Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-22
8 jelentette be szombati sa jtótájékoztatóján Budapesten. Hangsúlyozta: a bizottsági ülés lemondásával szeretnének tiltakozni a döntés ellen, a szlovák külügyi bizottság ugyanis különös felelősséget visel az ügyben, hiszen a szöveg véglegesítésében kiemelt szerepet játszott. 2002be n hol volt a határozottság? Németh bejelentette: a Fidesz támogatja a magyar kormányt abban, hogy határozottan lépjen fel a kétoldalú és a nemzetközi fórumokon a Szlovák Nemzeti Tanács döntése ellen, és készen állnak az egyeztetésre, valamint bármilyen kö zös stratégia kialakítására. Megjegyezte ugyanakkor, örültek volna annak, ha az MSZP 2002ben is a mostanihoz hasonló álláspontot képviselt volna, amikor megtámadták Orbán Viktort, mert az EU normáival összeegyeztethetetlennek nevezte a Benesdekrétumokat. A Szlovák Nemzeti Tanács döntése nem más, mint a kollektív bűnösség elvének megerősítése, amely alapját képezte a szlovákiai magyarok és németek állampolgárságtól történt megfosztásának, vagyonuk elkobzásának és deportálásuknak – hangsúlyozta Németh. Fel hívta a figyelmet arra, hogy a Benesdekrétumok ma is kihatnak a felvidéki magyarokra, mert a kárpótlási folyamatokban ez hivatkozási alap a diszkriminációra. A külügyi bizottság elnöke szerint a dokumentum ellentétes az EU normáival és Szlovákia uniós vál lalásaival is. Kiemelte: a Fidesz együttérez és támogatja a felvidéki magyarságot, valamint a szlovákiai Magyar Koalíció Pártját is a Benesdekrétumok elleni küzdelemben. Véleménye szerint ugyanis ez már nem magyarkérdés, hanem demokráciakérdés, mert emb er és ember közötti különbségtétel elfogadhatatlan. Úgy látja, ez már nem egyes szlovák politikusok szélsőséges megnyilvánulásairól szól, hanem a szlovák állam szélsőséges és antidemokratikus álláspontjáról. Németh emlékeztetett arra, szeptember 14én az ö t parlamenti párt közös állásfoglalást fogadott el, amelyben kezdeményezték, a Magyar Koalíció Pártjának kérésével összhangban, hogy a szlovák, illetve a magyar parlament fogadjon el egy közös szöveget a megbékélés jegyében. Erre is rendkívül barátságtalan válasz a Szlovák Nemzeti Tanács döntése. Bízom abban, hogy ez még visszafordítható – hangoztatta az ellenzéki politikus. Jöjjön haza a nagykövet Szombaton a KDNP is reagált a szlovák kormány Benesdekrétumokkal kapcsolatos lépésére. A Kereszténydemokra ta Néppárt kibővített országos elnöksége szombati ülésén elfogadta azt a nyilatkozatot, amely szerint a KDNP megdöbbenéssel fogadta a szlovák törvényhozás szeptember 20i nyilatkozatát, amellyel kiállt a Benesdekrétumok mellett. Mint a közlemény fogalmaz, a KDNP értetlenül áll a tény előtt, hogy a szlovák nemzetgyűlés egy Szlovákiában működő, a Szlovák Köztársasághoz minden tekintetben lojális magyar párt által megfogalmazott megbékélési nyilatkozatra ilyen, az Európai Unió alapelveivel szemben álló, durva hangvételű határozattal reagál. A KDNP továbbra is a nemzeti megbékélést kívánja, és reméli, a szlovák politika mielőbb visszatalál az európai útra. A KDNP úgy ítéli, hogy a Magyar Köztársaság kormányának jelentéstételre haza kell rendelnie Pozsonyból nag ykövetét, és minden nemzetközi szervezetben fel kell emelnie szavát a kisebbségi jogok védelmében, a kollektív bűnösség mindenféle megnyilvánulása ellen. vissza Az utolsó csepp Magyar Nemzet 2007. szeptember 22. Szerző: Pat aky István Naphosszat lehet megértően elemezgetni a sérült, kisebbségi komplexusban szenvedő szlovák lélekről, a fiatal, s önmeghatározásában még bizonytalan Szlovákiáról vagy arról, hogy jobb híján a szlovákok kénytelenek mással szemben meghatározni nemz eti identitásukat. Vagy arról, mennyiben vagyunk mi, magyarok hibásak a kialakult helyzetért, és hány százalékban felelős mindenért Trianon. Történészek, szociológusok, pszichológusok sora adhat időről időre magyarázatot, mi is történik valójában északi szomszédunknál. Aztán jöhetnek az elemzők, szakértők, s hosszasan ecsetelhetik, milyen belpolitikai motivációk állnak Robert Fico, Ján Slota és Vladimír Meciar tettei mögött. A művészek, a kultúra képviselői unosuntalan ismételgethetik, hogy valójában csa k a csúnya politika az oka minden bajnak. De hol van az érvelés végső határa? Meddig lehet észérvekkel írni, szólni bizonyos történésekről, és mikor érkezik el az a pont, amikor az ember őszintén önmagát adja, félretéve az okoskodást, udvariaskodást?
