Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-19
40 szerint a folyamatnak mindenképpen lassú átmenetként kellene történnie. Bagi Gábor szerint nem szabad elfelejteni a folyamat kezdeteit: már a nyolcvanas évektől a volt Jugoszláviában csak erős szerb katonai jelenléttel lehetett konszolidálni Koszovót. Jugoszlávia etnikai feldarabolódása elkerülhetetlen volt, azóta pedig akkora mérvű sérelmek halmozódtak fel mindkét népcsoportban, hogy egykét emberöltő is kevés ezek feldolgozásához. Az együttéléshez elengedhetetlen bizalom nehezen állítható vissza, és ezen a nemzetközi, külső befolyás sem tud sokat lendíteni: nem lehet rákényszeríteni szerbekre és albánokra, hogy szeressék egymást – összegezte Bagi Gábor . A nagyhatalmak ráadásul nem is a valós problémákat kezelik, hanem saját érdekeiket követik a rendezés forgatókönyveinek kidolgozásakor. A délszláv válság azért alakult ki, mert a szerbek felléptek saját Trianonjuk ellen – ők veszítették a legtöbbet Jug oszlávia felosztásával. Ám nem látják be, hogy ez a hibás politikai megoldás, a háború vezetett ahhoz, hogy elveszítik Koszovót. A hibás politikai döntések beismerése helyett a nemzetközi közösséget hibáztatják. Az Ahtisaariterv előremutató; a volt finn elnöknek mindenképp érdeme, hogy fél év alatt rájött, nincs út visszafelé, Koszovót nem lehet Belgrád irányítása alá visszakényszeríteni, és ennek szellemében alkotta meg kompromisszumos javaslatát. Ám Koszovó precedens voltáról nem kell túlzott illúzióka t táplálni, ez a megoldás nehezen átültethető – vélte Bagi. A volt nagykövet szerint nincs más út, mint az ellenőrzött függetlenség; előbb vagy utóbb, de a jelenleg az EU zárványaként mutatkozó balkáni országok is csatlakoznak az unióhoz, ezért reménykedh etünk egy távlati, pozitív végkifejletben. Toró Tibor az Ahtisaaritervet összefoglaló előadásában kiemelte: bár a szerbek és az oroszok folyton ezt hangoztatják, a tervezet nem egyértelműen az albánok álláspontját teszi magáévá: bár abban van valami, ho gy Pristina fele húz, de azért Belgrádéból is átvett elemeket, tehát egy kompromisszumos megoldás, aminek van jövője. A képviselő arra a kérdésre kereste a választ, miben jó, mit használhat nekünk, erdélyi magyaroknak a koszovói precedens: precedense, ana lógia, jelzés, model lehete egyáltalán. Itt Székelyföldön a koszovói albánokkal szimpatizálunk – áldozatokat hoztak egy jól artikulált politikai célért, tudják, mit akarnak, és közel vannak ahhoz, hogy el is érjék. Ez számunkra mégsem követendő modell – fejtette ki a képviselő. A modell azonban, amit alkalmazhatunk is, a közösségi jogok – a koszovói szerbek autonómiája. A terv tehát jó hivatkozási alap az erdélyi magyarok autonómiakövetelései számára is. Lőrincz Csaba Stier Gábor párhuzamára replikázva kifejtette, nagyon lényeges különbség van Karabah és Koszovó között: utóbbiban nemzetközi erők állomásoznak. Ugyanakkor az Egyesült Államok szerinte nem geopolitikai játszmát folytat, egyszerűen stabilizálni szeretné a térséget – és az EUnak sincs különö sebb érdekjátszmája. Ezzel szemben Oroszország valóban így értelmezi a helyzetet, ezért hozza fel állandóan a precedenskérdést és a nemzetközi jogot. Szerinte a szerbek arra játszanak, hogy megosszák Koszovót – és bár úgy tűnik, a téma lekerült napirendről , a szerb többségű területek leválasztásában gondolkodnak. Stier Gábor viszontválaszában elmondta, arra akart rávilágítani, Európának alárendelt szerepe van amiatt, hogy nincs hadserege – Koszovó pedig nemcsak az oroszoknak, hanem az amerikaiaknak is alkua lap, és a rendezés voltaképpen az orosz és az amerikai választási kampány miatt csúszik. Bagi Gábor még arra hívta fel a figyelmet, a következő nehézség, amivel a nemzetközi közösségnek szembe kell néznie, Bosznia egybetartása: az ország kicsiben a volt Jugoszlávia, és a bosnyákhorvát félnek nemzetközi segítséget kellett kérnie, hogy a szerb politikai vezetőket együttműködésre bírja. Bosznia a gyenge láncszem. Lőrincz Csaba szerint fontos megvizsgálni, milyen gondolatmenet alapján igeneljük a koszovó i függetlenséget. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy voltaképpen Milosevics volt az, aki elveszítette a jogát arra, hogy irányíthassa Koszovót – mégis, Szerbiát bünteti azzal a nemzetközi közösség, hogy elveszíti a szuverenitás gyakorlásának jogát a t artomány fölött. A szakértő szerint ha nem is lesz BThatározat, az európai államok – ki előbb, ki utóbb – elismerik a független Koszovót.
