Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-01
8 Korábban Milan Urbáni, a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom – Néppárt (LSHZDS) alelnöke és parlamenti képviselője kavart nagy vihart bejelentésével, amikor elmondta, azt szeretnék, ha a "hírműsorok szerkesztőségében ott tudnák az LSHZDS emberét is". Úgy tűnik, a politikai befol yásolás megvalósulni látszik a tévében. A televíziót vezető Radim Hreha érzékeny pontokon kezdte a tisztogatást. Hivatalba lépése után előbb Roman Kyskát, a hírműsorok vezetőjét bocsátotta el, majd a Malina Hedvigüggyel két ízben is foglalkozó Eugen Korda , az egyik oknyomozó műsor vezető szerkesztője kényszerült távozni. Három riporter már beadta a felmondását, és további hat fontolgatja a távozását. Ők arra hivatkoznak, hogy a vezetés gyakran leállítja bizonyos témák feldolgozását, esetleg arra utasítja őket, hogy a kormányzattal kapcsolatos témák feldolgozása ne legyen konfrontatív. A televízió vezetése szerint nincs válság, csupán belső kommunikációs problémák adódtak. vissza Váratlan fordulat a verespataki bánya ügy ében Magyar Hírlap 2007.08.01. Miután a kolozsvári törvényszék felfüggesztette a beruházó Rosia Montana Gold Corporation településrendezési engedélyét, a Fehér megyei tanács újabb engedélyt adott ki, így tehát a verespataki aranybánya beruházójának ismét van érvényes területrendezési en gedélye. A Fehér megyei tanácselnök, Ion Dumitrel egyben felszólította az illetékes állami hatóságokat, valamint a környezetvédelmi tárcát, hozza nyilvánosságra egyértelmű álláspontját a verespataki befektetéssel kapcsolatban, és azzal vádolta a központi h atóságokat, hogy döntés helyett a megyei önkormányzatokra hárítják a felelősséget. Eközben a Független Környezeti Erőforrásfejlesztő Központ megküldte a szaktárcának a kolozsvári törvényszék végzését a településrendészeti engedély felfüggesztéséről, ame lynek értelmében minden munkálatot azonnal le kell állítani. A felfüggesztés a beruházó fellebbezése esetében is érvényben marad. Az új engedély birtokában azonban mindez érvényét veszti. vissza A nemzet egészének képvisel ete Magyar Hírlap 2007.08.01. Néhány éve gyakran halljuk ezt a szót: nemzetpolitika. Ez a mai szóhasználatban az elcsatolt területeken élő magyarok ügyeivel való külön politikát jelent, bizonyos hozzárendelt szervezetekkel, intézményekkel és azok tevékenységével. Így ez a fogalom, ille tve szóhasználat azt sugallja, mintha "nemzetpolitikára" nem a nemzet egészének – beleértve az anyaországi népességet is – volna szüksége. A nemzetpolitika az egész magyarság, az egész nemzet létéből fakad és arra irányul; képviseletét látja el itthon és t úl az országhatárokon. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a nemzetrészek egymástól különböző helyzete, változó körülményei és időszerű problémái a gyakorlati politikában ne követelnének adott esetben megkülönböztetett figyelmet a magyar állam rés zéről, és ezekhez a helyzetekhez és körülményekhez igazított politikai lépéseket. Azt sem jelentheti nyilvánvalóan, hogy a politika és az államigazgatás különböző ágazatai közötti összhangteremtés érdekében ne kellenének olyan intézmények, szervezetek, a melyek az elszakított, szétszóratott nemzetrészek magyarságának életét, törekvéseit és sorsának alakulását naprakészen figyelik, elemzik és becsatolják az egységes nemzetpolitikai keretekbe. Privatizációs téboly Ha a nemzetpolitikát a nemzeti lét telje sségéhez akarjuk igazítani a közgondolkodásban is és mindenek- előtt a politikai megfontolásokban és a politika gyakorlatában, akkor tudomásul kell venni azt a tényt, hogy Magyarország sem bel, sem külpolitikájában nem teheti túl magát a két világháború u táni békediktátumok és az 1956os szabadságharc következményeiként kialakult sajátos helyzetén, ebből fakadó politikai kötelezettségein és lehetőségein. Ám az is evidencia, hogy az anyaország erőnléte, köztudata, társadalmának lelkülete és mindenkori kormá nyzatának erkölcsi és politikai színvonala egy pillanatra sem hagyható figyelmen kívül a határokon kívüli nemzetrészek sorsának alakulásában. Nem mintha a korábbi években sokkal jobban álltunk volna a nemzeti