Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-19
39 Gáspár, a Koszovó és a nyugatbalkáni stabilitás című kerekasztalbeszélgetés moderátora, az ELTE Politikatudományi Intézetének egyetemi oktatója. Az E gyesült Államok és európai szövetségesei kedd este hivatalosan az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elé terjesztették a Koszovó státusát rendezni hivatott határozattervezet legújabb változatát, de az orosz ellenkezés miatt még nem döntöttek arról, hogy kérneke szavazást a dokumentumról. A BT állandó tagjaként a testületben vétójoggal rendelkező - ennélfogva a döntésben megkerülhetetlen - Oroszország korábban jelezte: ellenez minden olyan lépést, amely elszakítaná Szerbiától albán többségű déli tartományát. A k orábbi szövegváltozatokhoz képest csekély változáson átesett új tervezet bevezetőjében az áll, hogy a dokumentumról huszonnégy óra múlva szavazás kérhető, de ez nem szükségszerű. Az előterjesztők szerint a tervezet módosítható, vagy akár vissza is vonható. Az új határozattervezet értelmében a szerb kormány és a koszovói albánok képviselői további 120 napig tárgyalnának a tartomány státusáról, ezt követően pedig az ENSZ átadná az Európai Uniónak a tartomány igazgatását. A NATOkatonák maradnának Koszovóban. Vitalij Csurkin orosz ENSZnagykövet hétfőn viszont úgy vélekedett, hogy fenn kellene tartani az ENSZigazgatást, a tárgyalásokat pedig addig kellene folytatni a tartomány státusáról, amíg nem születik megállapodás. Csurkin abbéli gyanúját is megfogalma zta, hogy a tervezet a "hátsó ajtón keresztül" nyitná meg az utat Koszovó előtt a függetlenség felé. (mti, reuters) A koszovói kérdésről Bagi Gábor, Magyarország volt horvátországi és szlovéniai nagykövete, Toró T. Tibor, a román honvédelminemzetbizton sági szakbizottság tagja, Lőrincz Csaba, a Magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága főtanácsadója, valamint Stier Gábor, a Magyar Nemzet rovatvezetője fejtette ki véleményét a népes, ám a beszélgetés végére kissé megcsappant számú ha llgatóság előtt. Lőrincz Csaba kifejtette, Koszovó három vonatkozásban is precedens: először akkor vált azzá, amikor 1999ben a NATO beavatkozott a délszláv válságba. Már akkor megkérdőjelezték a katonai beavatkozás jogosságát, ám akkor a nemzetközi közö sség úgy döntött, hogy a morális szempontok, a humanitárius válság megoldása fontosabb, mint a nemzetközi jogi előírások. A tartomány pedig előbbutóbb elnyeri a függetlenségét, ez pedig az ENSZ történetében teremt precedenst. Ugyanakkor a koszovói szerbek körvonalazódó autonómiájára mi, magyarok a térség stabilitását garantáló megoldásként tudunk hivatkozni – fejtette ki a főtanácsadó. Ezzel összefüggésben a tervezetet megfelelőnek nevezte, amely “nem halott”, és kis változtatásokkal mindig is megoldás les z Koszovó esetében. A terv jó, mert nincs más, nincs ennél jobb – replikázott Stier Gábor, aki szerint nekünk, magyaroknak a szerbek helyzete ismerős, hiszen e tartományuk elvesztése ugyanolyan érzékenyen érinti őket, mint a magyarokat Trianon. Ám kérdés es, hogy valóban stabilitást hoze a függetlenség, és igaze az, hogy a rossz béke jobb a rendezetlen konfliktusnál – vetette fel. Szerinte a fegyverszüneti állapot sok esetben stabilabb, mint egy kierőltetett végleges megoldás. Hiszen amint Koszovó függet len lesz, a macedóniai albánok fejében azonnal felmerülhet NagyAlbánia léterhozásának gondolata, ez pedig újból a térség stabilitását veszélyezteti. Az előadó megjegyezte, fura, ahogy kettős mércét alkalmaznak a nagyhatalmak: Koszovó függetlenségét támo gatják, ám senki nem beszél például Hegyi Karabahról, az örmény többségű szakadár azeri tartományról. Holott először a Koszovóügy precedens jellegét éppen Karabahban mondták ki két éve; és tagadhatatlan, hogy a boszniai szerbek, a baszkok, a katalánok is ezen az alapon követelhetnék a függetlenséget – vélte Stier. Szerinte a függetlenség elnyerése a nacionalista mozgalmak erősödéséhez vezet szerte a térségben. Az oroszok alkualapnak használják Koszovót: bevonták mint problémát egy olyan geopolitikai kons tellációba, amelyben a főszereplők az Egyesült Államok és Oroszország, míg az Európai Unió amolyan mellékszereplőként nem igazán artikulál hangsúlyos véleményt a kérdésben. Ugyanakkor a koszovói rendezésben résztvevőknek mintha nem lenne fontos, mi törté nik a koszovói szerbekkel, és nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy a folyamat során Szerbia mindinkább radikalizálódik, és eltávolodik az EUintegrációtól. Az unió mintha nem érezné, hogy az egész ügy mekkora befolyással van rá – az amerikaiak könnyen beszélnek, de például Magyarország szempontjából ez a lehetséges végkifejlet semmiképp sem jó. Stier
