Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-26
18 HVG: Kére, kape politikai hátszelet egyegy jó üzlethez? K. J.: Habár kapcsolataim minden téren vannak, magányos farkasként dolgozom. Ügyeimet egyedül végzem, mondják is: a stílusom egyedi. Tudom, mennyire más vagyok, mint vállalkozótársaim. Visszatérve a kérdésre, most nem tudnék két esetet felsorolni, amelyben engem a politika támogat ott volna. HVG: És fordítva: a pártok, politikusok nem környékezték meg, hogy támogassa őket? A múlt heti tusnádi polgári happeningen is látható jelei voltak a szponzori támogatásának... K. J.: Aki megkeres, és szimpatikus, azt támogatom. A bálványosi sz abadegyetemen hallgatóként és szponzorként is részt szoktam venni. Támogatok RMDSZ, Magyar Polgári Szövetségtagot, de zöld pártit is. Habár egyetlen pártnak sem vagyok a tagja, világnézetileg "zöldnek" tartom magam. Sógor Csabával, Borbély Lászlóval, Tők és Lászlóval tartom a kapcsolatot, mert ők - bármit mondanak is róluk - nem politikusok. HVG: A szovátai Balneoclimaterica Rt. hét évvel ezelőtti, nagy botrányt kavart privatizációjába azért mégiscsak a politika rángatta be önt. Konkrétan megkeresték, hog y segítsen a Danubiusnak megszerezni a szállodákat? K. J.: Nem. A lényeg, hogy engem is érdekelt a dolog. A kapcsolatok akarvaakaratlanul összejöttek, kölcsönösen megkerestük egymást a magyar féllel, és eldöntöttük, együtt csináljuk. A fő mozgatórugó a C orvinus volt, a Danubiust csak berángattuk magunk mellé a privatizációba. Sajnos, miután többségbe kerültek, enyhe túlzással, kisemmizték a kisrészvényeseket. HVG: Melyik magyar kormány idején érződött fokozottabb érdeklődés erdélyi gazdasági terjeszkedés re? K. J.: Egyértelműen a Fidesz idejében. Volt egy tudatos háttérmozgatás, mert maga a propaganda, a kormány nyíltan felvállalta az erdélyi ügyet, adott egy szelet a vállalkozásoknak. Jelenleg is érezhető egy hullám, de ez már nem az MSZPkormány hatása, hanem az uniós csatlakozás eredménye, a magyarországi vállalkozók egyre inkább felismerik, mekkorák itt a lehetőségek. HVG: A mindenkori budapesti kormány rendszeresen ismételgeti, hogy támogatni kell Erdély gazdasági felemelkedését, a magyarok szülőföld jükön dolgozzanak, ám a tömeges munkahelyteremtésnek nyoma sincs, és ez az autonómiatörekvéseket is fékezi. K. J.: Magyarország most sajnos abba a helyzetbe került, hogy ha megoldja a saját otthoni problémáit, az már bőven elég neki, de hogy a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt kezdje benépesíteni cégekkel, erre már nem futja. Talán pár éve lett volna rá esély, de figyelembe véve a magyar gazdaság mély problémáit, ez ma már csak álom. A cégek zöme nem kormányfüggő, a várható eredményen múlik, hogy jönneke, vagy sem. És mivel a gyorsforgalmú utak, autópályák elkerülik Erdélyt és a Székelyföldet, a nagyberuházások is távol maradnak. Inkább a Bukarest, Nagyszeben, Temesvár vagy Arad agglomerációkat keresik. Ami pedig az autonómiát illeti, tény, Erdélyt, a Széke lyföldet nem veti fel a pénz, de biztos vagyok benne, hogy gazdaságilag megállna a saját lábán. Igaz, határozott mentalitásváltásra lenne szükség. Ugyanakkor gyökeresen meg kell változtatni a természeti kincsekhez, munkához való hozzáállást is. Az autonómi a leginkább egyfajta identitásbeli komfortérzetet adna. Én is kiváltottam a magyarigazolványomat, s bár soha eszembe nem jutott használni, ott van a pénztárcámban, és ez jó érzés. HVG: A romániai multimilliomosok előszeretettel lépnek be pártba, vásárolna k maguknak médiát. Önt nem éri ilyen kísértés? K. J.: Valaki egyszer felkínált nekem egy csíkszeredai rádiót. Megkérdeztem hasonlóban utazó ismerősömet, mi a véleménye, megérie. Gazdasági taglalás helyett visszakérdezett: be akarok lépni a politikába? Na , ettől felfordult a gyomrom, mert eszem ágában sincs politizálni, más típusú ember vagyok. Én eddig is a magam módján politizáltam, ami azt jelenti, ha egy bűnözőt ki kell irtani a városból, akkor nem azt nézem, meg tudome magam védeni, hanem kiállok, vá llalom a kockázatot, felveszem a harcot. És bármilyen, mások által kerülgetett közügy számomra kihívás.
