Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-15
20 fontos tanácskozáson vett részt. Az ülés egy etlen napirendi pontja: az Állandó Tanács által összeállított európai parlamenti képvisel ő jelölti lista megvitatása és az err ő l szóló szavazás. Nem hivatalos morgások. Az ülésre az el ő z ő hetek nyomják rá a bélyegüket, els ő sorban az RMDSZ és T ő kés László, illetve az ő t támogató szervezetek közötti tárgyalássorozat. Mindenki ismeri az eredményt, az okokat is, mégis meg kell beszélni, hogy bár az RMDSZ szinte minden javaslatukat elfogadta, a püspök és az ő t támogatók nem írták alá a közös dokumentumokat. Az e l ő csarnokban is err ő l folyik a szó. Ki azon háborog, hogy az RMDSZ egyáltalán leült tárgyalni, holott borítékolni lehetett, hogy T ő késék nem akarnak egyezkedni, ki azon, hogy a püspök annak ellenére nem fogadta el a befutó helyet az RMDSZlistán, hogy a Sz övetség szinte minden követelésüknek helyt adott. „Jól kitalálták – mondja az egyik küldött – , minél többet fogadtunk el, annál többet kértek.” Amikor észreveszik, hogy egy sajtós settenkedik a közelükbe, elhallgatnak, és szélesen mosolyognak. A hangulaton érz ő dik, elkezd ő dött a kampány, vigyázni kell, mi megy ki a sajtóba. Kés ő bb maga a szövetségi elnök jelentette be: a névsor felolvasásával elkezd ő dött a kampány, amely er ő s lesz, határozott és pozitív. Az RMDSZ nem hajlandó negatív kampányt folytatni, nem célja egymásra haragítani az embereket. Ezzel sem ért mindenki egyet, ha nem fejti is ki hangosan a véleményét. „Megint az lesz, hogy szidnak minket, mi meg hagyjuk. Mindig ez történik” – morgolódnak az el ő csarnokban. Meghatározó el ő zmények. Az ülést Mar kó Béla politikai beszámolója nyitja. A szövetségi elnök szabadon beszél, nincs írott szöveg. Kitér a román belpolitikára, a szociáldemokraták esetleges bizalmatlansági indítványára, véleményeket is kér ezzel kapcsolatban, de a szövetségi képvisel ő k nem er re vannak hangolva. Még a hamarosan sorra kerül ő költségvetési vita sem kelt nagyobb érdekl ő dést. Markó is megmondta, a prioritás: a sikeres szereplés az EPválasztáson, hát ő ket is ez érdekli most. Meg az, hogy elkezd ő dött a kampány. „Mindent megtettünk a z egyezségért, még a szükségesnél is többet” – jelenti ki a szövetségi elnök, aki szerint az RMDSZ partnerséget ajánlott, de akikkel tárgyaltak, azok nem értették meg, hogy a Szövetség komolyan gondolta a megújulást. Rámutat: a dokumentum, amely a tárgyalá sok nyomán jött létre, bizonyítja, hogy az RMDSZ megértette a pluralizmus és az összefogás szükségességét. Markó úgy véli, T ő kés hajlott a megegyezésre, de az ő t támogatók közül hat szervezet ezt megakadályozta. A szövetségi elnök rávilágít arra, hogy T ő ké s László püspök népszer ű a romániai magyarság körében, az egyezséget megakadályozó szervezetek támogatottsága viszont a nullához közelít. Egy vicc parafrázisával érzékelteti, miért nem lett megállapodás. „Egyezség lesz, ha Szász nem lesz, ha lesz, nem lesz .” A vicc oldja a hangulatot, s mindenki bólogat, amikor a szövetségi elnök kijelenti: Szász Jen ő és társai nem munka, hanem vagyonmegosztást szeretnének. Aztán komolyra fordítja a szót. „Az erdélyi magyarság összefogását, szolidaritását a jöv ő ben is meg kell ő rizni, a közösség számára alapvet ő en fontos a képviselet az önkormányzatokban, a törvényhozásban, és az Európai Parlamentben.” „Az erdélyi magyarság nem Markó Bélából és T ő kés Lászlóból áll, a romániai magyarság szolidaritása nem néhány személy polit ikai ostobaságán vagy okosságán múlik.” „Az összefogás eszménye ugyanis több annál, hogy sikerüle megegyezni egy bármennyire is fontos személyiséggel. Ez az eszmény fontosabb és távlatibb kérdés, amely nem múlhat személyek, politikusok döntésén – hangsúly ozza Markó. És leszögezi: – az RMDSZ továbbra is a politikai egység és összefogás megtartásáért küzd, ez pedig nem mások, hanem a Szövetség feladata és felel ő ssége.” Nem hagyja szó nélkül azt a kijelentést, hogy nem ártana, ha sem T ő kés, sem az RMDSZ nem j utna be az Európai Parlamentbe, de a román törvényhozásba sem. E kijelentés pikantériája, hogy T ő kés András, az MPSZ alelnöke részér ő l hangzott el, aki T ő kés László testvére. A szövetségi elnök a kijelentés veszélyére hívja fel a figyelmet. „Ha hagyjuk szé tporladni a magyar politikai képviseletet, akkor sok kérdést kell feltennünk: azt, hogy ki fogja megoldani például az oktatási törvény kérdését. Ki fogja megoldani a történelem és földrajz magyar nyelven történ ő oktatását? A Partiumi Keresztény Egyetem akk reditálását? Ki fog pénzt szerezni magyar óvodára, iskolára, útra? Tiltakozó, protestáló csoportosulások valahol az utcán? Nem. Mindezt nekünk kell megtenni. Ezért nagy felel ő tlenség azt mondani, hogy nem baj az, ha a magyarságnak nincs parlamenti és brüss zeli képviselete.” Merre tart a jacht? Borbély László, aki a tárgyalóbizottság tagja volt, úgy véli: az volt a baj, hogy olyan emberekkel ültek le tárgyalni, akik eleve úgy érkeztek, hogy bármilyen döntés születik, az nem jó. Szerinte tagadhatatlan a szem léletváltás az RMDSZben, azonban a T ő kést támogató szervezeteknek egyedüli céljuk, hogy az RMDSZnek rossz legyen. Az alelnök ezzel T ő kés minapi hasonlatára utal, amikor azt fejtegette, minek szálljon
