Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-25
39 A harmadik - a világ számos helyén egyre népszerűbb - módszer az, ha a költségvetés készítésének rendjét állítják a talpáról a fejére. Vagyis: a politikának azt szabják feladatul, hogy meghatározza, mire költsék az adófizetők pénzét (prioritások at jelöljön ki, célokat határozzon meg). A végrehajtó hatalom, a kormány feladata, hogy válogassa ki - hatékonysági mutatók alapján , ki képes a legjobban megfelelni a feladatnak, melyik állami vagy akár magánszereplő tudja a legkevesebb pénzből a legjobb - kívánt - eredményt elérni. Próbálkozás erre is van - tervek készültek, szakmai konferenciák szóltak erről, ám amilyen egyszerűnek látszik mindezt keresztülvinni, éppoly bonyolult is: a hatékonysági mutatók, a mérések rendszerének kidolgozása bonyolult f eladat, miközben állami intézmények százainak kell elmagyarázni: az addig biztos állami apanázs miért lesz számukra függő tétel. Mindenesetre az új idők jele lehet a költségvetési hivatal, amely segítheti a rendszer beindítását. A csapat az öltözőben kés zül, a tervek majdnem készek. Aggodalomra néhány apró jel ad okot - és a magyar társadalom beidegződései. Nem jó jel, hogy ma politikai, kormányzati szereplőként beszélni se lehet arról, mire kellene nemet mondani, milyen feladatokról mondjon le az állam - értsd: milyen támogatásokat szüntessen meg esetleg, szervezzen ki, hol spóroljon, építsen le. A kiszivárgott változtatási elképzeléseken ott a megszorítás bélyege. Bár lehet ebben ellenzéki felelősséget is keresni, az igazság sajnos az, hogy a társadalm i felelősség ebben nagyobb. Mert az ma ugyebár nálunk "érthető igény", hogy ne várjon senki fél évet egy programozható műtétre, a hétvégén ne csak sürgősségi esetekkel foglalkozzanak az orvosok, sorban állás nélkül intézzék az útlevelet és a személyit, és legyen meg egy héten belül, valamint legyen általános iskola minden kisközségben. Holott ez ma luxusszolgáltatás. Kevés állam tudja ezt a színvonalat garantálni a polgárainak - jellemzően igencsak fejlettek, és meglehetősen magas adókat alkalmaznak. A refo rmok egyik legnagyobb akadálya ma az, hogy a magyar polgár nem látja az összefüggést az adófizetése és az államtól kapott szolgáltatások között. Keveset fizetne és sokat akar - ebben a környezetben pedig minden ezzel ellentétes változtatás ellenállást szül . Politikai helyzet kérdése a hogyan tovább. Gyurcsány Ferenc győztes kormányfőként viszonylag könnyen vihette át kiigazítási programját. Most egy népszerűségét elvesztett pártot kell meggyőznie sokkal bonyolultabb, sokkal mélyrehatóbb (igaz, közvetlenül azért nem annyira húsba vágó, de vélhetően nagy ellenállást kiváltó) intézkedésekről. Egy éve a választások után voltunk, most - a Fidesz hathatós közreműködésével - közelibb a megmérettetés (népszavazás), és jön az európai parlamenti választás is. Az e dzőnek, a kapitánynak most kellene igazán felráznia a csapatát. Aggodalomra néhány apró jel ad okot - és a magyar társadalom beidegződései. Nem jó jel, hogy ma politikai, kormányzati szereplőként beszélni se lehet arról, mire kellene nemet mondani, milye n feladatokról mondjon le az állam - értsd: milyen támogatásokat szüntessen meg esetleg, szervezzen ki, hol spóroljon, építsen le. A kiszivárgott változtatási elképzeléseken ott a megszorítás bélyege. Bár lehet ebben ellenzéki felelősséget is keresni, az i gazság sajnos az, hogy a társadalmi felelősség ebben nagyobb. vissza Készítette: Boér Krisztina, Balogh Zsuzsanna * a Figyelőben előforduló rövidítések: - Nsz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Magyar Hírlap - Nszv = Népszava - MaNcs = Magyar Narancs - ÉS = Élet és Irodalom - VH = Vasárnapi Hírek - Vg = Világgazdaság - Ng = Napi Gazdaság - ÚMSZ = Új Magyar Szó (Bukarest) - KISZo = Kárpáti Igaz Szó
