Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-15
22 Mit jelez Ön szerint Sógor Csaba jelölése a befutó helyre? Szerintem Sógor Csaba nem tudta végiggondolni a szerepét. Immár mindkét oldalnak pontosan meg kell határoznia a maga politikai identitását. Sógor Csaba pedig inkább a tisztázatlanságot akarja fenntartani. Szerintem inkább arculat építési szempontból volt szüksége az RMDSZnek Sógorra, hiszen a bels ő folyamatok azt tükrözik, hogy a pluralizmus visszaszorult az RMDSZen belül. Úgy vélem, Sógor befutó helyen való megjelenése egyben világos kampánystratégiát tükröz. Kelemen Hunor Szás z meghatározta T ő kés döntését Miért nem egyeztek meg? Erre T ő kés László tudna érdemben válaszolni. Az én olvasatomban T ő kés Lászlót olyan emberek befolyásolták, akiknek semmi sem drága, akiknek már az is nyereség lenne, ha senki sem jutna be az EPbe, és ezzel az RMDSZen üthetnének. Szász Jen ő és köre a kezdetekt ő l azt mondták, nem születik megegyezés, T ő kés László nem fog szerepelni az RMDSZ listáján. Utolsó pillanatig úgy t ű nt, hogy T ő kés László hajlik a megegyezésre, ő racionálisan próbált gondolkodni . A létrejött dokumentum tartalmazza mind a püspököt támogató szervezetek, mind az RMDSZ elképzeléseit. Olyan dokumentumról van szó, amely a közös célokat, a közös érdekeket, a közösség szempontjait vette figyelembe. Olyan emberekre hallgatott T ő kés László , akik nem abban érdekeltek, hogy er ő s magyar képviselet legyen, hogy a közösség érdekei kerüljenek el ő térbe. Én nem akarom most firtatni, kik állnak mögöttük, s hogy miért történt ez. Legyünk ő szinték: Szász Jen ő nek csak nincs akkora hatalma, hogy megaka dályozza a püspököt, az EMNTt, az SZNTt, hogy megállapodjon az RMDSZszel. Kik állnak mögötte? Szász Jen ő meghatározta T ő kés László döntését. Végül is kényes helyzetben vagyok, mert olyasmit is mondanék, amit nem szokás elmondani a tárgyalásokról. Pedi g el kellene mondani, mi történt a zárt ajtók mögött, mi vezetett oda, hogy nem állapodtak meg a felek, miután az RMDSZ folyamatosan azt hangoztatta, hogy 90 százalékban megegyeztek. Ezek pillanatnyi mozzanatok. Például hogy Szász Jen ő rászólt Toró T. Tib orra, hogy ne er ő ltesse az egyezséget. Ehhez hasonló momentumokat fel lehet idézni. A lényeg viszont az, hogy T ő kés László nagyon rosszul döntött. Hiszen amit ajánlottunk neki, az nem az EPválasztásról szólt. Szerintem ett ő l riadtak meg sokan azok közül, akiknek Magyarországon is azt mondták, hogy most rendszerváltást kell végrehajtani, itt az alkalom elsöpörni a kommunista, posztkommunista stb. RMDSZt – ami úgy hülyeség, ahogy van. Persze a román politikában is vannak, akik abban érdekeltek, gyenge vagy semmilyen képviselete ne legyen a romániai magyarságnak. Úgy néz ki, ezeknek az érdekeit is Szász Jen ő szolgálja. Nem mennék tovább ezzel a gondolatsorral, de ezt mindenki észreveheti, aki figyelemmel követi, mi történt az elmúlt id ő szakban. Megfigyel ő k s zerint az RMDSZ kompromisszum címen, a megegyezés érdekében szinte meghátrált tárgyalópartnereivel szemben. Hogyan lehet meggy ő zni a szavazókat arról, hogy az RMDSZ EP- és egyéb képviselete nem ezen a megegyezésen áll vagy bukik? Nem hiszem, hogy érdemes kimondani ilyen ítéletet. A tárgyalások alatt is azt mondtam a kollégáimnak, hogy félre kell tenni a régi és új hiúságokat, a régi és új sérelmeket. A kompromisszum nem a gyengeség jele, hanem lehet a bölcsesség mutatója. Azt mondtam, azokban a célokban, é rtékekben és közösségi célokban, melyekr ő l egyetértünk, tudunk kompromisszumot kötni, szinte bármilyen egyezséget meg lehet kötni. Hiszen nem T ő kés vagy az RMDSZ érdekeir ő l van szó, hanem a közösségér ő l. Ahhoz képest, hogy éveken keresztül milyen volt a vi szony az EMNT, T ő kés, az SZNT és az RMDSZ között, egyeseknek t ű nhetett úgy, hogy ezek hatalmas kompromisszumok. Amit a Szövetség elfogadott, az belül maradt az ésszer ű ség határain és az RMDSZ programjának keretén. Ilyen értelemben nem hiszem, hogy gyengék lettünk volna, és ezt a partnerekr ő l sem tudom elmondani. Olyan nyitottságról tettünk tanúbizonyságot, melyet többször meghirdettünk, és nem akarták elhinni. Most ő k voltak a legjobban meglepve ett ő l. Láttam egyikükmásikuk arcán, legszívesebben felálltak volna az
