Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-23
17 A zömében a színfalak mögött, szakértők, illetve néha Tadic és Kostunica között folyó vita csak részben szólt a kormányfő személyéről; szerepelt benne a tárcák szám szerinti elosztása, illetve a kulcsfontosságú minisztériumok és főhatóságok birtoklása. Ami a szám szerinti elosztást illeti, abban Tadic győzött: a Demokrata Párt 13 helyet kapott a 25 tagú szerb kormányban, amely testületi szavazással hozza meg döntéseit. Ez a többség azonban csak addig ér valamit, amíg kenyértörésre nem kerül a sor. A miniszterelnök lemondása ugyanis - ha Kostunica amellett dönt - automatikusan a kormány bukását is jelenti. Az ellentétek másik nagy csoportját azoknak a posztoknak a birtoklása jelentette, amelyeknek döntő szerepük van a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködésben, a délszláv háborúk bűnöseinek elfogásá ban. Enélkül - Brüsszel egyértelmű kijelentése szerint - Szerbia EUintegrációja nem valósulhat meg. Ugyanakkor az is tény, hogy nagy terhet vesz magára az, aki Ratko Mladic boszniai szerb tábornokot, Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnököt kiadja Hág ának, s neki akar látni a milosevici korszak óta szinte érintetlen, több politikai gyilkosságért felelős belügyi és biztonsági szervek átalakításának. A győztest ezen a téren még korai lenne megjelölni. A belügyminisztérium vezetése Kostunica pártjának jut ott, ám a Biztonsági Információs Szolgálatot - egyelőre ismeretlen - párton kívüli személy irányítása alá fogják helyezni. Létrejön továbbá egy, a biztonsági szolgálatokat felügyelő testület, amelynek Tadic lesz az elnöke. Hogy ez mit hoz majd, az egyelőre kétséges. Több szakértő szerint Tadic hibát követett el, felügyeletet vállalva egy olyan terület fölött, amelynek napi tevékenységét nem lesz képes befolyásolni. Az államfő esélyeit javítja a leendő iszapbirkózásban, hogy pártjának sikerült megszerez nie a hadsereg fölötti teljes felügyeletet. A DS adja a védelmi minisztert, a hadsereg főparancsnoka a DSS vezetőinek szemében szálkát jelentő fiatal (harmincas évei végén járó), nyugaton tanult Zdravko Ponos tábornok. Ráadásul államfőként Tadic joga, hogy kinevezze a hadsereg tábornokait, köztük - a Biztonsági Információs Szolgálat testvérszervezetének számító, a háborús bűnösök kézre kerítése szempontjából kulcsfontosságú - Katonai Információs Szolgálat vezetőjét. A DSS nyereségként könyvelheti el az újonnan létrehozott, Koszovóval foglalkozó minisztériumot. A szerb fennhatóság alól nyolc éve kikerült terület "ügyeinek" felügyeletével megbízott főhatóság azért fontos, mert rajta keresztül a kormányfő felügyelheti a Szerbiához valószínűleg már soha viss za nem térő tartomány sorsával kapcsolatos, a szerbiai közhangulatot befolyásoló tárgyalásokat, diplomáciai manőverezést. A gazdaságirányítás meghatározó posztjai - leszámítva a volt pénzügyminiszternek, a G17 Plus vezetőjének átengedett gazdasági és t erületfejlesztési tárcát - ugyancsak a Demokrata Pártnak jutottak. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy szükség esetén féken tartsák Kostunica szövetségesét, a tíz parlamenti mandátumot szállító s nagyberuházási miniszterből - a közlekedésfejlesztésért is fe lelős - infrastrukturális miniszterré átvedlett, primitíven populista Velimir Ilicet. A magát bulvárlapokban "Szerbia közvéleménykutatások által igazoltan legvonzóbb férfijaként" reklámozó volt cacaki polgármester egyebek mellett azzal vált közkedvelt méd iaszereplővé, hogy kamerák előtt is hajlandó belerúgni a neki nem tetsző kérdést feltevő újságíróba, vagy - ha szelídebb hangulatban van - ordítva, minősíthetetlen szavakkal szidni a média munkatársait. Hogy ebben a hatalmi osztozkodásban ki veszített többet - Szerbia egészét leszámítva , azt még nehéz eldönteni. A kormányrudat megtartó Kostunica nagy valószínűséggel mindent megtesz azért, hogy Koszovó sorsát továbbra is a szerb lét, szerb jövő központi kérdéseként állítsa be, s a "Nem hagyjuk elvenni a szerbség bölcsőjét, megcsonkítani magunkat!" jelszó jegyében összetartsa támogatóit. Kérdés, mire lesz ez elegendő az elmúlt három hónap elvtelen manőverezése után. Hányan maradnak meg a DSSben minden korábbi vargabetű ellenére demokratikus pártot látó támogatókból, illetve azokból, akik azért csalódhatnak benne, mert nacionalista értékeket hordozónak hitték, és lám, a radikális pártot kijátszva mégis lepaktált a "nemzetáruló" szerb demokratákkal. Tadicnak talán kevesebb gonddal kell szembenézn ie. A szerb radikálisok nacionalizmusát elutasító, a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt álló Vojislav Seselj követőinek hatalomra kerülésétől megriadt hívei valószínűleg el fogják nézni neki, s az ország javát szolgáló pragmatikus lépésként értékelik majd, hogy szövetséget kötött Kostunicával. Mindezeken túl ott vannak még olyan kérdések, amelyekről sem a választási kampányban, sem a kormányalakítás során nem esett szó, ám alapvetően befolyásolják Szerbia több mint nyolcmillió lakosának mindennapjait. A valaha nyugatiasnak mondott - a keleteurópai tervgazdaságnál mindenképp nyitottabb - szerb gazdaságban máig várat magára a nagy állami vállalatok, ellátó rendszerek privatizációja, miközben munkanélküliek, a hivatalosan megállapított létminimum alatt élő k százezrei várnak konkrét választ a napi megélhetéssel kapcsolatos kérdéseikre. vissza
