Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-19
13 dr. Magyari Tivadar, a BabesBolyai Tudományegyetemen rektorhelyettese, a Magyar Tagozat vezetője nyilvánosan is elnézést kért, amiért az egyetem több épületében is megakadályozták a csángóföldi tanárokat toborzó plakátok kiragasztását, amiért azok csak magyar nyelvűek voltak. Magyari elektronikus levelet juttatott el a sajtónak, amelyben elismeri, hogy a Moldvai Csángómagyar Szövetség (MCSMSZ) megbízásából ténykedő személyek a tanártoborzó plak átokat „tehcnikaibürokratikus okokból nem tudták kihelyezni" az egyetemen, illetve a kifüggesztett plakátokat az egyetem személyzete eltávolította. A rektorhelyettes szerint „a gazdasági személyzet valóban elzárkózik minden számára ismeretlen plakáttól, t ekintettel a sokféle reklámra, ami megjelenik". Magyari arra kérte az MCSMSZ vezetőit, hogy hasonló ügyekben máskor az egyetem magyar vezetőihez forduljanak. A rektorhelyettes megígérte, hogy ha a plakátok elektronikus változatát eljuttatják hozzá, ő személyesen fog gondoskodni arról, hogy azok az egyet em mind a 21 karán ki legyenek függesztve. vissza Magyar pénzen gazdagodnak meg a csángók – A bákói Desteptarea cikke Erdély.ma[ 2007. május 18., 15:48 ] Minden magyarul tanuló lábniki gyerek 350 lejt ér A lábni csángó cs aládok gyerekcsinálásba kezdtek. Mitóta Magyarországról milliók folynak a magyarul tanuló kiskorúak számára, a Parinceai község népesedése érezhetően megnőtt. A falubeliek azt mondják, csemetéik valóságos aranybányát jelentenek. Közel három éve annak, ho gy a Parincea községhez tartozó Lábnik falu családjai nem is remélt és jelentős jövedelemhez jutnak. A többmillió régi lej, ami minden év végén a családi kasszába érkezik, az iskolás korú gyerekeknek köszönhető. Naponta egyegy órát a játékidőből magyar ny elv tanulásra kell szakítaniuk. „2003ban érkeztek az MCSMSZ képviselői a mi vidékünkre, magyarázza Guta Stiuca, a Parinceai polgármester. Õk felvették a kapcsolatot a lábniki családokkal, idővel még oktatási központot is létesítettek a faluban. A számítá s egyszerű: minden gyerek, aki részt vesz az órákon, ösztöndíjban részesül. Minél több gyerek kerül be a nem kormányzati szerv nyilvántartásába, annál nagyobb összeghez jutnak a családok." Nem titok, hogy ezek a pénzek Magyarországról érkeznek. Csakhogy a falusiak nehezen értik azt meg, miért dobálózik oly könnyen valaki anélkül, hogy hátsó szándékai ne lennének. A háziasszonyok gyerekcsinálási versenybe kezdtek A lábniki Nyisztor családban hét gyerek van. Közülük négy naponta rendszeresen találkozik a ma gyartanárral. „Tudom, hogy semmi hasznuk nem lesz a magyar nyelv tanulásából, de nem is árt nekik, ha megtanulják azt, mondja Nyisztor Teréz. Ahelyett, hogy rugnák a labdát, inkább csináljanak valami számukra és mindenki számára hasznosat. A tavalyi év vég én 14 millió lejt kaptam a magyar szervezettől. Így vásárolhattam egy malacot, hogy egész télen élelmet adhassak gyerekeimnek. Sőt megengedhettük, hogy öltözéket vásároljunk a kicsiknek. Ha ez a pénz ne lett volna, nem tudom, hogy bírtuk volna ki a telet." Mivel a magyarokkal való üzlet nyereségesnek bizonyul, szinte minden háziasszony gyerekcsinálásba kezdett. Noha már elmúlt 40 éves, Gyurka Krisztinának is szoptatós csecsemője van. Hasonlóan a szomszédasszonyoknak is. „Mit tehetnék, sóhajt fel. Ha Isten a dja? Majd a segítségükkel valahogy túlélünk mindent. Nekem is van három magyarul tanuló gyerekem. A tavalyi év végén a magyaroktól kapott pénzen vásároltunk egy malacot és egy tévét." Magyar kirándulás csángó gyerekeknek Ha amúgy is előnyük származik bel őle, a falubeliek jóindulattal fogadják a gyerekeik oktatásáért oly sokat érdeklődő idegeneket. „A gyerekek az iksolában is tanulnak magyarul, de talán még többet tanulnak órák után, mondja a 78 éves Nyisztor Mária. Én tudok magyarul, a gyerekeim is egy ke veset, az unokáim már egy szót sem értenek magyarul. Most ennek a felkészítésnek köszönhetően ők is tudnak magyarul beszélni. Én nehezebben értem meg őket, mert másképp beszélnek, mint ahogy én a szüleimtől tanultam, a nyelv is megváltozott egy kicsit. Egy ébként, vonja le a végkövetkeztetést, ebben a nagy nélkülözésben jól fog a segítség!" És az órákra járó gyerekek is elégedettek. A nyolc éves Júlianna elmondja, hogy szereti ezeket a foglalkozásokat. „Noha délelőtt
