Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-22
15 - Olyan ez, mintha nyitott kaput döngetnénk - vélekedett Eduard Kukan volt külügyminiszter. Ennek ellenére ő is és - egyetlen kivételtől eltekintve - minden szlovák ellenzéki honatya végül igennel voksolt. Köztük Frantisek Miklosko is, aki 2001ben Esterház y János Emlékérmet kapott Budapesten, és aki akkor a saját nevében megkövette a szlovákiai magyarokat a második világháború utáni meghurcoltatásukért. - Hosszas vívódás után azután döntöttem így, miután a végső változatból kikerültek az erősen vitatható me gállapítások, viszont javaslatomra bekerült az a mondat, hogy elítéljük a második világháború után alkalmazott kollektív bűnösség elvét - érvelt megkeresésünkre a szlovák politikus. Lapunknak nyilatkozva Öllős László politológus kifejtette: Csáky Pál, az MKP elnöke valóban taktikai hibát követett el, amikor a nyár elején, előzetes politikai egyeztetés nélkül, a sajtón keresztül hozta nyilvánosságra, hogy szeptemberben a parlamentben indítványozni kívánják a szlovákiai magyarok meghurcoltatása miatti bocsá natkérést és jelképes kárpótlásukat. - Ugyanakkor a szlovák válaszlépés erősen túlzó volt. A megszavazott dokumentum ráadásul értelmetlen és ellentmondásos. Ugyanis megerősítették a második világháború után elfogadott jogi normát, amely a kollektív bűnössé gen alapul, a következő pontban viszont elutasítják ugyanezt az elvet - hangsúlyozta. Marián Lesko ismert szlovák publicista szerint a múlt századi szlovák autonomista mozgalom vezető képviselőjének, Andrej Hlinkának az államiság létrejöttében szerzett é rdemeit rögzítő törvény, most pedig a Benesdekrétumok érinthetetlenségét kimondó határozat azt mutatja, hogy új állami doktrína formálódik. - Méghozzá Ján Slota és társai kezdeményezésére és szándékai szerint, ezért okkal aggódhatunk Szlovákia további jel lege miatt. Ján Paska házelnök kifejtette azt is, hogy szerinte külföldön valószínűleg nem ismerik a határozatot, amely elítéli a kollektív bűnösség elvét, jószomszédi viszonyt óhajt Magyarországgal, és magáénak vallja az uniós normákat - hangoztatta. Az ügyben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pénteken telefonon hívta fel szlovák partnerét, Robert Ficót. Lapunk megkeresésére Slivia Glendová pozsonyi kormányszóvivő elmondta, hogy Fico ismét leszögezte: kabinetje számára a Benesdekrétumok érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok. A jelenlegi szlovák kormánynak a Benesdekrétumokkal kapcsolatos álláspontja jól ismert, ezért Robert Fico nem érti, miért kellene Magyarországon aggodalmakat kiváltania annak a ténynek, hogy ezt véleményét a parlament megerősíti . vissza Párbeszéd – de miről? Kapu 2007. augusztus Szerző: Borbély Zsolt Attila (Temesvár) Az erdélyi magyar médiában, amióta az RMDSZen kívül megjelentek komoly, nemzetileg elhivatott szerveződések is, a korábbi, köztud ottan román ihletésre létrehozott álszervezetek mellett (Független Magyar Párt, majd az ebből létrejövő Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt, s hadd ne soroljam végig Kiss Kálmánék különböző alakváltozásait) a közélet egyik kulcskérdése a párbeszéd lett. Alapfogalmaink lassan nem a nemzeti önrendelkezés, belső szuverenitás és autonómia, hanem egység, megosztás, párbeszéd. Vagyis céllá lép elő az egyébként eszközjellegű tételezés, a „magyar egység”, ott settenkedik osztályellenség módjára a nagy veszély, a „megosztás”, amit a párbeszéddel lehet elkerülni. Íme a kurrens RMDSZpropaganda lényege egy mondatban. Ez az érvelés is, mint általában a Markókorszak szólamai, egyszerű, tetszetős, elfogadásra csábító. Akárcsak az apró lépések taktikája, a bölcs kompro misszumokra és Deák Ferencre való hivatkozás, a „szónokoló magyarok és dolgozó magyarok” szembeállítása. A nagy többség nem gondolja át, hogy az apró lépésekkel nem sikerült megállítani vészes fogyatkozásunkat, egy tapodtat sem haladtunk az autonómia felé, a „bölcs kompromisszumok” pedig a román hatalom diktátumainak elfogadásában merültek ki. Kommunikációs szempontból van bölcsesség a Markódoktrínában: nem szabad olyan célt nyilvánosan meghirdetni, amire a román hatalom nemet mond. Sőt, a legbiztosabb azt hirdetni meg saját célként, amit a román hatalom eleve magáénak érez – kiváló példa erre az EUcsatlakozás, melynek megtörténtét saját győzelemként ünnepelte legutóbbi kongresszusán a Markótábor. Ami pedig a munkát és a szónoklást illeti, nos, mindkét tá bor egyszerre teszi mindkettőt. A kérdés legfeljebb az, hogy miről szónokolnak, és mit dolgoznak. Hogy csak egyetlen esetet említsek: az egyik tábor minden állami támogatás nélkül mozgóurnás népszavazást szervez lelkesedésből, elhivatottságból, mire a mási k tábor prominense, név szerint Markó Béla, lekicsinylőleg legyint, és a nagykövetségek figyelmét is felkeltő akció jelentőségét igyekszik
