Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-07
13 – Az iskola maga is tudja úgy intézni, hogy rajta sem lehet kapni? – A szegregációnak nagyon sok típusa van. Létezik például iskolán belüli szegregáció, mondjuk külön osztályokat szerveznek. Vagy úgynevez ett speciális tagozatra, kisegítő osztályokba íratnak be gyerekeket, olyanokat is, akik nem oda valók. Nagyon sok technika van, feltárta már a kutatás is. – Új ez a probléma, vagy korábban keletkezett, és most kezd egyre láthatóbbá és súlyosabbá válni? – Az 1970es években keletkezett, amikor elkezdték felszámolni a cigánytelepeket, és tömegesen jelentek meg a cigány gyerekek az iskolákban. A lényegesen alacsonyabb kulturális színvonalról, szociális környezetből érkező gyerekekkel nem nagyon tudott mit kez deni az akkori pedagógia, ezért sokkal egyszerűbb volt, hogy azt mondták, tegyük külön őket, és akkor majd lesz valami. Ez a folyamat haladt, és a megkülönböztetés nemhogy csökkent volna, hanem erőteljesen jelen van napjainkban is. – Nem próbálunk mi ehhe z a dologhoz nagyonnagyon demokratikusan hozzányúlni? Nem lenne gyorsabb megoldás, ha azt mondanánk egy iskolában, ahol kialakul ez a szégyenletes szisztéma, hogy holnaptól nincs az igazgatónak állása? – Mindenképp áttörés lenne. Biztos, hogy keményen fel kell lépni a szegregáció ellen, és ez azért fontos, mert két külön társadalom fog kialakulni egymás mellett. Tehát nem lesz átjárás a kettő között. – Milyen ország lesz az, amelyben van egy magyar társadalom, meg egy úgynevezett cigány társadalom? – És h a ez az óvodában elkezdődik, nem az óvodás gyerekek szegregálnak vagy nem az óvodás gyerekek cigányoznak, akik még pisilni sem tudnak önállóan, hanem a szülőktől, az egész társadalomból erednek ezek az előítéletek. Nem ismerjük egymást, és ebből mindig gya nakvás, félelem születik, és sok esetben agresszió is lehet belőle. – Az olyan esetek, mint például az olaszliszkai szörnyűség, mennyire erősítik föl az idegenkedést, gyanakvást, az elkülönülni akarást? – Nagy hatásuk van, de ezek már mind csak látszatjel enségek. Mind annak a következménye, hogy vannak olyan emberek, akik kiestek a munkaerőpiacról, kiestek a közigazgatás hatálya alól, velük már gyakorlatilag nem nagyon foglalkozik senki, és ők sem várnak már segítséget senkitől, tehát önmaguk próbálják meg oldani a saját nagyon szűkös eszközeikkel a problémáikat. – Nem könnyű időszakban lett ombudsman, sorjázni fognak ezek a problémák. Vagy régebben is voltak konfliktusok, csak most jön elő ez a mérhetetlen mennyiségű ellentét? – Nagyobb nyilvánosságot kap, illetve a társadalom jelentős rétegének elszegényedése még inkább felerősíti a társadalmi ellentéteket. Az Egyesült Államokban sem teljesen liberális módon oldották meg ezt a kérdést, de az állam felismerte, hogy a szegregáció már az amerikai gazdaság műk ödését fenyegeti. Megszülettek a jogszabályok, és nagyon határozottan végrehajtották őket. Amikor az első színes bőrű nő beiratkozott a többségi társadalom által fenntartott egyetemre, ott a teljes tanári kar és fehér diákság felállt, és azt mondta, hogy m árpedig ide nem fog bejárni, erre kivezényelték a nemzeti gárdát, és fegyveres őrök vigyázták a hölgyet, hogy elvégezhesse az egyetemet. Nem lehetett kellemes lépés, de megtörtént az áttörés. Most színes bőrű az Egyesült Államok külügyminisztere. – Mennyi esélyt adna egy olyan roma szülőnek, aki hivatalosan is sérelmezné azt, ami a gyerekével történik? Nyilván előbbutóbb kikötne önnél. – Attól függ, hogy milyen társadalmi státusban van ez a szülő, tehát milyen mértékben tudja a saját érdekeit érvényesíten i, milyen az iskolai végzettséggel, milyen a felkészültsége, vane lehetősége arra, hogy jobb iskolába járassa akkor a gyerekét, ha esetleg kitaszítják valahonnan. Az elesett, a saját érdekeit érvényesíteni nem tudó embernek gyakorlatilag nincs esélye. vissza
