Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-05
17 interjút (ha rövidet is) készített az ARD, a legnagyobb s legbefolyásosabb német tévécsatorna is. Hány magyar parlamenti szereplő nyilatkozott az utolsó tíz évben az ARDnek? Mindebből egy központi kérdés következik. Az előttünk álló 23 évben a radikális nemzetiek száma igazán számottevően, szerintem, nem csökken. Tehát elindul a harc megjelenítésük jogáért a választásokon. A Fidesz nyilvánvalóan az életéért küzd, amikor meg akarja őrizni szavazataikat. Ezt a küzdelmet nem biztos, hogy megkönnyíti a ballib tábor, amikor másnaponta felszólítja, hogy határolódjon el. De lehet, hogy igen. Komolyan elemezni kellene az eshetőségeket. De ha a Fidesz nem tudja lekötni őket, a radikálisok nem tűnnek el, hanem kiömlenek, elterülnek a jobbszélen. A Jobbik meg össze szeretné őket onnan söpörni. Persze, itt még meg kell küzdenie a MIÉPpel is . Az győzni még e korlátozott pályán belül sem tud, de azért ahhoz még erősnek tűnik, hogy valószínűleg meg tudja akadályozni, hogy nélküle komoly radikális nemzeti blokk kialakulhasson. De igazán a baloldali tervezők sem tudják, mi lenne nekik a rokonszen vesebb? Most racionálisan kívánatosabbnak tűnne, ha a Fideszszavazók egy csoportja, akár jobbfelé, de a nagy gyűjtőpártból kifarolna. Ha képviseletük így is bejut a parlamentbe, akkor a klasszikus jobboldalnak sokkal nehezebb lenne velük alkalmanként meg egyeznie, mint ahogyan ez ma történik. Ráadásul egy valódi neofasiszta közeli párt jelenléte – akármilyen kicsi is – erőteljesen mozgósítaná a választókat a baloldali – liberális oldalon is. Tehát az ész azt diktálja, hogy egy megerősödő Jobbik 2010ben egés zében nem is jönne olyan rosszul. Csak az átkozott gyomrunkkal kellene közben valamit csinálni. vissza Tamás Pál szerző szociológus Ormos Mária: az Európai Unió kereteiben nem kedvez a légkör revizionista vagy fasiszta pucc soknak − Nincs ok aggodalomra, bár sokan a múltat idézik Népszava 2007.09.05. Napjaink helyzete Európában és Magyarországon is alapvetően eltér a harmincas évek Európájáétól. Így értékeli Ormos Mária történészprofesszor azokat az aggodalmakat, amelyek s zerint fenyegethet a weimarizáció veszélye. Vagyis valami hasonló, mint ami a harmincas évek elején a polgári parlament válságával és Hitler hatalomra kerülésével járt Németországban. Ormos Mária a legtöbbet a múlt századnak azzal a korszakával foglalkozot t, indokolt tehát őt kérdezni. A KÉP NAGYÍTÁSÁHOZ KATTINTSON IDE! Napjainkban nincsenek meg a nemzetiszocializmus sikerének feltételei Fotó: Demecs Zsolt – Mennyiben hasonlítanak a mai Európa – s benne Magyarország – közállapotai a harmincas évek Németorsz ágára? Vane oka a magyar polgárnak aggodalomra amiatt, hogy napjainkban weimarizáció fenyeget? – Akik ma történelmi párhuzamot látnak a weimari német köztársaság szomorú sorsa és a hazai jelenségek között, valójában attól tartanak, hogy Magyarország on is bekövetkezhet a parlamenti rendszer felmorzsolódása, és valamilyen szélsőjobboldali, a nemzetiszocializmushoz hasonló, embertelen politikai erő szerezheti meg a hatalmat. Ezt a képzetet a különféle csoportosulások, egyletek, gárdák alakulása és tevék enykedése kelti, és kétségtelen, hogy ezek – külső megjelenésük, gesztusaik, jelszavaik révén – valóban a legrosszabb emlékeket idézik fel. A két ország helyzete azonban alapvetően eltér egymástól. Az akkori Németországra hatott az elvesztett I. világhábor ú, a békeszerződés terhe és megaláztatása, a mintegy hat évig tartó nyomorgás, valamint az, hogy az átmeneti fellendülést szörnyű gazdasági válság váltotta fel. Az egymást követő kormányoknak nem volt válságkezelő programja, s Németországban a demokrácia – rövid fennállása alatt – még nem vert gyökeret, részben azért sem, mert nem voltak hagyományai. Az európai légkör is egyre jobban kedvezett a diktatórikus megoldásoknak. A kifejezett diktatúra vagy tekintélyuralmi rendszer csak a skandináv országokat, Hol landiát, Svájcot és NagyBritanniát kerülte el, és éppen csak megúszta Franciaország. Noha ott nyüzsögtek a szélsőjobboldali „ligák”, illetve pártok, de mivel nem tudtak egységgé formálódni, a francia köztársaság ellen tudott állni. – Minek köszönhető, hog y a fasizmus nem mindenütt „tört át” Európában? – A felsorolt országok többségében azért védekezhettek sikeresen, mert a meghatározó pártok képesek voltak olyan kompromisszum kialakítására, és ezzel együtt olyan válságkezelő program elindítására, amely meg szilárdította az ország lakosságának bizalmát a fennálló rendszerben, és ezért nem kerestek más, új megoldást, amit általában a szélsőjobboldal, a fasiszta vagy nemzetiszocialista típusú pártok kínáltak. Németországban viszont a demokrácia talaján álló, az t legalább elfogadó pártokban nem volt hajlam az együttműködésre. Hangsúlyozom, hogy csak a demokratikus egység megteremtése segíthetett, mivel az úgynevezett „népfrontos” megoldások a
