Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-12
24 Az MKP mítosza mindazonáltal már a második Dzurindakormány idején kopni kezdett. Kiderült, hogy ez a párt sem mentes a korrupciós ügyektől, és komoly gazdasági érdekek kötik a kormányzáshoz. Ekkoriban bukott meg az az öngyilkos stratégia is, amit kettős, sőt hármas kommunikációnak nevez hetünk: Bugár és az MKP mást üzent ugyanarról a dologról a szlovák többség, a szlovákiai magyar kisebbség és esetenként Magyarország felé. Ez több szlovák szerkesztőségnek is feltűnt, s ezek aztán a szlovák pártoknak kijáró kritikai megközelítést érvényesí tették az MKPvel szemben is. (Ezt a túlfélen kitűnően lehetett magyarellenességnek beállítani.) A fakuló MKPképet Duray Miklós öntörvényű politikai szereplése tovább rontotta. Ám ehhez Bugár asszisztenciájára is szükség volt. A szlovák közvélemény előt t kibékíthetetlen ellenpólusok a valóságban együttműködésre voltak utalva. Az MKP ugyanis a Durayszavazók (és a Bugárra bemozduló szlovák szavazatok) nélkül aligha szerezte volna meg azt a több mint 300 ezer voksot, ami kétszer is kormányzati pozícióba se gítette a pártot. Erre a pragmatikus kalkulációra vezethető vissza a BugárDuray viszony. A pártelnök jó darabig mesterien titkolta ezt a tényt a szlovák közvélemény előtt, ám Duray emlékezetes, 2002es Kossuth téri szónoklata nyilvánvalóvá tette, hogy lét ezik az érdekszövetség. Bugár ekkor annak ellenére nem cselekedett, hogy 90 szlovákiai magyar értelmiségi megteremtette azt a külső nyomást, ami Duray politikai eltávolítását eredményezhette volna. A pártelnök gyávának bizonyult, sőt egyre autoriterebben v iszonyult minden értelmiségi, liberális bírálathoz. Véget ért a kritikai értelmiség és az MKP párbeszéde, s Bugár válasza mindössze e réteg lejáratása volt; közvetlen környezete egyeseket nemkívánatosnak és nemzetárulónak nevezett. Eközben Duray mesterien szervezte ki alóla a pártot, a fiatalítást az egyértelműen Fideszorientált Magyar Ifjúsági Közösséggel hajtotta végre. A sztálinista maradványnak tekinthető kulturális szervezet, a Csemadok is a szélsőjobb kezébe került. Duray politikai befolyását növelte , hogy kezdeményezője volt a kedvezménytörvénynek, s a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor is összmagyar kontextusban jelenítette meg magát. Ezzel Duray mítosza új fényt kapott. Ám nemcsak ez nem zavarta Bugárt, de Duray azon megnyilvánulásai sem , amelyek a másság iránti türelmetlenségről tettek tanúságot. Megkockáztatható a feltevés: az 1998 óta elnöklő Bugár pragmatikus paktumot kötött Duray Miklóssal, akinek innen származott ügyvezetői alelnöki tisztsége. Olajoszkár Mindez addig volt működő képes, amíg Bugár nem akarta felrúgni e megállapodást. Ez idén márciusban következett be - csakhogy Bugár ezzel legalább négyöt évet késett. Időközben ugyanis minden megváltozott. A párt ellenzékbe került, több százan elvesztették munkahelyüket az államig azgatásban, és a nyolcéves kormányzás sem hozott kézzelfogható változást a közép- és keletszlovákiai magyarok életminőségében. Ilyen körülmények között az elszánás kimenetele borítékolható volt. Az MKPben ugyanis sem Bugár, sem más nem lehet pártelnök a Durayholdudvar szavazatai nélkül. Ezt egyértelműen bizonyította a tisztújító közgyűlés, ahol Duray elnökségi tagságára a 324 küldöttből 211en szavaztak. Bugár a SMEnek adott interjúban Duray Miklós személyén keresztül támadta meg kihívóját, és a szlov ák közönséget megpróbálta meggyőzni a veszélyről, amit Csáky és Duray együttműködése jelent. Furcsamód egy magyar politikus húzta elő a Szlovákiában gyakran használatos magyar- illetve Duraykártyát. Ez nemcsak farizeusság volt, de fatális tévedésnek is bi zonyult: Bugár magánproblémájával a szlovák közeget traktálta, miközben az elnök személyéről a pártkongresszus magyar küldöttei döntöttek. Csáky válaszképpen Bugár és a szlovákiai magyar oligarchák közötti, a párt életére és ügyeire is kiható kapcsolatot r ántotta elő. Ez már hosszú évek óta a párt legkényesebb belső kérdése. Bugár - újabb hiba - sárdobálással és hazugsággal vádolta Csákyt, ahelyett, hogy felvállalta volna korábbi kapcsolatát a legsikeresebb, a magyar kultúrát is támogató szlovákiai magyar v állalkozóval, Világi Oszkárral. Tagadásával ismét csak kifelé kommunikált; s ezek után Világi neve a "magánvállalkozó gazember" szinonimájává vált a szlovákiai magyarok körében, miközben egy jól körülhatárolható oligarchacsoport (Pozsony, Dunaszerdahely, K omárom) várja, hogy az elnökváltás helyzetbe hozza. Ez is bizonyítja, hogy az MKP nem pusztán a nemzeti kisebbség, hanem - főképpen - a gazdasági csoportok érdekeinek megjelenítője; az ideológia csupán máz, mézesmadzag, ugyanúgy, mint más pártok esetében. Pálfordulás S vajon mi változhat az MKPban Csáky Pál elnökségével?
