Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-05
27 szervezetek és szövetségek képvisel ő ivel, és a megfogalmazódó igények szerint kerüljön sor egy újabb pályázati kiírásra a Szül ő föld Alap keretében”. Az állásfoglalásra reagálva Törzsök Erika emlékeztet, hogy a Szül ő föld Alap pályázati felhívása i több hónapos egyeztetés után születtek meg. Az ifjúsági szervezetek az alap mindhárom kollégiumának felhívásaira pályázhatnak. Az agrárprogramok támogatása nem tartozik az alap tevékenységi körébe, de a magyar agrártárca közzétesz ilyen pályázatokat. Úg y véli, nem felel meg a valóságnak, hogy kiszorultak a kis összegb ő l megvalósítható programok, mivel minden régióban a rendelkezésre álló összeg legtöbb 10 százalékára pályázatot írtak ki lebonyolító szervezetek részére. vissz a “Kis” magyar nyomorúság KISZo • 2007.05.05. Nem tudom, ki hogy van vele, de bennem azonnal felmegy a pumpa, ha meglátom a csapi határátkelőt. Idegesítő, akár Budapestre utazok, akár haza jövök. Valahogy életidegennek tűnik számomra. Eszembe jut a vámosok kekeckedése, a tehetetlenség érzetét keltő, órákig tartó várakozás. Nem leányálom, az biztos. Az lesz az abszurd, ha egy kárpátaljai magyar átlagpolgár nosztalgiával emlékszik majd vissza ezekre – hej, azok a régi szép idők – Magyarországnak a sche ngeni övezethez való csatlakozása után. Pedig lehetne másképp is. Lám, Románia minden moldáv állampolgárnak – természetesen annak, aki igényli – megadja az állampolgárságot. Mindez magyarán azt jelenti, hogy a nem az Európai Unióhoz tartozó Moldávia po lgára a zakózsebébe teszi a román útlevelét, és vízum nélkül beutazhat az EU területére. Azaz Magyarországra is. És a példa nem egyedi! A szintén nem EUtag Horvátország és Magyarország közötti szerződés szerint a horvát – magyar határ ma már személyi ig azolvánnyal is átléphető. Sem útlevél, sem vízum nem szükséges. Mielőtt még valaki legyintene, mondván, hogy mi közünk hozzá, megjegyezném: Zágráb megadta a kettős állampolgárságot a külföldön élő horvátoknak. Ennek következtében például a délvidéki Szabad kán (Szerbia) élő, horvát polgár beszerzi a szükséges autóstérképet, benyúl a fiókjába a horvát személyi igazolványáért, és akadály nélkül utazhat Magyarországra. Egy szabadkai magyar pedig próbál anyaországi rokonokat, ismerősöket, esetleg áttelepült dé lvidékieket találni, hiszen kötelező a magyarországi "kezes". Aztán rohanhat a konzulátusra, jön a sorban állás, a bürokrácia, a várakozási idő... és X euró, hiszen a vízumért fizetni kell! Pedig a szabadkai horvát és az ugyancsak ott élő magyar talán sz omszédok. Mégis, micsoda különbség! Előbbit mint horvát állampolgárt, udvariasan fogadják a röszkei határátkelőn, megkapja a turistáknak kijáró tiszteletet. Utóbbi, a szabadkai magyar pedig (már ha végrevalahára sikerült beszereznie a vízumot) tűrheti a megaláztatást, a szúrós tekintetet, a megjegyzéseket, s az azzal járó tüzetes vámvizsgálatot (pedig talán csak rokonlátogatóba megy). A háta mögött pedig, rosszabb esetben szemben is, leszerbezik. Rólunk, kárpátaljai magyarokról pedig inkább szó se es sék. Lassan a kínaitól az arabon át a moldávig mindenki bemehet Magyarországra. Mi is, csak nekünk ez pénzbe fog kerülni. Na, ennyit a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítéséről. Mármint arról, amiről a magyar kormány és parlamenti pártok papolnak . Az ő arisztokratikus gőgjük és ugyanolyan tőről fakadó rövidlátásuk következménye a mi "kis" magyar nyomorúságunk. vissza
