Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-10
24 ki tölti be a megüresedett posztot. A szövetségi elnök szerint az RMDSZ számára ez a funkció hasznosnak bizonyult, mivel gyors és hatékony döntési lehetőséget biztosított. Mint mondta, a művelődés, az integráció és a tanügy kérdéseinek koo rdinálása továbbra is fontos feladat marad, az ezen a téren felmerülő problémák megoldása érdekében az RMDSZ olyan kormányfőhelyettesi kabinetet hozott létre, amely eredményes munkát végzett, és ezt a szövetség továbbra is folytatni kívánja. Szerinte a ko ordináció nem adminisztrációt, hanem véleményezést, elemzést jelentett. vissza Közérzet Új Magyar Szó 2007. július 10. Szerző: Salamon Márton László Ez a felkészületlenség látszik is az RMDSZ tétova reagálásaiban, vezetőin ek sokszor nem helyén való érveléseiben. Azok a békebeli szép idők ugyanis, amikor csak a Vadim- és Funarféle román vadnacionalisták támadták az RMDSZt, elmúltak. Ma az RMDSZ erősebb, mint valaha – fogalmazott Markó Béla RMDSZelnök a 2004es parlament i választások után, amikor a Szövetségi Képviselők Tanácsa felhatalmazta az RMDSZ vezetőségét arra: folytassanak tárgyalásokat az elnökválasztásokat hajszállal megnyert Traian Bãsescu vezette D. A. Szövetséggel a kormányban való részvételről. Azokat a tárg yalásokat az RMDSZ sikeresen le is folytatta – ma már azt mondhatjuk: vesztére. Alig telt el két és fél évnél több a fenti megállapítás óta, és most már talán inkább az ellenkezője igaz. A magyar érdekvédelmi szervezet ma jobban meg van félemlítve, mint 1 990 márciusában, a szövetség kormányzati vagy egyéb felelős tisztségeket vállalt embereinek személyes biztonságérzete legalábbis aligha van az akkorinál magasabb szinten. A közérzetükről nem is beszélve... Persze rá lehet erre vágni, hogy nem a politikuso k közérzete a fontos, hanem a közös célok. Ez azonban csak ürességtől kongó szólam, hiszen az RMDSZ is emberekből áll, akik nem tudnak elvonatkoztatni személyes nyomoruktól, illetve attól, hogy immár minimális komfortérzetük sem adott. A munkavégzés hatéko nyságának az állandósult bizonytalanság mindenképpen árt, a hosszabb távú tervezést pedig egyenesen lehetetlenné teszi mind személyes, mind szervezeti szinten. És akkor nem beszéltünk még arról, hogy az elnöki sugallatra a kommunikációs köztérben folyamat os támadásoknak kitett és legyengített RMDSZ felé közben olyan irányból érkeznek a megsemmisítését célzó törekvések, ahonnan a magyar érdekvédelmi szövetség nem szokta ezt meg. Ez a felkészületlenség látszik is az RMDSZ tétova reagálásaiban, vezetőinek sok szor nem helyén való érveléseiben. Azok a békebeli szép idők ugyanis, amikor csak a Vadim- és Funarféle román vadnacionalisták támadták az RMDSZt, elmúltak. Ma már arra kell tudni reagálni, ha köztiszteletnek örvendő román értelmiségiek, a közvélemény sz emében hiteles politikai elemzők kérdőjelezik meg az RMDSZnek akár a létjogosultságát is. Arra, ha egy ismert kommentátor egy nagy példányszámú központi román lapban azt mondja: az etnikai pártok ideje lejárt, az Európai Unióban nincs már rájuk szükség. ( A kommentátor szubjektív jellegű minősítgetéseit hadd ne elemezzük itt, most.) Ilyenkor kell tudni érvelni. Mert ha a válasz erre csak annak a szajkózása, hogy mindenki, aki az RMDSZt bírálja, az szükségszerűen magyarellenes, az eredmény csak a román köz véleménynek a szövetség ellen való hangolása lehet. Ilyenkor kell elővenni a politológiai szaktudást, és rá kell világítani a regionális (és ezen belül akár etnikai) pártok szerepére az Európai Unió régi tagországaiban, szembe kell tudni állítani a német, finn, északolasz stb. példát a hivatkozott franciával, spanyollal, kanadaival. Kifinomult támadásokra hasonló módon kell tudni válaszolni. Mert akármilyen furcsa is: a romániai magyar választóhoz is a román közvéleményen keresztül vezet az út... vissza
