Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-05
13 Az olcsó munkabér vonzotta és még ma is vonzza a külföldi tőkét. A keleti és a nyuga ti bérek közötti eltérés a dinamikus növekedés ellenére is jelentős: a kilencvenes évek elején a régióban kifizetett munkabér a német vagy az osztrák bér hét százaléka volt, ma pedig húsz százalék. Különbség mutatkozik még a gazdaság szerkezetében is: a ti zenöt régi uniós tagország, NyugatEurópa kis- és középvállalati szektora foglalkoztatja az összmunkaerő ötven, Magyarországon húsz százalékát, a régió többi országában pedig csak egytizedét. vissza A SZLOVÁK KORMÁNY EGY ÉV E − Kis lépések HVG 2007. július 04. 00:00 | Mindenkinek a kedvére tett Robert Fico szlovák miniszterelnök: nem fordította vissza a reformokat, választási ígéreteiből pedig a hangulatjavító intézkedéseket valósította meg. Töretlen népszerűséggel ü nnepelheti kinevezésének első évfordulóját Robert Fico szlovák kormányfő. Toronymagasan vezeti a közvéleménykutatásokat, pártja (Smer) támogatottsága pedig olyannyira megugrott, hogy nacionalista és magyarellenes koalíciós partnerei nélkül, egymagában is képes lenne a kormányzásra. Sikerének hátterében szakértők szerint részben az áll, hogy az elődje, Mikulás Dzurinda kormányzása alatt megkezdett reformok mára beértek, és a mindennapokban is kedvező változásokat hoztak. A reálbérek - a tavalyi 3,5, majd az idei első negyedéves 4,6 százalékos emelkedés után - 2007ben elérhetik az 1989es szintet. Enyhült a korábban hosszú éveken át nyomasztó munkanélküliség: 2001ben még minden ötödik munkaképes lakos állástalan volt, ma már csak minden kilencedik. A négy visegrádi uniós tagország közül az Eurostat legutóbbi közvéleménykutatása szerint Szlovákiában a legbizakodóbb a hangulat. A Dzurindaféle reformok hívei ugyanis eddig nem tapasztaltak alapvető visszarendeződést, és a Fico gondoskodásában bízóknak sem kel lett csalódniuk. Kormányra kerülésekor Fico nyomban megszüntette a lakosság által leginkább sérelmesnek tartott vizit, valamint kórházi ápolási díjat, és csökkentette a gyógyszerek, egészségügyi segédeszközök általános forgalmi adóját (áfa). Háromszorosár a emelték az első gyerek születésekor nyújtott állami támogatást, a nyugdíjasoknak tavaly karácsonykor 2 ezer koronás (mintegy 15 ezer forintos) "ajándékot" adtak, az idén pedig 50 koronás kiegészítést kaptak a havi gázszámlához. A kormány leállította a fo lyamatban lévő privatizációs tendereket, érvénytelenítette a pozsonyi repülőtér sokat vitatott eladását, és kivonta Irakból a 110 fős katonai kontingenst. Nem változtatott viszont a Dzurindakormány nagy vívmányának tartott egykulcsos adórendszeren, elmar adt az úgynevezett milliomosadó bevezetése, a monopolhelyzetben lévő vállalatokra sem vetettek ki különadót, és az élelmiszerek, kulturális termékek áfájának 19ről 10 százalékra csökkentése is várat magára. A kormányprogramban szerepel ugyan, de még nem k ezdték meg az állami apparátus 20 százalékos, 30 ezer fő elbocsátásával járó leépítését. Hatalomra kerülésekor Fico különadó bevezetésével riogatta a bankokat, amiből semmi sem lett, a pénzintézeteknek mindössze a kormány által fiatal házasoknak indított kedvező feltételű jelzáloghitelprogramban kell részt venniük, 1 százalékos kamattámogatás formájában. Hasonló a helyzet a munka törvénykönyvével: a vállalatvezetők ereiben meghűlt a vér, amikor a kabinet tavaly közzétette a több mint százpontos változtatá si tervet. A hosszadalmas egyeztetések eredményeként aztán a parlament által a múlt héten elfogadott törvényből a legdurvább beavatkozások nagy része eltűnt. Az alkalmazottak számára kedvezőbbek lettek a végkielégítés szabályai, és megerősödött a szakszerv ezetek hatalma, eddig társadalmi munkában dolgozó vezetőik pedig fizetést is kapnak munkaadóiktól. A magánnyugdíjpénztárak 1,5 milliós tagsága egyelőre elkerülte, hogy csökkentsék befizetéseiket a finanszírozási gondokkal küszködő állami nyugdíjbiztosító javára, ám a kérdés még napirenden van. A nyugdíjasokkal sem került szembe eddig Fico, nem változtatott ugyanis a Dzurindakormány idején született kedvező intézkedéseken, pedig a nyugdíjak felső határának visszaállítását tervezte, az éves emeléseket pedig nem a reálbér növekedéséhez, hanem a feleakkora ütemben változó inflációhoz kötné. Komoly dilemma az egészségügy. Az államra háruló költségek csökkentése érdekében tavaly felmerült a 34 ezer kórházi ágyból 6 ezernek a megszüntetése, ám az érintett régiók ban ébredező felháborodás láttán a kormány erről letett. Azóta koncepció nélküli, néhány hetes, esetleg hónapos vita után rendszeresen elhaló javaslatok követik
