Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-21
19 Csoóri "Márciusi Kiáltványában” az a megdöbbentő, hogy kik sorakoztak fel a magyar értelmiség jelentős részének képviseletében annak aláírására. A deklaráció aláírói nem feltétlenül szélsőséges elemei a ma gyar értelmiségnek. Van közöttük két volt köztársasági elnök, az Antallkormány egy minisztere. Két fideszes miniszter, mindkettő zavaros, vitatott, kádárista ügynökmúlttal, a kádári korszak Központi Bizottságának két tagja, hét katolikus, három református püspök is. Lélegzetelállító, ha nem is az egész magyar társadalmat képviselő lista. Nagyon szembetűnő az egyházi hierarchia képviselőinek nagy száma, a magyar egyházmegyék püspökeinek közel fele. Martonyi, Járai, Stumpf és Mádl neve elgondolkodtatott, And rásfalvy, Für Lajos, Antall József minisztereinek listán szereplése megdöbbentett. A Fideszes lóláb félreérthetetlenül kilóg. A kérdés jogos: elolvasták a nyilatkozatot? A felületesség vagy a meggyőződés vezérelte tollukat? Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre vajo n milyen hátsó gondolattal írta alá ezt a Központi Bizottságot emlékezetbe idéző javaslatot? A "Csoóri Charta” javaslata együgyű. Kik fogják meghatározni, felkérni, kinevezni ennek a "jelképes szellemi felsőháznak” a tagjait? Milyen megbízatás alapján, mi lyen intézményi keretek között, milyen autoritással, milyen jogi alapon működne, milyen jogkörökkel lenne felruházva? Az alkotmánynak melyik paragrafusa ad lehetőséget ilyen grémium létrehozására, működésére, államigazgatásban gyakorolható hiteles befolyás ára? Kiscserkészi idealizmus, ártatlan dilettantizmus? Nem. Ebben a nyílt levélben kifejtett javaslat autokratikus, ha nem diktatórikus hajlamoktól vezérelt, zavaros demagógia, elitista pöffeszkedés. "…kellene egy, a prágai chartásokra emlékeztető értelm iségi csapat, amely Németh László gondolatát követi szigorúan: a szellem embere az, akiben ott feszeng a szellemiség örök ösztöne” – hirdeti meg Csoóri Sándor. Szellemi bátorságot túl merészen gyakorló kijelentésének alapvető, vitathatatlan balfogása az, h ogy a prágai charta olyan elsöpörhetetlen érvek alapján követelt megújulást, szabadságot, mint az alkotmányosság, demokrácia, jogállamiság, amelyeket Csoóri és támogatói nem csak ártalmasaknak, de a szovjet megszállással azonos eredményt hozóknak minősíten ek. A prágai chartát fémjelző szellem Václav Havel jövőbe tekintő szelleme volt, nem a megbukott múltat felidéző, aktualitását már a huszadik század elején elvesztett Németh Lászlóé. A "Charter 77” aláírói, magyarországi aláírói is – az akkor már Rákosi sz ellemének imádatából megtért Csoóri Sándor is – lelkesen vallották, hirdették a demokrácia elveit. A "Csoóri Chartá”t aláíróknak a Gyurcsánykormány megbuktatására törő sikertelenség adta csalódottsága, úgy látszik, elhomályosítja látásukat, eltompítja agyukat. Megint bűnbakokat keresnek. Következetesen maguk helyett másban, most a demokráciában vélik megtalálni frusztrációjuk eredőjét. Rövidlátó szemlélet. A Charta csak arra utal, hogy valamilyen idealisztikus Központi Bizottságot szeretnének felállítan i a maguk által kiválasztott "autonóm” személyiségekből, akikben "ott feszeng a szellemiség örök ösztöne”. Csoóri újabb demokráciaellenes kurjantása nem méltó figyelemre, hiszen az ilyeneket tőle megszoktuk már, de az a széles körű tábor, amely felsorakoz ik mögéje, aggaszt, elszomorít. Ez a jelenség is tünete a magyar társadalom egy jelentős része politikai, erkölcsi nyavalyájának. A nyilatkozatnak nemzetközi jelentősége van, hiszen a demokráciának, alkotmányosságnak, jogállamiságnak a visszautasításáról van szó benne. A demokratikus országok vezetői, politikusai diplomatái is aggódnak. Magyarországot az antiszemitizmust, a rasszizmust, a nemzetiszocializmust ott makacsul gyakorló és hirdető csoportok magatartásáért, érdemtelenül általánosítva, már rége n elmarasztalták. Most köztudottá teszik azt a meggyőződést hogy Magyarországon egy makacs kisebbség nem tud kigyógyulni a szélsőséges ideológiák követésének betegségéből. Diplomatáink érveit, hogy mindez csak elszigetelt, maroknyi kisebbségre jellemző, a Csoóri által kinyilvánított elveket támogató neves közéleti személyiségek és az általuk képviselt névtelenek sokasága cáfolja meg. A kiáltvány írója, és az abban kifejezett gondolatokat aláírásukkal vállaló támogatói aktusukkal alkalmatlanokká minősített ék magukat egy ilyen követelményeket feltételnek szabó grémiumban való részvételre. vissza A szerző az Amerikai Magyar Szabadságharcos Szövetség egyik vezető egyénisége
