Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-11
13 magyar megtestesítője, Duray pedig a megtestesült magyar sátán. Bugárnak egyetlen súlyos hi bát vetnek a szemére a szlovákok: hogy nem szlovák. Duray legfőbb bűne, hogy magyar, és erre sokak szemében nincs mentsége. Bugár ezután sem szlovákosodik el, Duray sem lesz magyarabb, de ha hirtelen szlovákra váltana és azt ígérné, hogy a fél Alföldet a Dunántúlhoz, majd az egészet Szlovákiához csatolja, akkor sem szabadulna az örök vádtól, miszerint Szlovákia területi egységének megbontásán mesterkedik, határrevízióra spekulál. Hogy a magyarok közül hányan fogják Bugárt visszasírni, és hányan fogj ák majd kiátkozni Csákyt, annak most sincs, később sem lesz igazi jelentősége. A döntő erő minden jóslat ellenére a szavazatoké marad: a párt országos választmányában és az országos választásokon leadott voksoké. Három évvel a következő választások előtt m ég a pártvezetés szavazatainak, három év múlva pedig a választópolgárok szavazatainak lesz igazi jelentősége. Bizonyos azonban, hogy ez a három év Csáky közel két évtizedes politikai pályafutásának legnehezebb három éve lesz, mert a párt megújulásra szorul . Pedig korántsem olyan biztos, hogy velejéig megújítható. Ha Csáky ezt nem tudja végrehajtani, akkor ő szorul: előbb csak a kapcája, ám később, a képviselőválasztás után, a nyaka körüli hurok is szorosabb lehet. Sokan jósolgatják, hogy az egyesek szem ében károsnak, mások szemében áldásosnak ítélt tisztújítás a lehetséges következményeiben akár drámai is lehet, hiszen később a mostani elnökváltás oda vezethet, hogy 2010ben az MKP az öt százalékos parlamenti küszöböt sem tudja átlépni. Az aggodalom nem indokolatlan. A legutóbbi - az 19912001 közti évtizedet mérő - népszámláláskor több mint ötvenezer emberrel kevesebben vallották magukat magyarnak, és ugyanennyivel kevesebb ember szavazott tavaly az MKPra, jóllehet a párt 11,5 százalékos támogatott ságával ennek ellenére az egyik legjobb eredményét hozta. Kormányzati pozícióját mégis elveszítette. Robert Fico szívesebben vonta keblére Ján Slota és Vladimír Meciar pártját, s vezette meg Bugárét, aki nem tudni milyen logika alapján sok MKPvezetővel eg yütt elhitte, hogy van esélye Ficónál. Kellette is magát az MKP rendesen, akárcsak a szlovák pártok. Végül pedig az MKP porig alázva, de emelt fővel, pironkodás nélkül próbált kivonulni a kínos helyzetből. Ez a rossz taktika legfeljebb arra volt jó, hogy B ugár személyes varázsát növelje a szlovákok körében. Négy nappal az elnökváltás után Fico sietett kijelenteni: oktalanság tartani az MKP politikájától, mert ha a szlovák pártok összefognak - ahogy ez a Nyitra megyei választásokon "eredményesen" történt , a magyar párt jelentéktelenné törpül. Mondta ezt a kormányfő arra reagálva, hogy egy szlovák kereszténydemokrata képviselő az MKP ideiglenes elszigetelésére buzdította saját ellenzéki közegét. A szlovák ellenzéki pártvezetők azonban beintettek a buzgó honatyának, mondván: tessék tudomásul venni, hogy az ellenzék csak az MKPvel együtt lehet valamelyest ütőképes. Ez ugyan igaz, de nem idegeníthető el attól a ténytől, hogy Fico a rendszerváltás óta eltelt "minden idők" legnépszerűbb, 45 százalékos támogat ottságot élvező politikusa. Fico koalíciós partnere, az államalapító Meciar a legjobb éveiben is csak álmodozhatott ilyen népszerűségről. Csáky megtartotta a radikálisnak tartott Duray Miklóst, akit Bugár ki akart ebrudalni a pártvezetésből. Így kívánt a volna a pragmatikus érdek, így rendelte a kettejük habitusa közti különbség, ezt várta el Bugár hátországa is, amelynek legnagyobb bosszúságára ez nem sikerült. Sokan nem is értik, miért vállalta Csáky Durayt. Nem értették meg ugyanis Csáky indoklásának egyik rejtett üzenetét. Duray védelmében Csáky a közgyűlés 328 résztvevőjét így emlékeztette: - Uraim, ne feledjék: Duray Miklós az egyetlen közülünk, aki a kommunizmus éveiben aláírta a történelmi jelentőségű kommunistaellenes kiáltványt, a Charta 77et, és az egyetlen, aki az elveiért és a magyar iskolák megmentéséért kétszer is vállalta a börtönt. A Chartát én sem írtam alá, a börtönt én sem vállaltam. Ne feledjék: önök se. Egyikünk se. Csáky szavainak nyilván voltak a hatalmai harcban szokványos taktika i indítékai is, de olyan olvasata is van az intelemnek, hogy bizony uraim, a magyarságot és a szülőföldön való megmaradás szándékát nem elég csupán szavakkal deklarálni, és nem szabad ordas szerzési elvek zászlajára se tűzni, mert a kisebbségi sors méltósá gának megőrzéséhez számos más kellék mellett olyan morális értékű magatartás is szükséges, amilyen Durayé volt annakidején. Annál is inkább, mert túl a jelen népszámlálási ciklus félidején, még senki sem tudhatja, vajon a 2011ben mérendő népességi adatok mit mutatnak majd. Mint ahogy korábban sem gondolta volna senki, hogy a szlovákiai magyarok lélekszáma épp a rendszerváltás után formálódó demokráciában fog tíz év alatt tíz százalékkal zuhanni. Oly mértékben, ahogy korábban soha. Az sem mindegy, hány szav azót veszít majd 2010ben az MKP. Bejute egyáltalán a parlamentbe? Csáky intelmének olyan olvasata is van, miszerint minden Bugárért lelkesedő szlovák szavazó elveszítése sajnálatos veszteség ugyan, de a magyar pártnak Szlovákiában soha nem lesz anny i szlovák szavazója, ahány magyar szavazót a továbbiak során elveszíthet. Minden új szlovák szavazó áldásos ajándék, de minden elvesző magyar szavazat létében kérdőjelezi meg a párt sorsát. Csáky pragmatikus politikus, aki a két kormányzati ciklus során a miniszterelnökhelyettesi székben az uniós kapcsolattartást gyakorolva és felügyelve tanult bele az európai politikába - emlékeztetnek politikai elemzők. Ezt pedig egykori felettese, Mikulás Dzurinda ellenzéki vezér is jól az emlékezetébe véste. Miként az t sem felejti el Dzurinda, hogy milyen konfliktusokba és érdekellentétekbe
