Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-22
20 elmúlt időszakban nagyon ritkán részesült. A szappanopera következő epizódjának cselekményszövésén pedig máris dolgoznak a forgatókönyvírók. vissza Szabó Palócz Attila, újságíró Lukasenko, a macskavadász Magyar Hírlap 2007.06.22. Minszki barátaim egészen furcsa történeteket mesélnek mostanában. Például azt, hogy az önálló államiságát nemrég elnyerő Fehéroros zországban felértékelődik a kutya- és macsakabarátok bosszújától korábban rettegő sintérek társadalmi helyzete. Alekszandr Lukasenko elnök ugyanis engedelmes parlamentje elé vitt egy törvényt, amely egyegy "főben" maximálja a városi lakásokban tartható ku tyák és macskák számát. Ezeket lajstromba kell venni, a többi házi kedvencet pedig vidékre száműzik, vagy a törvény erejével sintérkézre adják. Batyka, a fiókdiktátor Talán emlékeznek még néhányan olvasóink közül az 1960as évek éles nyelvű, fergeteges humorú amerikai publicistájára, Art Buchwaldra. Ő "idiotisztikus hablatynak" nevezte az efféle államférfiúi megnyilvánulásokat – bár ő általában nem a szovjet vezetők beszédeit, hanem az iskolázatlan latinamerikai diktátorok handabandázását vesézte ki. Annyi tény, hogy a fehérorosz Batyka – vagyis "Jóapó", ahogyan alattvalóinak jelentős része elismerő csettintéssel nevezi őt – nem sokkal humánusabb Fidel Castrónál, Hugo Chaveznél vagy más hatalomittas, nagyszájú fiókdiktátoroknál. Elég arra gondolni, ho gy Lukasenko áldásos tevékenysége nyomán az elmúlt években több ellenzéki fehérorosz közszereplőnek és az elnököt bíráló újságírónak egyszerűen nyoma veszett. A politikai rendőrség, amely a lakosság megfélemlítésére megtartotta a KGB nevet, szó szerint beh álózza a négy magyarországnyi nagyságú országot. Miközben korszerű gyógyszerekre nincs pénze az egészségügyi tárcának, Minszk nagy tételben vásárol méregdrága parányi japán lehallgatókészülékeket. Büdös zoknik A tömegoszlatásra kiképezett rendőrök brut alitása nem ismer határokat. Még csak nem is bújnak sisakrostély mögé, mint a magyar Rambók tavaly, a "sajnálatos októberi események" óráiban. Hiszen terjengős beszédeiben Lukasenko még biztatja is a hatalom zord őreit: "Legyetek emberségesek, elvtársak, d e a nyugati bérenceket, a provokátorokat, az idegen érdekeket szolgáló cselszövőket gumibotozzátok meg könyörtelenül!" A történelme során rengeteg etnikumnak otthont adó Fehéroroszországban a Szovjetunió felbomlásáig a modern nemzettudat kialakulása jósz erivel még el se kezdődött. Történelmileg tehát nem lenne talaja, gyökere a személyesen Lukasenko által szított idegengyűlöletnek, amely manapság a hivatalos ideológia és politikai gyakorlat része a háború alatt talán minden szovjet tagköztársaságnál többe t szenvedő államban. A fő ellenségnek kikiáltott lengyel kisebbséget szabályosan üldözik, a közös fehérorosz – litván és fehérorosz – lengyel múltat az iskolai oktatásban, a tankönyvekben szinte lábbal tiporják. A behúzott nyakkal járó fehérorosz értelmiségi ek így szinte megkönnyebbüléssel veszik a "macskavadász" törvényt, amely végső soron a "mainstreem"en kívül esik: a diktatúrának csupán vadhajtása. Afelől nincs kétségük, hogy a Lukasenko szolgalelkű híveiből és néhány fanatikus kommunistából álló alsóház egyhangúlag megszavazza a nevetséges törvényt. Kivált hogy a fehérorosz parlament a pártállami idők járási hivatalának és egy harmadosztályú italmérésnek a keveréke. A honatyák farzsebében ott lapul a házi pálinkával teli butélia, táskájukban jókora darab szalonna illatozik. A tévétudósításokból ítélve a feltűnően kevés, szigorú tekintetű honanya sem a költségvetés számait osztjaszorozza, hanem a körmét reszeli, vagy mobiltelefonon pásztorolja a családtagjait.
