Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-05
27 tárgyalások során is, nagyon sok javaslatát elfogadtuk az EMNT – SZNT munkacsoportnak.” A szövetségi elnök hozzátette, akár sikerül megegyezni, akár nem, szombaton a SZKT ülésén véglegesítik az indulók listáját. A héten elkezdődött parlamenti ülésszak első RMDSZes sajtótájékoztatón Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának újraválasztott elnöke is részt vett. A jövő évi költségvetésről elmondta, jelentős figyelmet kívánnak fordítani az infrastrukturális fejlesztésekre, különösen kiemelve a falva kban szükséges befektetésekre, az úthálózat, a víz- és csatornarendszerek kiépítésére, felújítására. Hozzátette: a szövetség a jövőben is hozzá kíván járulni a politikai stabilitás megteremtéséhez, ez ugyanis álláspontja szerint alapvetően fontos a jóléti programok sikeres alkalmazásához. vissza Az erkölcs bátorsága ÚMSZ 20070904 23:14:20 Bíró Béla Nem hajlandó részt venni a riogatásban, mert pontosan tudja, hogy ezzel a társadalom veszélyérzetét gyengítené. Bizonyosa n nem vagyok az egyetlen, akiben felmerül a kérdés, mi lehet az oka annak, hogy Sólyom László köztársasági elnök az MSZP elnökének és más vezetőinek explicit követelésére sem hajlandó közvetlenül, azaz személyesen is úgymond elhatárolódni a Magyar Gárdától . Az ok nyilván nem lehet az, hogy az elnök bármilyen mértékben is rokonszenvezne a gárda alapítóinak nézeteivel. Egy ilyen feltevést az elnök korábbi nyilatkozatai vagy gesztusai semmiképpen sem indokolnának. Ennek éppen az ellenkezője lehet igaz: az eln ök azért engedheti meg magának, hogy ne reagáljon a szocialisták követeléseire, mert pontosan tudja, bármivel vádolható, csak éppen szélsőjobbos nézetek iránti rokonszenvekkel nem. Ennek ellenére vagy éppen ezért minden további nélkül megtehetné, hogy sze mélyesen kiálljon a gárda alapítói ellen. Ám ahhoz, hogy ezt megtegye, konkrét és félreérthetetlen bizonyítékra volna szüksége arra vonatkozóan, hogy az alapítókat valóban a demokratikus államrendet fenyegető szándékok vezérlik. Az a tény, hogy vannak anal ógiák a nyilasok és a gárda jelképrendszerében és nézeteiben, fokozott elővigyázatosságra kell késztesse az állam intézményeit, de pusztán ezeknek az analógiáknak az alapján kártékony dolog lenne ítélkezni. Annál is inkább, mert a demokratikus társadalmak stabilitását jóval kisebb mértékben veszélyeztetik a szélsőjobboldali (vagy szélsőbaloldali) csoportok, mint a demokratikus társadalom immunrendszerének erodálása, az a hisztériakeltés, amelyet az MSZP és az SZDSZ (s ellentétes előjellel a FIDESZ) jó évt izede gyakorol. A fasiszta, illetve kommunista eszmék megjelenésének és terjedésének valóságos akadálya ugyanis pusztán a társadalom mélyrétegeiben szerveződő kisközösségek erkölcsi érzéke, emberi méltósága, szabadságvágya, igazságérzete lehet. A szélsőjo bb- vagy szélsőbaloldali eszmék hívei csak akkor kényszeríthetőek tényleges visszavonulásra, ha rokonaik, szomszédaik, szerelmi partnereik, közelebbi és távolabbi ismerőseik előtt kell magyarázkodniuk, szégyenkezniük, mentegetőzniük. Ha ezekben a kisközöss égekben aktív vagy hallgatólagos támogatókra találnak, a kormány kollektív tiltakozó akciói, a kormányfő fölháborodott szónoklatai fikarcnyit sem érhetnek. Sőt, éppen az ellenkező hatást válthatják ki. A kisközösségek tagjai ugyanis akkor válnak közömböse kké a szélsőséges eszmékkel szemben vagy vallják magukat azok híveinek, ha meginog a hitük a demokratikus értékekben, ha a politikusok, miközben a demokráciára, a méltányosságra, a tisztességre apellálnak, gátlástalanul becsapják őket. Ha irreális veszedel mekkel riogatják a lakosságot (lásd 22 millió román), ha fasizmusnak vagy kommunizmusnak titulálnak jóformán mindent, ami politikai hatalmukat fenyegetheti. Hitlert vagy a bolsevikeket sem a rohamcsapatok jutatták hatalomra, hanem azok az embertömegek, aki ket a nyugati demokráciák által rájuk kényszerített megalázó békefeltételek, illetve a nyugati demokráciák elvei és gyakorlata közti éles ellentét ábrándított ki a demokráciából. Sólyom László köztársasági elnök nem a tetszetős kirohanások, hanem a demokr atikus értékekhez való makacs és következetes ragaszkodás útját választja. Arról próbálja minden gesztusával meggyőzni az ország közvéleményét, hogy a demokráciában lehet és érdemes bízni, hogy a társadalmat nem a hisztériákkal táplált erőszakintézmények, hanem a demokratikus politikai értékekbe: az igazságba, az igazságosságba, az emberi méltóság és szabadság
