Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-23
16 Tőkés püspök beszéde szószéki magasságokba röppent, és olyan szférákba szökkent, ahol már nem érezte kötelezőnek a logika és a retorik a szabályait. A színpad emelkedettségéből ennek ellenére nem lendületes, hanem kifejezetten fáradt kinyilatkoztatások érkeztek: újuljunk meg, de ha lehet, ne Tőkés püspök energiáiból, mert már neki sincs sok. Az erdélyi magyarság válságban van, mondta, de ha rákérdeznénk, hogy mi ennek a jele (mert ez túl földhözragadt, nem derült ki), egy igazi jobboldali válasz valószínűleg az, hogy például ez a cikk. Mert felháborító, kérem, hogy nem tetszik érzékelni a valóságot, a válságot, hogy nem tetszik siránkozni és önmarcangolni. Tehát a nemzetnek lelki megújulásra van szüksége, meg kell tisztulnunk, helyükre kell tennünk az értékeket, vissza kell találnunk a gyökereinkhez, Istenhez, hogy a balkánibolsevik kommunizmusból eljussunk végre a szeretet civilizációj ába. És ez az egyház politikai küldetése, hogy kiszolgáló egyházból szolgáló egyházzá váljon, és erkölcsi tartást adjon nekünk. És különben is mi az, hogy három mondatban meg lehet fogalmazni azt, amit a püspök jó félórán át ecsetelt? Tőkés püspöknek okoznae erkölcsi válságot az, ha ateista tehát erkölcstelen magyar szavazatokkal jutna be az Európai Parlamentbe? És mondjuk zseniális szónoklatot tartana az abortusz ellen. Mert ez lenne az eredménye, ha hatna Tőkésnek az egységre való fe lhívása, és nem az RMDSZ egységdemagógiája, ahogy maga Tőkés püspök élt ezzel a leheletfinom szemantikai különbségtétellel. Nem klasszikus? Orbán Viktor is megkritizálta az erdmagyarokat, igaz, már a kérdésekre adott válaszban. Miért nem tetszik kérem kl asszikus kisebbségiként viselkedni, és a választásokra a többségnél is nagyobb arányban elmenni? A bő egymillió magyarból ha 700,000 szavazna, nem kellene itt össszevissza kompromittálnunk magunkat, mert az RMDSZ képviselői és Tőkés is külön bejutnának az EPbe. Maga az Orbánbeszéd ennél sokkal izgalmasabb volt. Politikai vízióját hosszas kultúrantropológiai előadással vezette be, hogy most már aztán senki se kritizálhassa, hogy ha nem nyomja a hatalom súlya, akkor nem tud semmi tartalmasat mondani. G yorstömörítésben: szerinte most zárult le egy korszak, ami 1968ban kezdődött, csak nem vettük észre, hogy Nyugaton mást jelentett, mint KözépEurópában. Nyugaton a diáklázadások a totális szabadság célját tűzték ki, meg akartak szabadulni a nyelvi, a szár mazás és a nemi identitás kötelékeitől, kulturális ellenforradalom zajlott, bár nem derült ki, milyen kulturális forradalom ellen. Határkérdések Az viszont kiderült, hogy nemcsak a moralitás, hanem a természetes élet határait feszegették, ezért észbe ka ptak. És közben kiderült az is, hogy az új baloldal Schröderrel, Blairrel és Clintonnal együtt nem tudott kitalálni semmi újat, a szociális piacgazdaság német modelljéről a németek is elfelejtették hinni, hogy működik, és hirtelen a politikusoktól kezdték elvárni az erkölcsi fogódzókat, ezért gyorsan megszavazták Sarkozyt és Merkelt. A németek, franciák és holllandok új, jobboldali vezetőikkel találtak magukra, és keresik a szociális piacgazdaság nemzeti változatait a sajátos nemzeti karakterológiák szerint . Ja, és nem verik nagydobra, ha megtalálták, mert a piacvédő elvek nem, csak a gyakorlatok népszerűek. Keleten viszont 1968 Prágát és a középeurópai szolidaritás hiányát jelenti, a mostani magyar baloldal többek között ezért és továbbra is internacional ista, autoriter, mert modernizációs felsőbbrendűség jellemzi, monopolista, amennyiben a gazdasági érdekcsoportok kiváltságainak megőrzésében érdekelt, és antiszociális. Ezért az új jobboldal új politikai programja szerint nemzeti, kulturálisan és gazdasági lag is, demokratikus, versenyszellemű - egy ideig, mert aztán szociális. Lehet, hogy a magyar jobboldali vezetők közül sem értik még néhányan, de plebejus is kell legyen, és meg kell teremtse a középosztály és a 23 milliós szegényréteg történelmi szövet ségét egy újfajta párt, szövetség segítségével, hogy esélyt adjon a szegénységből való kitörésre. Bár a burzsoázia és a szolidaritás kifejezéseit nem
