Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-13
7 Az anyagi támogatá ssal kapcsolatban elmondta, hogy Magyarországról már megérkezett az igért pénzcsomag. A szlovák kormány is ígértetet tett a további támogatásra. A tanévnyitón Čaplovič kormányhelyettes és Pavel Paška házelnök is közbenjárását ígérte. Albert úgy tudja, hogy az ügy folyamatban van. Čaplovič tárgyalt a miniszterrel, aki azt a választ adta, hogy nincs pénz, nem tudnak többet adni. Viszont a meggyőződése, hogy nem a Selye Egyetem problémáját kell megoldani, hanem egyáltalán a humán irányzatúakét. A rektor szerin t az iskolaügy minden területén gondok vannak. A Selyénél viszont még ez hatványozottabban is jelentkezik, mert induló egyetemről van szó, s mert a fejkvóta 22 ezer korona. Ennyi viszont nem elegendő a működtetésére. A Magyarországról az egyetem fejlesztés ére kapott pénzt ezért kénytelenek a fizetésekre, bérekre és az üzemeltetésre használni. vissza (felvidek.ma, Pátria, sk) Štefan Šutaj történész: A kitelepítetteket már egyszer kárpótolták Felvidék.ma 20070912 12:34 A Pravda mai száma beszélgetést közöl Štefan Šutaj történésszel, a Szlovák Tudományos Akadémia tagjával, a SzlovákMagyar Történészbizottság elnökével. Az alábbiakban a beszélgetés magyar fordítását olvashatják. A magyarok háború utáni kitelepítése Cse hországba éles politikai viták tárgya az utóbbi időben. Tulajdonképpen mi is történt akkor? Nagyjából 44.000 délszlovákiai személy kényszermunkára történt elhurcolásáról van szó Csehország különböző tájaira. Az akciót hivatalosan a csehországi munkaerőhiá nnyal és munkaerőáthelyezéssel indokolták. Az átcsoportosításra viszont erőszakkal, télvíz idején került sor, amikor egész családokat, fűtetlen vagonokban, katonai és rendőri segédlet igénybevételével hurcoltak el. A kitelepítettek közt állítólag sok egyk ori katona volt a Horthyféle hadseregből, valamint fasiszta. Az akció nem arra irányult, hogy a Horthy politikájával egyetértőket erőszakkal kitelepítsék DélSzlovákiából, hanem arra, hogy megváltoztassák a településszerkezetet. A hozzáférhető korabeli s tatisztikai adatokból kitűnik, hogy elsősorban a legszegényebb réteget, a földműves gazdálkodókat telepítették ki. Mindez a készülődő Gottwaldéra előszelében, annak osztálypolitikájával ellentétesen történt. A kitelepítés leegyszerűsített forgatókönyve v alahogy így nézett ki: kitelepíteni a szegényebb magyarokat Csehországba, ott földet és állampolgárságot kínálni nekik a későbbi asszimiláció reményében. És ottmaradtak? Nem, a deportáltak kezdettől fogva igyekeztek visszatérni eredeti lakóhelyükre, későb b pedig joguk is volt a visszatéréshez. Vagy egyenesen a saját házukba, hacsak nem utalták ki menetközben hatóságilag valamelyik szlovák áttelepültnek, vagy pedig egy másik, a település vezetése által kiutalt házba. Csehországban kiadták az Ön könyvét a D élakcióról, amely összefüggésben volt a magyarok deportációjával. Mi volt tulajdonképpen ennek az akciónak a célja? Az úgynevezett Délakció az 1949 és 1950 közti időszakban zajlott, és a politikailag nem megbízható, magyar nemzetiségű, a kommunista rezsi m ellenségeinek számító délszlovákiai egyének Csehországba való telepítését szolgálta. Ezek az emberek 1948ban nem kapták vissza az állampolgárságukat. Szintén ennek az akciónak a keretében zajlott az úgynevezett deportált „toborzók” kártalanítása az 194 647es időszakból, akik visszatértek Szlovákiába. Az MKP az erőszakkal kitelepítettek kárpótlásának kérdését veti föl. Ön mit gondol erről? Ezek nagyon poblematikus dolgok. Csáky Pál, egykori miniszterelnökhelyettesnek már átadtam a Délakcióval kapcs olatos anyagokat. A Csehországba kitelepített magyarok kárpótlására vonatkozó 1950es javaslat megállapította, hogy mindössze 171 érintett nem kapta vissza a földjét, 258 családnak pedig nem volt háza, de szükségszállást biztosítottak számukra vagy pedig a rokonoknál laktak. Az elégedetlen magyarok számára a földreform értelmében akkora földterületet kellett kiutalni, amekkorát eredetileg birtokoltak, feltéve, ha beléptek a szövetkezetbe – egészen 5 hektár nagyságig. Ahelyett, hogy a levéltárakban azt kuta ssuk, ki milyen mértékben volt kártalanítva, nekem sokkal aktuálisabb megoldásnak tűnik az emberi sajnálat kifejezése az akkori események miatt, bármi is volt a kiváltó ok. Beszélhetünk úgy a deportációról, mint a háború utáni időszak legnagyobb jogsértésé ről a magyar nemzetiségűekkel szemben?
