Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-23
15 nemzeti vízumig, csak a zért, hogy elkerüljék a kettős állampolgárság bubusát, de mindegyikről bebizonyosodott, hogy életképtelen, a gyakorlatban egyik sem működik úgy, ahogy kellene. "A hiba nem az ön készülékben van" – emlékszünk még talán néhányan a tévéképernyők egykori feli ratára. Lényegében csak össze kellene hangolni a különböző fejekben már megtörtént különböző visszacsatolásokat. Sólyom kezdeményezése mindössze kétszázötvenezer embert érint, ami lélekszámában egy közepes méretű városnak felel meg, s azok az emberek az an yaországhoz viszonyítva úgy élnek majd januártól a szülőföldjükön, mintha ezt a várost hatalmas schengeni kőfallal bástyázták volna körbe. Hacsak a legfőbb közjogi méltóság szava nem esik megfelelő helyen méltó súlyával latba. vissza Szabó Palócz Attila, újságíró Casus belli: a Feketetenger Magyar Hírlap 2007.08.23. Jó másfél évszázada annak, hogy a krími háborúban az oszmán birodalom NagyBritanniával és Franciaországgal az oldalán legyőzte Oroszországot. Az orosz – török háborúk végeláthatatlan sorában ez volt az első eset, amikor geopolitikai érdekeinek biztosításáért a Nyugat harcba szállt ebben a térségben. Tette ezt annak ellenére, hogy I. Miklós cár a muzulmán fennhatóság alatt élő tizenkétmillió, többnyire ortodox k eresztény elnyomására hivatkozva, követelte Törökország kiszorítását Európából. A 1848 – 49es forradalmak eltiprásában játszott szerepe miatt megerősödött Romanovbirodalom valójában a feketetengeri szorosok megszerzésére törekedett. Határvonal Török for rások szerint ma sokban hasonló helyzet alakult ki a Feketetenger környékén. Elsősorban azért, mert az a hely, amelyen keresztül a nyugati világ Oroszország megkerülésével biztosítani tudja a Kaukázus és a Kaszpitengeri régió még részben kiaknázatlan ene rgetikai kincsének útját Európába és az Egyesült Államokba. Ha a volt szovjet szféra e tekintetben kulcsfontosságú országait, a British Petroleum által irányított Azerbaijan International Operating Company évi negyven százalékkal növekvő kitermelése révén már ma is jelentős kőolajexportőr Azerbajdzsán mellett az azeri szállítások útvonalát jelentő Grúziát, valamint Ukrajnát a Nyugatnak sikerül tartósan a befolyása alá vonni, akkor a két – ma már ismét ellenséges – világ határvonala a Krím félszigettől csak nem ezer kilométerrel keletebbre kerül. Ez nem egyhamar válik realitássá. Ám azért elgondolkodtató, hogy az idén – alig néhány nap különbséggel – egyegy amerikai, illetve orosz többségű konzorcium is szerződést kötött a Feketetenger partján lévő bulgári ai Burgaszból induló kőolajvezetékre. Az amerikai vezeték a Burgasz – Macedónia – Albánia – Adria útvonalon halad majd. A bolgár – orosz – görög konzorcium viszont Burgaszból Alekszandropuloszon át szállítaná a "fekete aranyat", hogy az oroszországi és a Kaszpiteng eri szállításoknál tehermentesítse a Boszporuszon és a Dardanellákon át haladó, már csúcsra futtatott "járatot". Burgasz azonban biztosan nem tud kiszolgálni két ilyen nagy kapacitású terminált. És a színfalak mögött Bulgáriára gyakorolt amerikai nyomás k övetkeztében az ugyancsak erőből fellépő oroszok egyelőre vesztésre állnak ebben a szembenállásban. Ukrajna a NATOban? Ez egyetlen példa arra, hogy a térségben csakugyan folyik a "kaukázusi krétakörre" a legkevésbé sem emlékeztető küzdelem a szovjet utó dállamok kegyeiért. A játszmában egyelőre a Nyugat áll jobban. A Szovjetunió felbomlása óta eltelt tizenhét évben Ukrajna, Azerbajdzsán és Grúzia a Világbanktól a Nemzetközi Valutaalapon át a Kereskedelmi Világszervezetig csatlakozik számos globális integr ációs szervezethez. Ez kétségtelenül nyugati orientációs trendet jelez, amelyet az euroatlanti világ és a három érintett állam – kiki érdekeinek megfelelően – lassítani vagy gyorsítani szeretne. Mégis túlzásnak nevezhető az az ankarai vélemény, hogy a há rom volt szovjet köztársaság előbbutóbb NATOtag lesz. Ennek ma, elsősorban Ukrajna vonatkozásában, nagyon kicsi a valószínűsége. Kijevnek nemcsak a gőzerővel
