Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-02
17 A trianoni béke 87. születésnap jára Transindex.ro 16:55; 1.6.2007 Nyolcvanhét éve, 1920. június 4én írták alá az I. világháború győztesei Magyarország képviselőivel a versaillesi Nagy Trianon kastélyban a magyar békeszerződést. A béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül, az 19 1920as párizsi békekonferencián határozták meg, melynek célja a vesztesek megbüntetése, köztük az OsztrákMagyar Monarchia megszüntetése volt. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16án fejthette ki álláspontját. Dokumentumok és térképek segítségével mutatta be a népességföldrajzi helyzetet, s főleg történelmi és jogi érvekre támaszkodott. A népszavazás kérdését is felvetette az elcsatolandó területeken, de a konferencia e javaslatát sem vette figyelembe. A békefeltételeket 192 0. májusban adták át, ezek olvastán az eredeti küldöttség lemondott, így a szerződést magyar részről Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter és DrascheLázár Alfréd követ írta alá. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percr e leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. A 364 cikkből álló szerződés kimondta az ország függetlenségét, meghatározta határait, és megtiltotta, hogy a Népszövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen. A haderő létszámát 35 ezer főben max imálta, tiltotta az általános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzetet s korlátozta a fegyvergyártást. Az országnak meg kellett térítenie az általa okozott háborús károkat (ennek összegét később határozták meg), zálogul lekötötték az állam minden vagyon át és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben a győztes hatalmaknak meg kellett adni a legnagyobb kedvezményt. A békeszerződés betartását nemzetközi katonai ellenőrző bizottság felügyelte. A diktátum kimondta: az OsztrákMagyar Monarchia felbomlott, enne k következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti p ereme és KeletBánát Romániához, Horvátország, Bácska, NyugatBánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a SzerbHorvátSzlovén Királysághoz, NyugatMagyarország egy sávja Ausztriához került. Lengyelország Szepes és Árva megyékből kapott területeket, az olaszok 1924ben Fiumét és környékét kapták meg. Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai helyzetet, az 1910es népszámlálási adatokat nem vette figyelembe, így a magyarság egyharmada, mintegy 3,2 millió magyar nemzetiséű polgár is az új határokon túlra került. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló rendelkezések papíron maradtak. A határvonalakat a kisantant stratégiai megfontolásai al apján húzták meg, a néprajzi, történelmi, gazdaságiközlekedési vagy katonai elvek általában csak a magyarok számára kedvezőtlen esetekben érvényesültek. A nagyobb határ közeli városok (Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Arad, Szabadka) s a köztük lévő vasútvonala k az új államokhoz kerültek, a határokat hajózható folyók (Duna, Dráva, Tiszakanyar) mentén húzták meg, de az Ipolyt is ide sorolták. A négy nagyhatalom közül északon csak az angolok, keleten csak az amerikaiak, délen csak az olaszok támogatták a magyar törekvéseket, így azokat mindig leszavazták. A békekonferencia Magyarország kedvezőtlen fordulata volt, hogy 1919 decemberben az amerikaiak eltávoztak – mivel Wilson elnök nem tudta érvényesíteni elképzeléseit a középeurópai föderációról, sem a 14 pont jában szereplő önrendelkezési jogot. Hazautazása után Clemenceau francia kormányfő diktálta az értekezlet menetét, s számára a kisantantországok szempontjai voltak fontosak.
