Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-25
31 Jómagam ügyvédként vállaltam részt az ügyben, ám abban a pillanatban, amikor a kormány politikai hovatartozásommal próbálta manipulálni a közvéleményt, jobbnak láttam átadni az érintett diáklány képviseletét egy oly an kollégának, aki mind politikailag, mind nemzetiségileg semleges. A Magyar Koalíció Pártja is a legmegfontoltabban, csak a legszükségesebb esetben nyilatkozik ebben az ügyben éppen azért, hogy az politikamentes maradhasson. Ám a kormány, és annak a feje ma azt sejteti, mintha „valakik” arra törekednének, hogy ezen az eseten keresztül buktassák meg őt és kormányát, amellyel nem tesz mást, mint újra és újra politikai felhangot ad az ügynek. Ezt felelős politikusként nem hagyhatom szó nélkül. Róbert Fico nag yon pontosan érzi, hogy a Malina Hedvigügy a bukását okozhatja. Nem azért, mert hogy erre mások törekednének, hanem azért, mert egyszer kiderül az igazság. Nem lehet ugyanis egy országot hosszú ideig a hazugság ködébe burkolni, nem lehet egy társadalmat ö rökre megfélemlíteni, elhallgattatni. Malina Hedvig példája mutatja, hogy még egy állampolgárt, egyszerű diáklányt sem. Gál Gábor, parlamenti képviselő, MKP vissza Hedvig esete megosztja a szlovák közvéleményt Felvidék.ma 20070824 10:33 A SME mai száma cikket közöl a nyitrai diáklány, Malina Hedvig esetéről annak apropóján, hogy holnap lesz egy éve annak, hogy a lány bejelentést tett a rendőrségen, miszerint két férfi megtámadta és megverte. A cikk szerzője ismerteti a már ismert és azóta többször ragozott reakciókat pro és kontra egyaránt, majd megállapítja: a hivatalos rendőrségi verziónak, miszerint a lány csak kitalálta az egész történetet, az MVK közvéleménykutató intézet SME számára készített felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 24 százaléka hisz. Azt, hogy a lányt valóban megverték, a megkérdezettek 47 százaléka gondolja, 12 százalék pedig hisz az ő verziójának, miszerint szlovák extrémisták támadtak rá. Az MVK közvéleménykutató intézet 2007. július 30 . és augusztus 6. között végezte a felmérést a SME napilap felkérésére, mintegy 1200 ember megkérdezése alapján. A megkérdezettek 13 százaléka hiszi azt, hogy a lányt magyar extrémisták támadták meg, 22 százalék szerint pedig a támadás nem volt összefüggés ben a lány nemzetiségével. Az eset Szlovákiát megosztja – szögezi le a cikk szerzője – legfőképpen a szlovákok és a magyarok különböző hozzáállása miatt, mivel a felmérés szerint a szlovákiai magyarok 63 százaléka Malina Hedvignek hisz, míg a felmérésben részt vett szlovák nemzetiségűeknek mindössze 6 százaléka. A felmérésben részt vettek pártszimpátiáját vizsgálva pedig az az összegzés vonható le, miszerint a diáklány verzióját egyértelműen az MKP választói fogadják el, őket követik a Kereszténydemokrata Mozgalom főképp vidéki és idősebb választói, míg a hivatalos, rendőrség által elfogadott verziónak a HZDS, az SNS és a Smer választói hisznek. A cikkíró megszólaltatja Öllős László politológust is, aki szerint a politikai kommunikáció a tudományostól abba n különbözik, hogy az előbbi megengedheti a hazudozást és a manipulációt és támaszkodhat a közvéleményben elterjedt nézetekre. Éppen ezért ő személy szerint egyáltalán nem biztos abban, hogy valaha is sikerül egységes véleményt létrehozni a társadalomban a z eset kapcsán. Öllős szerint az MKP is hibát követett el akkor, amikor saját képviselőjét, Gál Gábort nevezte ki a lány ügyvédjének, bár annak jogosságát, hogy a lányt azonnal a védelmébe vette a párt, a politológus nem tagadja. Hedvig részéről pedig hiba volt Dušan Čaplovič kormányfőhelyettes látogatásának elutasítása a kórházban, főleg annak fényében, ha tudjuk, A. Nagy László, MKPs képviselő látogatását viszont elfogadta. A cikkben megszólal Pavel Haulík szociológus is, aki szerint az egész esetből fő képpen a politikusoknak kellene tanulni és levonni a tanulságot. „Mindkét érintett fél részéről veszélyes játéknak lehettünk tanúi, mert míg az MKP túlságosan hamar rukkolt elő a saját verziójával, addig Fico túlságosan is emocionálisan és érzelmileg túlfű tötten reagált. Még szerencse, hogy ezek a reakciók nem okoztak komolyabb politikai megrázkódtatást” – nyilatkozott Haulík. Végül még hozzátette: „ Akik eddig is meg voltak győződve saját igazukról, azok ezután is kitartanak mellette, akik pedig csak kevés bé hittek az egésznek, azok pedig már senkinek és semminek sem hisznek. Politikailag már nem lehet az esetből további tőkét kovácsolni.” A cikk végén megszólal három ismert közéleti ember, akik az eset megfelelő és igazságos kivizsgálását sürgető, nemrégi ben elindított több polgári kezdeményezés szimpatizánsai.
