Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-02
23 tervezetének támogatását kéri, míg a másik ol dal az EMNT régiókról szóló kerettörvénytervezetének parlamenti beterjesztését. Itt van esély némi kompromisszumra, szemben a kisebbségi törvény helyzetével, amelyet az RMDSZ aligha von vissza. A közös tematikák sorát a területi autonómiára vonatkozó ko ncepciók zárják, az RMDSZ közös álláspontot szorgalmaz, Tőkésék az SZNT belső népszavazásának teljes politikai és logisztikai támogatását. Ugyancsak külön csoportba sorolhatók azok a kérdések, amelyeket csak egyik vagy másik fél érintett, ám nem kizárt a megegyezés: ilyen a csángóügy kezelése, a közösen szervezett előválasztások, az infrastruktúrafejlesztés, a nyugdíjreform támogatása. Az utolsó kosárban vannak azok az EMNT – SZNT kettős által megfogalmazott követelések, amelyek a leginkább kétségessé te szik a kompromisszumot. Hiszen míg a korrupciómentes közélet igényére lehet egyetértőleg bólintani, nehezebb értelmezni „a pártsajtó visszaszorítására” vonatkozó indítványt. Ugyancsak vitatható feltétel a státusirodák és az egyházi támogatások depolitizálá sát sürgető igény. Bezzeg lenne ribillió, ha a másik oldal az egyházak depolitizálását sürgetné. Bizonyára hosszú estéket tartogat a munkacsoport számára a támogatási rendszer reformját sürgető követelés, ahogy a vagyonmegosztásra vonatkozó, további érte lmezéseket szükségessé tevő kitétel. Hogy lesz ebből kompromisszum? – kérdezheti az olvasó. A válasz egyszerű: mindkét félnek engednie kell. Van rá jó három hetük. vissza Privát diplomácia Magyar Nemzet 2007. augusztus 2. Szerző: Zord Gábor László Éves értekezletükre gyűltek össze a napokban Magyarország külképviseleteinek vezetői a Külügyminisztériumba. Egy normális ország normális diplomáciájában az ilyen összejöveteleknek nagy jelentősége van, hiszen ilyenkor lehetőség nyílik a személyes eszmecserére, amelynek a külügyi vezetés szab kereteket. A rutinszerű, folyamatos vezetés és visszacsatolás alapjain egy ilyen fórum különösen alkalmas lehet egy új külkapcsolati stratégia vázlatainak véleményezésére is. Magyarországon 2007 nyarán a hazalátogató diplomatáknak azonban nem tudtak komplett vitairatot felmutatni főnökeik, mivel annak megalkotása elakadt, az elkészült tanulmányok pedig jó eséllyel a „nagy magyar papírkosárban” végzik, ahogy vélhetőleg ez a sors vár a tegnap n agy dérreldúrral bemutatott Európapolitikai stratégiára is. A nagykövetek, konzulátusvezetők nem nyerhettek bizonyosságot a találkozóból, szavaik nem találhattak nyitott fülekre, önbizalmat a nemzeti érdekek képviseletéhez pedig végképp nem meríthettek. Utazó ügynöki stílusában, olcsó népszerűséget hajkurászva hiába „bátorította” őket a miniszterelnök, hogy ne a technikai kérdésekre, a magyar delegációk fuvarozására koncentráljanak, hanem inkább a stratégiaalkotásban jeleskedjenek. Gyurcsány Ferenc egész, 2004 óta tartó külpolitikai tevékenysége a professzionális diplomácia félretolása mellett a párhuzamos, diszkrét, ha úgy tetszik, privát kormányfői külkapcsolatok kiépítését célozta, amelyben már a régi elvtársak sem rúghatnak labdába, csak a szolgául sze gődött gátlástalan homo novusok. Döbbenetes, de előfordult: a kormányfő saját miniszterének külföldi útját, kulcsfontosságú nagykövetének tevékenységét is gáncsolta, csak hogy saját pártjának alternatív erőcentrumait megfossza – amúgy nem lebecsülendő – kü lkapcsolataitól. Persze az ilyen megközelítés menthetetlenül elejét veszi a markáns össznemzeti érdekérvényesítésnek, s az immár csupán egyéni siker előfeltételévé a sokirányú megfelelést teszi. Ha kell, a féltékeny kormányfő elhallgatja akár az afganisztá ni misszió eredményeit is, és eszébe sem jut lobbizni azért, hogy a NATO szállítógépflottájának bázisa Pápán legyen. Közben senki sem tudja, mi Magyarország álláspontja Koszovó, a török integráció vagy éppen a KözépEurópába szánt amerikai rakétavédelmi ko mponens ügyében. Mi tagadás, az elmaradt rendszerváltás miatt régóta szorul korrekcióra, vagy ha úgy tetszik, átvilágításra a magyar diplomácia, miközben a körülmények, amelyben tevékenykedik, soha nem látott gyorsasággal változnak. A megoldás azonban alig ha a gyurcsányi központosításban rejlik, amelynek célja nem az új, hatékony nemzeti érdekképviselet, hanem az egyéni üzleti ambíciók kiélése, a belpolitikai kommun i kációs marketing támogatása; módszere pedig nem a professzionális erőforrások átstrukturálás a és konkrét, új iránymutatással történő ellátása, hanem a körültekintést nélkülöző, kalandor „agresszív amatörizmus”, amely nem egy fölösleges konfliktust teremtett az elmúlt években. A
