Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-02
23 Dobos László: Szülőföld – haza – önkormányzat – nemzet Felvidék.ma 20070502 00:10 Forrás: Szabad Újság Talán n em túlzok, ha azt mondom, itt az épületben és környékén – most és minden időben! – a történelem van velünk. Az a régmúlt, mely otthont adott azoknak, akiket a történelem vihara a Kárpátmedence északi részeire sodort. Együtt éltünk, küszködtünk, sőt szenv edtünk is, ezért a múlt s az együttélés gondolata rendkívül fontos és nemes volt számunkra minden időben. És az ma is. A „Dunának, Oltnak egy a hangja” – szólította évszázadokon át egységbe az itt élő népeket, a magyarságot is. Nem véletlen, hogy Pozsony a magyar történelem legfényesebb napjait juttatja az eszünkbe. A reform országgyűlések sora itt kísérelte meg először, hogy igazságot és emberi életet követeljen a történelmi Magyarország, a Kárpátmedence népeinek. 1844ben a pozsonyi országgyűlés elfoga dta a magyar államnyelv bevezetéséről szóló törvényt. Sajnos, ez a törvényhozó testület – ekkor is, később is – elmulasztott egy nagy történelmi pillanatot: a császári udvar kisebbségeket csábító politikája ellenében nem alkotott törvényt a nemzetiségekről s a nemzetiségi nyelvhasználatról. 1849 áprilisa már törvényeivel együtt is lekéste a megbékélés pillanatait. A magyar társadalom belső erőviszonyai – a forradalom tüzében – ellentmondásosak és erőtlenek voltak ahhoz, hogy teljes értékű forradalmi megoldá sok alakuljanak ki. Fájó a történelmi mulasztás, hogy a magyar forradalom és szabadságharc nem tudta magához ölelni a nemzetiségieket. Aligha túlzás, ha azt mondom, a honfoglalás mellett és utána a második legnagyobb ünnepünk az 1848 – 49es magyar forrada lom és szabadságharc évfordulója volt és marad. A honfoglalás az ország, az államteremtés eseménye. 1848 a magyarság szabadságháborúja. 1848 egyszerre fény és gyász, szabadságvágy, csaták, majd akasztófák és az utókor virágai. Március 15e egyetlen nap, m égis megrakja a forradalom tüzét. Petőfi Sándor Nemzeti dala és a 12 pont megfogalmazza a forradalom bibliáját. Március 15e Petőfi napja. Ezen a napon Kossuth hajója már útban van Bécs felé. A forradalom második napja: Bécs, alku a birodalommal. Ez a nap Kossuth Lajosé. Március tizenhetedikének délutánján Kossuth és Batthyány már Pozsonyban, a Zöld fogadó erkélyéről beszél. A magyar szabadságharc első három földrajzi területe Pest, Bécs és Pozsony. A vértelen forradalom szelleme csapott át Pozsonyba. A fr ancia forradalom vihara a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával új korszakot nyitott Európában. Az elsők között Magyarországon fogott tüzet. Ez a fergeteg Pozsonyt is elérte. Itt ülésezett az országgyűlés. E törvényhozásban egymásra halmozódtak a forradalom nagy kérdései, a függetlenségért vívott harc – szemben a Habsburg Birodalommal. Itt szavazták meg az úrbér, a jobbágyság eltörlését. Innen indult oszlásnak a feudalizmus. Pozsony ezekben az években európai történelmi magaslat lett. Emlékeink köz ött kínos, dermesztő volt számunkra a XX. század történelme, közte az 1945 utáni kitelepítés és jogfosztottság évei. Sosem voltunk a napos oldal elkényeztetettjei. És nem vagyunk ma sem. Az 1989es rendszerváltás megcsúfolása volt, hogy a kilencvenes évekb en, 20. századi környezetben a szlovák parlament nyelvtörvényt fogadott el az államnyelv megvédésére, és egyben lefokozta a magyar nemzetiség nyelvét, korlátozta nyelvhasználatát. Reméljük, hogy ez az elképesztő fordulat a történelem süllyesztőjébe kerül. S várjuk, hogy az EU, amely a nyelvek egyenjogúságát hirdeti, új nyelvhasználati állapotot teremt. Most pedig néhány mondat erejéig lépjünk a jelenbe. A Magyar Koalíció Pártja 8 évig tagja volt a szlovák kormámynak. Ez idő alatt az én fogalmazásomban a h amu és a parázs szélén táncolt. Sajnos, képtelen volt az egyenrangúságnak legalább a szélére jutni. Sajnos, a demokrácia békebeli körülményei között sem tudott kiteljesedni a szlovákmagyar viszony.
