Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-24
23 rendőrfőkapitány szeptember 11én rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a rendőrség leállította a nyomozást, mert a leány csak színlelte a verést, és a történetet kitalálta. Tavaly decemberben két feljelentés alapján hamis tanúzás alapos gyanúja miatt indult bűnvádi eljárás. Malina Hedvig ellen. Idén kiderült, hogy az egyik feljelentő az elmúlt évtizedben a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) tagja volt, a másik pedig a Galántához közeli Vágsellyén (Sala) májusban tisztázatlan körülmények között felakasztotta magát. Júniusban a nyitrai rendőrség meghallgatta, de tanúként nem óhajtotta ki hallgatni azt a negyvenéves személyt, aki a pozsonyi TA 3 hírtelevíziónak elmondta, hogy az egyetemistát valóban bántalmazták, s ő tudja, ki az egyik tettes. A rendőrség azzal indokolta a döntését, hogy a meggyanúsított illetőnek megdönthetetlen alibije va n, egyéb új elemet nem tartalmazott a férfi közlése. E hónap elején pedig Dobroslav Trnka szlovák legfőbb ügyész elutasította Robert Kvasnicának, a nyitrai egyetemista védőügyvédjének a panaszát, amelyben elfogultsággal illette a nyitrai nyomozókat és az ügyészeket, ezért kérte, hogy az ügy kivizsgálását mások folytassák. Emiatt az eljárás – immár Malina Hedvig ellen – továbbra is a délnyugatszlovákiai városban folyik. vissza Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetéb ől Felvidék.ma 20070724 07:54 Forrás: Szabad Újság , Filep Tamás Gusztáv „Visszatértek” és kisebbségben maradtak, 19391945 A magyarok nem alkalmazták üdvözlésnél a náci karlendítést, nem hoztak létre fegyveres félkatonai szervezetet, nem vettek részt a zsidó tulajdon arizálásában (Szalatnaiék összesen tizenegy ettől eltérő esetről tudtak). Az állam vezetői, a Hlinka Párt sajtója az állam ellenségei között többször is megnevezték a magyarokat, a Hlinkagárda tagjai Pozsonyban gyakran letépték a magyaro k melléről a pártjelvényt, s a fölheccelt tömeg is többször rendezett magyarellenes tüntetést. Atrocitásokra került sor Pozsonyban (1939 májusában), Késmárkon és Iglón (1941 novemberében). Az akcióknak egy ízben halálos áldozata is volt. „Az egész helyze t azt a látszatot kelti, mintha a szlovákok a németek beleegyezésével szítanák a magyarellenes indulatokat: és a szlovákok nyilván erre a beleegyezésre támaszkodva, könnyelműen borítják fel a békés szlovák – magyar kapcsolatok lehetőségeit” – írta Borsody Is tván A szlovák – magyar kérdés alapvonalai című füzetében. A magyarok a háború utáni memorandumaikban a szlovák nemzet iránti megbecsülésüket hangoztatták, továbbá azt, hogy a megmenekült zsidók 80%a a magyaroknak köszönheti az életét (itt föltehetően a M agyarországra, Budapestre menekítettekre gondoltak elsősorban). A pozsonyi református gyülekezet pedig helyet adott a szintén ellenségnek tekintett csehtestvér egyház istentiszteleteinek. A kárpátaljai autonómia terve A két világháború közötti korszakban a magyar kormányok legcáfolhatatlanabb Csehszlovákia elleni érvei közé tartozott, hogy a köztársaság nem adta meg Kárpátaljának az autonómiát, amire pedig nemzetközi szerződés is kötelezte, ami a csehszlovák alkotmányban is szerepelt – s amelyet viszont a ruszinok Magyarországtól megkaptak volna. A visszatért Kárpátalja politikai elitje és a területnek a magyar országgyűlésbe behívott, s ott 1939 júniusától helyet is foglaló képviselői jogosan kérhették számon az erre vonatkozó magyar ígéreteket. Horthy Mi klós és Teleki Pál már 1939. március 21én megjelent, Kárpátalja népéhez intézett kiáltványukban kötelezettséget vállaltak a rutén önkormányzat létrehozására, sőt az első ezt célzó értekezletet a miniszterelnök elnökletével már március 18án megtartották. A visszafoglalt területen ugyanezen a napon katonai közigazgatás lépett életbe, amely nemegyszer túllépte hatáskörét, s ezzel fölerősítette az ukránofil és ruszofil irányzatok hatását. A magyar hivatalnokok működése keltette zavarokat a ruszin nemzetiségű magyar hivatalnokok is tudatosították, Pataky Tibor miniszterelnöki államtitkár pedig Telekinek is beszámolt róluk. Bródy András, a kárpátaljai törvényhozók vezetője, a Ruszin Országgyűlési Képviselők Klubja létrehívója, majd a Ruszin Nemzeti Szövetség
