Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-01
20 egyéni joga és csoportos önrendelkezési igénye alkotja. A lojalitásnak ezzel az összetettségével való szembesülésünk miatt élünk Trianon óta folyamatosan görcsökben, mert a törvényeknek való alávetettséget ugyan folyamatosan számon kérik rajtunk, de a jogszolgálati részét megtagadják tőlünk. A „végzetes nap” utáni két évtizedben a görcsöt valóban a történelmi állam elvesztése oko zta. De később – és most is – leginkább az váltja ki a görcsös állapotot, hogy bennünk maradt a Trianon előtti politikai és etnikai nemzet egységének az élménye, és ezt nem tudtuk helyettesíteni a politikai nemzet új eszményével. Még a maradék Magyarország on sem, mert fokozatosan megszűnt a nemzetpolitika, az állampolitika, a kormánypolitika és a hatalmi politika egysége. Az elszakítottságban pedig még esély sem adódott erre, hiszen az odakerült magyarok és az új államok politikai érdeke között az első pill anattól, alig csillapodó szöges ellentét feszül. * Tévedés lenne azt hinni, hogy csak magyar nemzetünk belső vízválasztója volt Trianon. Máig történelmi törésvonalat jelent környezetünk többi népe és mi közöttünk a Baltikumtól a Balkánig. Ebben az északdé li irányú, mintegy kétezer kilométernyi fesztávolságú térségben nem él egyetlen nemzet sem, amelyik hozzánk hasonlóan értelmezné az I. világháborút lezáró békerendszert. Még ha meg is értenek bennünket, más az élményük, és nem utolsósorban más az érdekük. A valóság tükrében hamisnak bizonyul a bölcseletileg igaz állítás, miszerint azonosak az érdekeink, csak nem ismerjük fel őket. Mintha azoknak lenne igazuk, akik a társtalanságunkat misztifikálják. Pedig igazuk azoknak van, akik úgy vélik, hogy az érdekek tudatosan lettek elválasztva egymástól és szembeállítva egymással. A Trianonban szétszakított magyarság szempontjából ezen túl is létezik egy további, nyilvánvaló állapot: a nemzetet összetartó szálak önmaguktól – egy döntés következtében – nem szakadtak el. A nemzet, amely évszázadokon vagy talán több mint egy évezreden keresztül alakult ki, egy aktussal több önálló létű darabra nem választható szét. A magyar nemzet, amely Trianonban több állam lakójává vált, egységes maradt – még politikai értelemben is – még ha vannak is közöttünk árulók, lanyhák, langyosak, idegenlelkűek, nyerészkedők. Csak a jog idiótái gondolják, hogy a nemzetközi jog szerint hozott döntések egy csapásra a tudatot is átalakítják. A közjog szerint, ha meg is szűnt az egységes politikai magyar nemzet, a tudatban továbbra is él a politikai nemzet hagyománya. Nemzetünk hagyományai szerinti összetartozásán túl létezik az összetartozásnak más mértéke is: a közös felelősségérzet. Ez lehet akár egy új, az államhatárokon átívelő politikai öss zetartozás alapja. A közös felelősségérzet ugyanis sokkal többet jelent, mint az individualizmuson alapuló állampolgári tudat. A felelősségérzet erejénél fogva válhat államhatárokat átívelő erkölcsi értékké is, aminek ma már hagyománya is van. Ha elvonatko ztatjuk a nemzettől, az azonos értékek kozmopolitizmusát jelenti – például az emberi jogok védelmét. Ha a nemzeten belül értelmezzük, a közös felelősségérzet a nemzetet összefogó közértéket jeleníti meg. A nemzetért érzett közös felelősség erkölcsi súlya nagyobb, mint az államjogon nyugvó állampolgári öntudaté. Az állampolgár jogi értelemben nem érték, csak alany, élő állomány, adófizető. Az individuális érték az ember, az Isten teremtménye. A nemzet azonban kulturális értelemben, történelmileg és politik ailag is érték, becses közkincs. Mint az egyház, ami individuálisan szintúgy nem létezik mint a nemzet, csak közösségként. Ha felelősséget érzünk a nemzetért, akkor felelősen fogunk viszonyulni a nemzet tagjai iránt is, tehát önmagunkhoz is. Ha felelősek v agyunk önmagunkért, akkor tetteinkben felelősek vagyunk a többiekért is. Mert önmagunkban nem vagyunk nemzet, csak közösségként. vissza Terítéken a szlovák nyelvtudás - A HZDS valóban védeni szeretné a magyar diákokat? Felv idék.ma 20070601 07:54 Forrás: Hídlap A Vladimír Mečiar vezette párt ifjúsági szervezete a magyar fiatalok „védelmére” kelt. A csoportosulás szerint a magyar nyelvű középiskolák diákjai diszkriminálva vannak amiatt, hogy elégtelen a szlovák tudásuk: me rt így csökken az esélyük arra, hogy szlovák felsőoktatási intézményben tanulhassanak tovább. A szervezet ezért arra kéri az oktatási tárcát, hogy teremtse meg a feltételeket az államnyelvről szóló törvény betartására, főként DélSzlovákiában.
