Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-27
11 Libe rális doktrína, karakánság Új Magyar Szó 2007. július 27. Szerző: Simon Judit A PNL az egyetlen olyan párt, amely értékrend mentén alakult, és ragaszkodik is ehhez. Abban is kivétel, hogy a párt nem személyfüggő, a doktrínához való ragaszkodása miatt, a pártot nem vonhatta ellenőrzése alá egyetlen személyiség sem. A Soros Alapítvány megrendelésére készült közvéleménykutatás adatai szerint a kormányzó Nemzeti Liberális Párt harmadik a népszerűségi listán, 11 százalékkal. A PNLnek nem tett jót a kormányz ás, pontosabban nem tett jót az állandó, néha alpári veszekedéssé fajuló vita a volt szövetségesével, a Demokrata Párttal, illetve az államfő és a kormányfő közötti állandó nézeteltérés. Az államfő mindent elkövetett, hogy eltávolítsa Tăriceanut a kormán y éléről, és lehetőleg egy demokrata miniszterelnök vegye át a kabinet vezetését. A liberális pártelnökkormányfő viszont, kockáztatva a hitelvesztést, nem hajlandó lemondani, és kezére játszani az államfőnek, hogy kiírhassa az előre hozott választásokat. A PNL népszerűségének csökkenése nagyrészt Traian Băsescu és a demokraták lejáratási kampányának tulajdonítható. 2006ban a liberálisok közel 30 százalékos támogatottságot mondhattak magukénak, mielőtt és miután megalakították a demokratákkal a D.A. Szöve tséget. A PD siet elfelejteni, hogy a két alakulat közül a PNLnek volt nagyobb a szavazótábora, és nélküle a választási szövetség aligha érte volna el a 34 százalékot. Az egyetlen „talpon” maradt, több mint 130 éves történelmi párt 1990ben Radu Câmpean u vezetése alatt jelenik meg a politikai palettán. Egy ideig a PNTCD beárnyékolja, de 2000től a PNL a legmarkánsabb ellenzéki alakulat, egészen 2004ig, amikor a D. A. Szövetség keretében kormányt alakíthat, amelynek a miniszterelnöke Călin PopescuTărice anu. Ugyanakkor a PNL az a párt, amely a legtöbbször szakadt és állt újra össze. A gondok akkor kezdődtek, amikor Radu Câmpeanu 1992ben kilépett az egy évvel korábban megalakult Demokratikus Konvencióból, és Mihály királyt javasolta államelnöknek. A pár t nem jut be a törvényhozásba, és elnöke nem vállalja a felelősséget hibáiért. 1993ban a kongresszus Mircea Ionescu Quintust választja elnöknek. Ezzel kezdődően több liberális alakulat jegyezteti be magát, egyiket Dinu Patriciu neve fémjelzi. 1994ben a Q uintus vezette PNLt soraiba fogadja a Demokratikus Konvenció. Azonban, míg a többi liberális alakulat felmorzsolódik – egyes tagok belépnek a DKba, mások a PNLbe – , a Quintus vezette alakulat egyre erősödik. 1998ban összeolvad a Polgári Szövetség Pár tjával (PAC), és ismét számottevő alakulattá válik. 1999ben megkapja a Liberális Internacionálé teljes jogú tagságát. 1996ban a CDR megnyeri a választásokat, s az alakulat elnöke, Emil Constantinescu győz az elnökválasztáson. A PNL 1996 és 2000 között a PNTCD, a PD és az RMDSZ alkotta koalíció tagja. A kormányzás nem mondható túl sikeresnek, több miniszterelnök váltja egymást a kabinet élén, folyamatos belső csatározások őrölik fel az erőket. 2000ben a Konvenció, és így a liberálisok, csúfos vereséget szenvednek, Constantinescu nem kerül be az elnökválasztás második fordulójába. 2002ban Theodor Stolojan veszi át a párt vezetését, és az alakulat ismét megerősödik. 2003ban alakul meg a D. A. Szövetség, Stolojan és Băsescu vezetésével, amely azután boml ik fel, hogy Tăriceanu kormányfő kiiktatja a kormányból a demokratákat. Időközben kiderült: Stolojan, Valeriu Stoica, aki szintén vezette a PNLt, valamint Mona Muscă, akiről utóbb kiderült, hogy szekus besúgó volt, belülről próbálják gyengíteni az alakul atot, és Băsescu felhívására szorgalmazzák a PNL és a PD egyesülését. Tăriceanu, akit kormányfői kinevezése után választottak meg pártelnöknek, nem hajlandó feladni sem a párt önállóságát, sem a liberális értékrendet. 2006 őszén a hármak vezette csoport, melyhez csatlakozott Gheorghe Flutur volt mezőgazdasági tárcavezető, megalakítja a Liberális Demokrata Pártot (PLD), amely programjában prioritásként jelöli meg Băsescu
