Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-21
27 hogy Tăriceanu második kabinetjének megszavazása előnyöket hozhat számukra. Nem hozott. Sőt nyilv ánvalóvá vált, hogy a liberális miniszterelnök tárgyalni sem hajlandó a PSDvel. De csak addig – vélték Geoanáék – , amíg „kényelmes kisebbségből” kormányozhat. A mindenáron hatalomra vágyó szociáldemokraták most arra számítanak, hogy bizalmatlansági indít ványuk elfogadása után a PNL mégis beadja a derekát. Egyetlen variánst nem vettek csupán számításba: mi történik, ha a liberálisok a megváltozott körülmények ellenére sem lesznek hajlandók tárgyalni, és ellenzékbe vonulnak, amint azt tegnap is határozottan állították? A szociáldemokraták számára két lehetőség marad nyitva: kormányt alakítani a demokratákkal vagy készülni az előrehozott választásokra. Tehát csak nyugalom, az európai témáknak kedvező légkör nem lesz novemberdecemberben, az európai kampányba n. Az előttünk csatlakozott uniós tagországok, illetve Bulgária példája mutatja, hogy „normális” körülmények között is nehéz valóban európai választást tartani. A mostani körülmények között pláne megkerülhetetlen a kérdés: a szavazatszerzésért folyó harcba n a pártok mennyiben „nyúlnak” majd hazai témákhoz? A szomszédos országokénál is nagyobb a veszély, hogy Romániában a belpolitika döntse el, melyik formáció hány képviselőt küld majd az uniós törvényhozásba. Nem is lehet másként, ha már a választás dátumán ak kijelölésekor/ elhalasztásakor is belpolitikai érvek érvényesültek. vissza „Státusegyetem” Új Magyar Szó 2007. augusztus 21. Szerző: Cs. Gyimesi Éva Mintha a szimbolikus „státusegyetem” fontosabb lenne, mint a kellő fig yelem azok iránt, akikért létezik az intézmény. A státus – a latin status megfelelője – mindenekelőtt állapotot, helyzetet jelent. A címben szereplő „státusegyetem” kifejezés itt és most annak mintájára születik, amit státusszimbólumnak nevezünk. Van, aki nek az autómárkája, a könyvtára, a gardróbja, a teli kamrája tölti be ezt a funkciót: kiemelkedőnek vélt társadalmi helyzete, szerepe jelképeként fogható fel. A romániai magyarok viszonylag szűköcske értelmiségi rétege, amikor az RMDSZ a programpontjait f ogalmazni kezdte, az egyetem szót főként olyan politikai stratégiai összefüggésben forgalmazta, amelyben ez a tudományos és oktatási intézményfogalom elvesztette eredeti jelentését, az „universitas” szóban rejtezőt, és az erdélyi magyarság autonómiájának f olyamatosan üresedő jelképévé vált. Szakmaifunkcionális értelemben nagyon felhígult ennek a szónak az eredeti értelme, és tizenhét éve úgy tűnik, egy üres szimbólumért folyik a legkülönfélébb – s főleg nem szakmai – eszközökkel vívott küzdelem. Közben, m int tudjuk, magyar politikai és költségvetési támogatással viszonylag korán megalakult a Partiumi Keresztény Egyetem, majd a Sapientia (EMTE), amelyek a román államtól függetlenül kívánnak működni, miközben az ott kiadott diplomák állami elismertetésének n ehézségeivel kell folyton szembenézniük. A minőségbiztosító akkreditáció, amely lehetővé teszi, hogy az egyetemi végzettjeink munkát vállalhassanak itthon, egyelőre ahhoz van kötve, hogy a végzős diákok egy olyan egyetemen államvizsgázzanak, amelyik már el nyerte az akkreditációt, vagyis a BabeşBolyain. Egyelőre tehát nincs valóban önálló állami magyar egyetemünk, folyik a politikai küzdelem, de ez nem lehet mentség arra, hogy megfeledkezzünk a többszörösére növekedett diáklétszámról és a minőségi követelm ényekről, amelyeknek addig is a szolgálatában állhatnánk, amíg a jogos cél megvalósul. A nyilvánosságban kevés az erre vonatkozóan éleslátó és realista, a szülőket és diákokat is bevonó problémafelvetés. Tudomásom szerint a legutóbbi években az itthon ta nuló magyar egyetemisták száma mintegy 2325 ezerre nőtt. A BabesBolyain nyolcezer hallgató tanulhat magyarul (az idéntől hatvan szakon), és csupán ez utóbbi létszám is az egykori Bolyain évente tanuló hallgatóknak több, mint a négyszerese. Ennek örülni i s illenék néha, és felfelmérni, mekkora felelősséggel jár, hogy az általános eltömegesedéssel és új európai minőségi mércével szembenézve biztosítsák az oktatók mindnyájuk számára az elvárható szolgáltatást.
