Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-24
27 – Szlovákiába amerikai „alapító atyánk”, Forgách Péter „a merikai szlovákiai magyar kapcsolatai” jóvoltából jutottunk el. Szerencsénkre, de nyugodt szívvel mondhatom azt is, hogy mindannyiunk szerencséjére rátaláltunk Lauer Edithre, az Amerikai Magyar Koalíció alapítójára, és a jeles és önzetlen mecénás hathatós segítésével három esztendeje már a Felvidéken is elindíthattuk a programot. A somorjai program költségeit a kezdet kezdetétől az amerikai magyar koalíció gyűjtéséből tudjuk fedezni. Az esetleges hiányzó összeget pedig saját zsebből pótoljuk. – Mi a „progr am” valójában? – Mi előadók mindannyian az üzleti életből jövünk, mint már mondtam is, döntően önkéntesek vagyunk, a program elsődleges missziója pedig az, hogy olyan eszközt, sikerélményt adjunk a középiskolás diákoknak, amivel talpraesetten, nagyobb önb izalommal, jobb kommunikációs készséggel tudnak az életben továbblépni. Ehhez az eszköz, az egész hét váza egy vállalkozási üzleti terv felépítése. Ezen belül gyakorolják a csapatmunkát, a problémamegoldást, önmaguk vállalását, de üzleti tervezést, marketi nget, tehát szakmát is tanulnak. És persze a beszédkészségüket is fejlesztik. A diákok délelőtt előadásokat hallgatnak. Délután pedig négy csapatban gyakorolnak. A csapatok „kitalálnak” egy üzleti vállalkozást, és azt egy hét alatt pénzügyi, termék és mar keting szempontból egyaránt korrektül felépítik, és szombat délelőtt negyedórában neves szakemberekből, bankigazgatókból, cégvezetőkből, sikeres vállalkozókból álló zsűri előtt be is mutatják. Az idén az egyik előadónk volt például Elam Peter, a Shell euró pai auditigazgatója. Angol, de magyar felesége van, és mivel öt éve él Magyarországon, már tökéletesen beszél magyarul is. Angolul és magyarul adott elő. Sajnálatunkra szeptembertől a Shell kínai pénzügyi igazgatója lesz. Viszont már most nekilátott a jövő évi szabadsága átszervezéséhez, hogy ismét eljöhessen a somorjai találkozóra. A diákoknak tudásunkat játékos formában igyekszünk átadni. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy előadások közben, a kialakult helyzettől függően 20 percenként, félóránként gon dolatserkentő, humoros feladatokat adunk. Egyrészt azért, mert mármár elviselhetetlen a hőség, másrészt pedig, mert 17 évesek, no de azért is, mert nem biztos, hogy az üzleti szférában akarnak elhelyezkedni. A program annak is „sokat ad”, aki nem közgazdá sz vagy vállalkozó, hanem mondjuk gépírónő, postás vagy családanya lesz. A résztvevők egy része azért jött el, mert a programnak jó a híre. Lesz egy eszköz a kezükben, és ha majd valamikor esetleg úgy adódik, képesek lesznek egy vállalkozást építeni. A pr ogramban részt vevő diákok nagyon intenzív, nagyon fárasztó, de rendkívül jó hangulatú hetet töltenek el közösen. Nagyon sok olyan helyzetbe kerülnek, ahol kipróbálják a képességeiket. Az a tapasztalatunk, hogy a hétfőn, kedden még csendes, visszafogott gy erekekből szombatra már kimondottan jó kiállással prezentáló, magabiztos fiatalemberek válnak. Mi, előadók, szervezők napra kész tudással, komoly technikai háttérrel és sokat érő ajándékokkal is érkezünk. Évről évre játékcsomagokat és könyveket is hozunk. A két éve győztes csoport például Bauer Edit képviselő asszony szponzorálásával Strasbourgba látogathatott. Az idei résztvevők Somorja város önkormányzatától, a Pro Ratio Alapítványtól és többek között a MadáchPosonium Lap- és Könyvkiadótól is kaptak ért ékes jutalmakat. Emellett több támogatóval is büszkélkedhetünk. A helyi középiskolás diákok, épp a szponzorok támogatásának köszönhetően ingyen vehetnek részt a programon. Persze, nem csupán somorjai tanulóink vannak. Az amerikai szponzorok ki is kötötték , hogy a környező településekből, falvakból, városokból is legyenek résztvevőink. A célcsoportot a 1718 éves lányok, fiúk alkotják. Az a tapasztalatunk ugyanis, hogy ez a korosztály már elég érett a csapatmunkára. Elképzelhető, hogy a következő években, p éldának okáért Dunaszerdahelyen vagy Kassán, esetleg valahol másutt valósítjuk meg a programot. Programunk ugyanis nem egy konkrét helyhez kötött, ahhoz viszont ragaszkodnunk kell, hogy az érdemi munka végett 3035 főnél több diákunk ne legyen. Ősztől nagy valószínűség szerint már Kárpátalján is sikerül beindítani vállalkozásunkat. Sok volt diákunktól kapunk köszönőlevelet. És számunkra ez nagy öröm. A levelek, telefonok, személyes találkozások alapján tudjuk ugyanis igazán lemérni, hogy igyekezetünk, munk ánk mennyire volt eredményes. Sok diákunk megköszönte már az egy hetet, mert ott, akkor, vagy ha később is, de a velünk tanultak alapján határozta el, hogy milyen főiskolára, egyetemre menjen, és sokuk megírta, hogy az egyetemen kéthárom évig „abból élt”, amit az egy hét alatt nálunk tanult. Tanulmányi versenyeket nyertek, diákvezetői pozíciókba kerültek… A mi
