Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-03
26 A jelenlegi lévai járás 54 magyarok által lakott községéből összesen 13 223 személy kényszerült el hagyni szülőföldjét a II. világháborút követő időszakban. Eltelt 60 esztendő. Az akkori borzalmakat átélt személyek közül már nagyon kevesen maradtak. Többségük új lakóhelyük temtőjében pihen, távol őseik földjétől. Ők valójában sohasem tudtak megb ékélni helyzetükkel. Évekig reménykedtek abban, hogy egyszer visszatérhetnek saját otthonukba. A lévai járás falvaiból kitelepítettek nagy részét a baranya megyei német lakosok házaiba telepítették. Voltak olyan családok, akik évekig nem csomagolták ki dol gaik egy részét, abban reménykedve, hogy helyzetük csak átmeneti. Felnőtt azóta több generáció, akik nem tagadták meg gyökereiket. Még emlékeznek szüleik, nagyszüleik könnyeire és elevenen él bennük a múlt öröksége. Ők már hazára találtak, megbékéltek és s zeretnének méltóképpen emlékezni és ápolni a múltat. Sok helyen hagyományörző csoportok, énakkarok és egyesületek jöttek létre, akik tartják a kapcsolatot a felvidéki őshazával, rokonokkal és ismerősökkel. Palotabozsok, 1200 lelkes baranya megyei kö zség, benne három etnikum él. Az őslakos német lakosság mellett székelyek és felvidéki magyarok leszármazottai lakják. A faluba telepített felvidékiek mind reformátusok voltak. Újbars, Marosfalva, Kiskoszmály, Nagypeszek, Kis, és Nagykálna, Mohi lakosai. A helyi reformátusok száma ma alig éri el a 40 főt, a református felvidékiek a kitelepítést követően több évtizeden keresztül egy imaházban tartották istentiszteleteiket, majd az ezredforduló után építettek maguknak templomot, amely a falu egyik gyöngyszem e lett. Mivel a német őslakosság és az 1945 után ide települt bukovinai székelyek mindnyájan katolikusok, a felvidéki lakosság leszármazottjai alkotják ma is a felekezetileg kisebbségben lévő reformátusságot. A három közösség mégis annyira összetart, hogy egymás hagyományait és emlékeit mindnyájan ápolják és megtartják. A valamikori három etnikum ma már elválaszthatatlanul együtt él. A felvidékiek kitelepítésével szinte egy időben folyt az ottani német lakosság deportálása. A felvidéki reformátusok a sváb k itelepítettek lakásaiba költözhettek be, mégsem tekintette senki őket betolakodóknak, hiszen nem önszántukból érkeztek. A különböző felekezetű és nemzethez tartozók között kezdetektől fogva a megértés és egymás segítése volt a jellemző. A falu lak ossága a 60 évvel ezelőtti szomorú és megpróbáló történtekre emlékezett 2007. április 29én. A megemlékezést a helyi dalkör, az önkormányzat és a református gyülekezet közösen szervezte, akik felvidéki vendégeket hívtak meg, azokról a településekről, ahonn an a kitelepítettek érkeztek községükbe 1947 áprilisának utolsó napjaiban. Így érkezett a személyes meghívás Lévára és a barsi gyülekezetekbe, és 2007.április 29én nagyszámú küldöttség, minregy 40 személy elfogadva a magyarországi vendéglátók szívé lyességet látogatott el Palotabozsokra és vett részt az ottani megemlékezésen. A szombati nap és a vasárnap délelőtt a hely és a környék megismerésével kezdődött. Megtekintettük a Palotabozsokon élő három nemzet tájházát. A felvidéki, a székely és a sváb lakosság életének tárgyi emlékeit őrző 60 évvel ezelőtti állapot tárult elénk. Vasárnap délután az ökumenikus istentiszteleten a helyi református gyülekezet lelkésze Nt.Szabó Gábor tiszteletes úr hirdete az Isten igéjét.(a hitvestársát sokan jól ism erik, hisz ő is felvidékről származik, Nátek Katalin, aki a kamocsai gyülekezetnek volt a lelkésze, édesapja pedig ma is ésekújvárott lelkész.) A templomban megtartott istentiszteleten a felvidéki vendégek adtak műsort és köszöntötték a helybélieket. A zsúfolásig megtelt templomban, Andruska Csilla tanárnő, majd Oravecz Anita konfirmandus és Császár Ernő volt mohi lakos mondott verset , valamint a lévai református gyülekezet alig fél éve alakult vegyeskara adott rövid műsort. A megemlékezők innen a fel vidéki kitelepítettek és a székely bevándorlók emlékére állított kettős kopjafához vonultak. Ezen az emlékhelyen a helyi dalkör adott ünnepi műsort, majd e sorok írója köszöntötte és áldotta meg az egybegyülteket. A kopjafáknál a helyi szervezetek és a ve ndégek koszorúztak. A felvidéki vendégek részéről a lévai gyülekezet és a kálnai önkormányzat helyezte el a megemlékezés koszorúit. A megemlékezés a község kultúrházában ért véget, ahol a helyi és a környékbeli felvidéki kötődésű hagyományörző csopo rtok és énekkarok adtak felejthetetlen műsort. Űnnepi beszédet Schütz József Palotabozsok polgármestere mondott. Röviden köszöntötte az egybegyülteket Nagykálna alpolgármestere Földy János mérnök úr is, aki kedves feleségével együtt velünk tartott erre a h osszú útra. Itt szeretném köszönetemet kifejezni mindnyájunk nevében a nagykálnai önkormányzatnak, akik a megemlékezésre ingyenesen biztosították az
