Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-13
16 Ennek érdekében indult el az „információs nap” sorozat, melynek keretében a Nemzetpolitikai Ügyek F ő osztályának vezet ő je és munkatársai a Partiumban, a Felvidéken, Székelyföldön a Vajdaságban és Kárpátalján elindították a közös munkát . Egy 2006ban tett ígéretének tett eleget a szakállamtitkárság azzal, hogy bejelentette, idén, els ő ízben megrendezik a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválját, a Biennálét. A rendezvény, két egymásra épül ő fesztivál formájában valósul meg: „A Dunánál” alcímmel 2007. augusztus 18. és 20. között Budapesten, míg 2007. szeptemberoktóberében Budapesten, Szegeden, Gyulán és Szombathelyen zajlik majd a Kortárs Mûvészeti Fesztivál. A rendezvény kezdeményez ő inek célja az volt, hogy bemutassák a magyar közönség nek a külhoni kortárs magyar kultúrát. Balla Mihály, a Fidesz országgyûlési képvisel ő je az MTIhez eljuttatott közleményében úgy fogalmazott: „a kormány még mindig rabja saját, 2004. december 5én folytatott magyarellenes kampányának, ezért fél összehívni a Magyar Állandó Értekezletet. Ezt tetézte azzal az ámokfutással, mely során szétverte az öt kormányt megért Határon Túli Magyarok Hivatalát, az Illyés Közalapítványt és a Teleki László Intézetet.” A politikus szerint „a határon túli magyarok az elmúlt évben sem számíthattak semmi jóra, semmilyen segítségre az MSZP és a kormány részér ő l”. vissza A csúcs árnyékos oldala ÚMSZ 20070712 20:52:50 Szűcs László Korszerűtlen és népszerűtlen dolog motoz bennem: ezzel a csúcs találkozóval úgy vagyok, mintha a lényeges dolgokat éppen a szőnyeg alá próbálná(n)k söpörni. Mintha évek óta lassan minden ezen múlna, ennek örömére nőne a fű, ez hozná el a, mit is…? Ha az utóbbi napok nyilatkozatait figyelem a rommagyar médiatérben, mi ntha két, egymással farkasszemet néző világhatalom teljhatalmú feje készülne hosszas előkészület után négyszemközti egyeztetésre arról, hogy leszereljék az egymás felé irányzott rakéták kilövőszerkezeteit. Pedig a célszemélyek mind ugyanott laknak, s a tét , az istenadta tét nem is tudjuk mekkora. Röpködnek az időpontok és a helyszínek, mondják a magukét a fegyverhordozók. Akik között olyan is akad, hogy mindkét seregben vitézkedik. A kívülálló érzése az lehet: itt vagy minden a legnagyobb rendben van, vag y semmi sincs úgy. Hiszen minden mást megelőzve a személyes ellentét a legfontosabb. S nincs senki, aki megkérdezze, ugyan mi van az egyik fél magabiztos harciassága mögött, s ugyan mire fel olyan gyámoltalanul elbizonytalanodónak mutatja magát a másik. Ho gy mi ez a tétova vergődés a szimbólum csapdájában? Kéthárom éve még dokumentáltan képes volt felcsigázni érdeklődésemet egy Markó – Tőkés megbeszélés lehetséges kimenetele, e mostani médiaszósszal nyakon öntött „esemény” viszont messze nincs olyan előkelő helyen prioritásaim listáján, hogy az előzmények minden hírszemcséjét összeszedegessem. Bevallom, az sem zökkent ki nyugtalanságomból, hogy a listás indulás versus egyéni jelölt közötti esélykülönbségekről ki mit gondol. Ha álmatlan éjszakákat okozna, h ogy ki fog képviselni majd az Európai Parlamentben szűk két esztendeig, talán előbb jobb lenne megkérdeznem egy tanult jogászt, hogy a törvény betűje szerint módosíthatóake egyáltalán azok a jelölések, amelyeket annak idején szép masnival átkötve egyszer százezernyi, másszor háromszázezernyi támogató aláírással egyetemben adtak le elégedetten mosolygó férfiemberek az illetékes választási hatóságnak. Majd kalákában újra összegyűjtik? Hát, azért mélyen belenéznék annak a sok száz embernek a szemébe, akik feb ruárban reggeltől estig rohangáltak az ívekkel. Új helyzethez új ív dukál? Édes urak, így fogunk mi felívelni Brüsszelbe? Fájdalom, de nem hiszem, hogy alapvető, mindennapi, helyi érdekű, netán szörnyen összerdélyi kérdésekben e két vezetői gárda képes l enne a tartós és értelmes, pláne hasznos együtt cselekvésre. A második vonal, egy másik nemzedék talán, akikben nem munkálnak hosszú évek sérelmei, nem foglyai saját helyzetüknek.
