Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-24
17 Budapesten dolgozol, csángóként, sőt ott is élsz. Legújabb becsléseid szerint hányan vagytok a magyar fővárosban? – Igen, Budapesten élek, de sokan kétlakinak tartanak. Valószínűleg azért, mert az időm majdnem felét Csángó földön töltöm a munkám miatt. A főváros mindig is vonzóbb volt a csángók részére, mint a vidéki kisvárosok. Az itt tartózkodók száma meghaladja a négyezret. Többnyire vendégmunkások, illetve egyetemisták keresnek fel a Csángó Koordinációs Irodában: mesél j az iroda megalapításáról, hogyan kerültél oda, mi a fő tevékenységed? – A Magyar Máltai Szeretetszolgálat – Csángó Koordinációs Irodája 2002 áprilisában nyitotta meg kapuit. Kozma Imre atya döntött úgy, hogy az addig a csángóknak nyújtott segítséget in tézményesített keretek közzé kell illeszteni, hogy célzottabb és hatékonyabb legyen. Ide önkéntesként jelentkeztem, még az iroda megalapítása alatt. Még a romániai rendszerváltás utáni időszakban találkoztam a Málta segítő tevékenységével Moldvában, és a kkor határoztam el, ha tehetem, akkor önkéntesként segítek én is az akkor még csak az emblémáját ismerő szervezetnek. Nagyobb lendületet adott az a tény, hogy csángókkal kell foglalkozni. Az iroda feltérképezte a Magyarországon élő csángók problémáit, de figyelte a Romániában élők gondjait is. A változó jogi és szociális státuszok követése és ezeknek orvoslása feladatunk a mai napig. Háttérmunka ugyan, de nagyon összetett és tele van kihívásokkal. Az iroda foglalkozik a Csángó Tükör újság kiadásával és a Csángó Népfőiskola működtetésével is. A Csángó Népfőiskola 2003 szeptembere óta működik. Az intézmény keretén belül a Budapesten és környékén dolgozó csángók tanulnak magyarul írniolvasni. Segítséget kapnak a mindennapi ügyintézésben, pl. kérvények me gfogalmazásában is. Hogyan vázolnád fel a csángókkal foglalkozó civil vagy magát civilnek mondott szervezetek térképét? – Úgy látom, hogy a civil szerveződés fontos színtere a csángókért folytatott küzdelemnek, mert lejárt már a „partizánkodás” idősza ka. Működhetnek határokon átívelő magánkapcsolatok, de nagyobb közösségeket érintő segítségnyújtásnak a módja mégis csak a szervezett forma. Egy részt ezek a hiteleséget sugallják, más részt a funkcionalitást tudják nyújtani. Szervezetek azért jöttek lét re, mert mindnek van olyan szívügye, amelyet hitelesen és folyamatosan szeretne végezni. A moldvai szervezetek lokális érdekeltségű tömörülések. A SzeretKlézse alapítvány szociális, kulturális és oktatási ügyeket igyekszik megoldani Klézsén és a környező falvakban, Duma András irányításával. A pusztinai Szent István Egyesület vallási és oktatási ügyekkel küzd Pusztinán, Nyisztor Tinka elnöksége alatt. A bejegyzés alatt álló magyarfalusi Szent Rita Egyesület szociális és kulturális ügyekben szeretne tartó s eredményeket felmutatni Magyarfaluban. A SzeretRomán alapítvány egy román nyelvű a csángókról szóló összefoglaló művet adott ki. A szervezetek vezetőinek kevés lehetősége van az együttműködésre. Leginkább a kulturális tevékenységek kapcsán nyílik erre alkalom. A felsorolt szervezetek mellett létezik egy szövetség, melynek tevékenysége az egész moldvai csángó magyarság támogatására jött létre. Ez a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ). Ettől a szervezettől várja el mindenki, hogy az úgynevezett globális feladatokat valósítsa meg. Egy, magát ”a Kárpátok keleti oldalán élő magyarok érdekképviseleti szervezetének” nevező intézménytől mindenki el is várja a jelmondatban leírtak elvállalását. Meg is próbálják. A sikeres működés csak azért marad el, mert folyamatos krízis áll fenn. Ez a krízis abból fakad, hogy a szervezetet még nem sikerült szilárd alapokra tenni, nem tükrözi a képviselt népnek az akaratát, de már olyan programokat működtet, amihez a tagjainak a hite még hiányzik.
