Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-04
27 Ennek olyan vetülete is van, hogy amikor én párbeszédet folytatok a következő időszakban, nem a román kormány miniszterelnökhelyettesekén t teszem, hanem az RMDSZ elnökeként akarok szóba állni az emberekkel. Eddig sem az volt az elsődleges baj, hogy nem bírtam a munkát. Most viszont egy ideig nem Bukarestre kell figyelnem, és rám sem úgy kell figyelni, hogy Bukarest beszél. Indoklása szerin t az RMDSZtagsággal való jobb kommunikáció reményében mondott le. Mitől lesz jobb ez a kommunikáció? Számíthatnak például arra a Krónika olvasói, hogy Markó Béla a lap hasábjain válaszol majd a kérdéseikre? Kézi vezérléssel nem jutunk jobb eredményre. A mai utolsó, államminiszterként eltöltött napom is azt mutatja, hogy rendkívül sokat számít, miképpen szervezzük meg a kommunikációt, milyen kereteket teremtünk a számára. Ha kapkodunk, ha kézi vezérléssel csináljuk, annak nem lesz jó vége. Akik figyelik, l áthatják, hogy Kelemen Hunor ügyvezető elnök nagy energiával fogott neki annak, hogy sorra járja a megyéket. De ez is csak része az elképzeléseinknek, még az elején vagyunk. Tudatában annak, hogy az RMDSZhez kritikusan viszonyuló erdélyi magyarok jelentő s része a Krónikát olvassa, tervezie, hogy a lapunkon keresztül próbálja megszólítani, viszszaterelni az ernyő alá a kiábrándult, elbizonytalanodott embereket? Ez a kulcsa az elkövetkező időszaknak. Ha politikai párt lennénk, megengedhetnénk magunknak, h ogy kialakítsunk magunk körül egy kemény magot, és a következő választásoknak ezzel menjünk neki. Egy politikai párt működhet így, az RMDSZ azonban nem. A szövetségnek azon kell dolgoznia, hogy a képviselt közösségen belül ne legyenek ellenségei, vagy miné l kevesebben legyenek. Mi amúgy hajlamosak vagyunk kisebb vagy nagyobb táborokban gondolkozni, és arról beszélünk, hogy kit milyen mértékben támogatnak a választók. A probléma megítélésem szerint az, hogy ha az elkövetkezőkben így gondolkozunk, többen lesz nek, akik közönyössé válnak a közélettel, a politikával szemben. Nem az egyikhez vagy a másikhoz állnak, hanem elfordulnak a közélettől. Így hát nemcsak azokat kell megszólítani, akik kritikusak az RMDSZszel szemben, hanem azokat is, akik valamennyi polit ikai áramlattal szemben, a politika egészével szemben kritikusak. Elég ehhez csak a kommunikáción módosítani, vagy más változtatásokra is szükség van? Jogos a kérdés: kommunikálni, de mit? Fontos üzenetet kell megfogalmaznunk, jövőképet kell adnunk, és m inden azon múlik, hogy képesek leszünke valós válaszokat adni a valós kérdésekre, tudunke prioritásokat megállapítani. Szerepele például a célok között, hogy az RMDSZ ne klientúraépítésre használja a magyarországi és hazai közpénzeket, amelyek fölött r endelkezik? A magyarországi közpénzeknek sajnos csak egy kis részére van ráhatása az RMDSZnek. Ez a kis része az a tíz százalék, amelyet a kispályázatok számára különített el a Szülőföld Alap. Ezt akár önkritikaként is értékelhetnénk, hiszen a pénzelosz tási szabályok kialakítására az RMDSZnek is volt, vagy kellett volna legyen ráhatása. Legfeljebb informális ráhatásunk volt. Lehet arról beszélni, hogy ki milyen képviseleti alapon, kiket képviselve ítélje meg a támogatásokat. Én is olvasom az ezzel kapc solatos kritikákat, de mindig csak oda jutunk, hogy valaki nem kapott pénzt. Arról is kellene beszélni, hogy miként osztjuk el ezeket a támogatásokat. Változtathatunk ezen, de erről előbb beszélni kell. Tekintsük egyfajta ígéretnek, hogy szélesebb kört kí vánnak bevonni a módszeralakításba, mint eddig? A sajtótámogatás esetében el tudok menni egészen addig, hogy bízzuk rá az újságírótársadalomra a sajtóra szánt keretek elosztását.
