köztársaság reprezentatív szervei és a Szlovák Nemzeti Tanács háború utáni döntései nem okoznak diszkriminációt, és jelenleg nem képezhetik új jogi viszonyok létrejöttének alapját;
