Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-24
29 Június 15én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, eleget téve szlovák partnere, Robert Fico meghívásának, Pozsonyba látogatott. Bár az eseménnye l kapcsolatos magyar és szlovák közlemények eltérőek atekintetben, hogy a találkozón szó esette, s ha igen, pontosan miként a tavaly augusztusban Nyitrán megvert magyar nemzetiségű diáklány, Malina Hedvig ügyének kivizsgálásáról, annyi azonban biztos, hog y az ellentmondásmentesnek korántsem tekinthető ügyet a magyar fél ezúttal nem úgy vetette fel, mint a kétoldalú kapcsolatok egyik súlyponti, problematikus elemét. A magyar kormány a romániai magyar miniszter ügyében keményen, a szlovákiai magyar diáklá ny esetében engedékenyen lépett fel. A különbség háttere már csak azért is elemzésre érdemes, mert a romániai miniszter ügyét a magyarországi politikai elit eleddig nem tanulmányozta olyan mélységig, hogy konszenzusos értékelést alakíthatott volna ki vele kapcsolatban, viszont a szlovák hatóságok ellentmondásos viselkedésére, amelyet a diáklány ügyében tanúsítottak, a magyar törvényhozás Külügyi Bizottsága a közelmúltban egyhangúlag felhívta a kormány figyelmét. ROMÁNIAI HÁTTÉR: Az RMDSZes miniszter fe lmentése részét képzi azoknak a belpolitikai viszályoknak, amelyek a romániai közélet elmúlt félévét jellemezték, és amelyből a magyar kisebbségi szervezetek – így az RMDSZ, illetve annak „ellenzékét” képző, parlamenten kívüli Magyar Polgári Szövetség (MPS Z) – sem maradtak ki. Az ellentét formálisan Traian Băsescu államelnök leváltása, illetve hivatalában való megerősítése tárgyában bontakozott ki. A román parlament képviselőinek többsége alkotmányellenesnek ítélte az elnök több lépését, köztük azokat, a melyeket a korrupció visszaszorítása érdekében (a parlament szerint csak ennek ürügyén) tett. Jóllehet az Alkotmánybíróság nem osztotta ezt az ítéletet, a parlament felfüggesztette hivatalából az államfőt. A parlament döntését megerősíteni vagy felülírni h ivatott 2007. május 19i népszavazáson a választók 75%ban az elnök maradása mellett szavaztak. Az elnök leváltását szorgalmazó tábor belülről teljesen heterogén volt. A felfüggesztést az egykori Ceauşescuféle Román Kommunista Párt (RKP) utódpártja, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) kezdeményezte, de hasonló odaadással szorgalmazta ugyanezt a miniszterelnök pártja, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) is. A népszavazási kampányban az elnök ellen foglalt állást a magyar kisebbséget képviselő RMDSZ, adhoc szövets égben a magyarellenességéről ismert, szélső jobboldali NagyRománia Párttal (NRP). Az elnököt csak két parlamenti párt támogatta: a Demokrata Párt (DP), amelynek vezetője Traian Băsescu volt, mielőtt államelnökké választották, valamint a szerény választói bázisra támaszkodó Liberális Demokrata Párt (LDP). A magyar kisebbség körében az elnök megerősítése mellett kampányolt még az MPSZ, nem teljesen eredménytelenül, hiszen a magyar nemzetiségű szavazópolgárok többsége szintén az elnök maradása mellett voksolt . A belpolitikai megosztottság mindkét oldalán a vezető politikai erőt egyegy olyan szervezet (az SZDP és a DP) képezte, amelyek a Ceauşescurendszer állampártjának, az RKPnak az utódszervezetei. Különbség azonban köztük, hogy az SZDP, megőrizve a ba loldali ideológiát, az Európai Szocialista Párthoz, míg a DP, jobboldali identitást választva, az Európai Néppárthoz csatlakozott. A DP aktív szerepet játszott annak a nyilatkozatnak a kiadásában, amelyben az államelnök 2006 decemberében (Románia EUcsatla kozásának előestéjén) hivatalosan elítélte a kommunista rendszert, illetve annak romániai változatát, míg ugyanez az SZDPről nem mondható el. Külpolitikai téren Băsescu elnök és a DP egyértelmű transzatlantista elkötelezettségről tett tanúbizonyságot, é s számos kérdésben – például az energiapolitika terén – határozottan elzárkózott a Putyinféle Oroszországgal való együttműködéstől. Az SZDP kevésbé helyezi külpolitikai orientációját saját kommunikációja középpontjába, ami azt is jelenti, hogy a baloldali párt Amerikabarátsága, vagy Oroszországhoz fűződő viszonya nem annyira egyértelmű, mint ami a DP esetében tapasztalható. (Az Oroszországhoz és a Nyugathoz való viszony annak idején az RKPt is megosztotta. A hatvanas évektől a párt élén álló Nicolae Ceau şescu az Oroszországtól nagyobb távolságot tartani kívánók törekvéseit képviselte. Ceauşescu 1989es bukásakor Ion Iliescu vezetésével a Szovjetunió, illetve Oroszország irányában nyitottabb körök vették kezükbe a politikai erő vezetését. A DP ez ellen a v ezetés ellen lázadva vált ki az utódpártból a 90es évek elején.)
