Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-23
25 Ekkor nyílik az ajtó, és a jelölteket behívják az írásbeli vizsgára. Sajnos nem lehetünk jelen az eseményen, de nem sok áig maradunk magunkra a folyosón: a vizsgázók alig húsz perc múlva megkönnyebbülve jönnek kifelé: - Nem volt nehéz - mondogatják mosolyogva. Csupán három kérdést kaptak: melyek a Magyarországgal szomszédos országok, hány évre választják az alkotmánybír ákat, és mik az állampolgári kötelességek. Ez utóbbin erősen eltűnődöm, mire egy kárpátaljai nő siet a segítségemre: - A haza védelme, a tankötelezettség, az önkéntes jogkövetés, és a közterhek viselése. Nem tudta? Pedig maga magyar! Ezután újabb várak ozás: következik a szóbeli. S ahogy telik az idő, úgy múlik a szorongás. A kárpátaljaiak Zsolt vicceit hallgatják, akinek a történeteit sajnos nem tudom követni, mert ukránul beszél. De az egyik sztorinak a csattanóját én is megértem: - Zámbó Jimmy. A nők fölnevetnek, a fiatalember pedig elégedetten néz körbe: na lám, végre csak sikerült megnevettetnie ezeket a szegény nőket! Nemsokára újra nyílik az ajtó, és megkezdődik a szóbeli vizsga. Az első jelölt félóra múlva jelenik meg a folyosón, és elkesere detten ismételgeti: - Nem tudtam! Nem tudtam! Kiderül, hogy igen nehéz kérdést kapott: a hatalommegosztás elvéről kellett beszélnie. Azaz csak kellett volna. - A másik kérdés az volt, hogy mondjak magyar zeneszerzőket - folytatja. - Soroltam, hogy Er kel, Bartók, Kodály. De mi lehet az a hatalommegosztás?! A többiek jókedve hamar elpárolog: erre a kérdésre ők sem tudtak volna válaszolni. Kis idő múlva kijön a második vizsgázó, és azonnal kijelenti: - Meg fogok bukni! A magyarság eredetét húztam, de nem ment! Hiába vigasztalom vele, hogy erről a kérdésről a szaktörténészek is száz éve vitatkoznak. - Hadd vitatkozzanak - csattan föl , most én fogok megbukni, nem ők! A balsejtelme beigazolódik: később kiderül, hogy tényleg ő az elégtelenre viz sgázók egyike. Kelemen Barnától, a vizsgabizottság elnökétől megtudom: három jelölt bukott el a tizenhatból. Pedig az elnök kedves, mosolygós, segítőkész ember, aki elárulja, hogy a vizsga után még az országos statisztikát is megnézte, vajon a tizenhat viz sgázóból nem buktattake túl sokat. De nem. A bukás aránya minden évben alacsony: 510 százalék között van. - Nagyon sajnálom azokat, akiknek nem sikerült - mondja az elnök , de vannak olyan helyzetek, amikor nem segít a jóindulat. Ha valaki a kérdést s em érti, azzal mit kezdjünk? Egy hölgytől először azt kérdeztem, hogyan írja a nevét. De még ezt sem értette. Szerinte célszerű volna, ha felkészítőket szerveznének a kérelmezőknek. - Csak hát ez pénzbe kerül - tárja szét a kezét , a terembérlet, az e lőadó bére, a tananyag beszerzése mindmind költség. Pedig lenne rá igény!
