Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-27
41 üres maradt . Bár ezt mások cáfolják, annyi bizonyos, hogy a szerződés az aláíráskor számos üres oldalt tartalmazott, s a teljes szöveg csak néhány nappal később, egy utolsó tárgyalási forduló után állt össze. Minderről persze a nem beavatottak mit sem tudtak, a kív áncsiskodó újságírókat pedig a jól működő biztonsági szolgálat tartotta megfelelő távolságra attól az asztaltól, ahol 1957. március 25én este hat órakor - a római Capitolium épületében - Franciaország, NyugatNémetország, Olaszország, Hollandia, Belgium é s Luxemburg kétkét képviselője aláírta a 248 paragrafusból álló szerződést. Illetve pontosabban két szerződést, hiszen a Hatok nem pusztán az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról, de az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) létrehozásáról is döntött ek ekkor. A hat ország már a szerződés előszavában leszögezi, hogy "az európai népek közötti, egyre szorosabb unió alapjait" akarják létrehozni. Mint a szövegben olvasható, ezen unió célja az európai népek élet- és munkafeltételeinek javítása egy közös piac létrehozásával, valamint a legszegényebb európai régiók fejlődésbeli lemaradásának csökkentése, a béke, a szabadság megőrzése. A Hatok emellett felszólítják az összes népet, amelyek "osztoznak az ő ideáljaikban", hogy csatlakozzanak erőfeszítéseikhez ; ezzel megteremtették a további bővítések lehetőségét. A közös piac létrehozása négy alapelvre, a személyek, szolgáltatások, áruk és pénzek szabad mozgásának garantálására épül. Az aláíró államok fokozatosan, 12 év alatt létrehoznak egy vámuniót, s a ne mzeti vámokat közös - harmadik országokból érkező termékekre kivetett - vámmal váltják fel. A közös piacon belül nagyon fontos szempont a szabad verseny biztosítása. A kereskedelmi politika mellett a Római Szerződés ad formát a közös agrárpolitikának (KAP) , amelynek legfőbb haszonélvezői azóta is a franciák. A Római Szerződés a gyors ratifikációk után 1958 január elsején lépett életbe. Először 1965ben módosították (ekkor hoztak döntést a három szervezet, az EGK, az Euratom és e kettő közös "elődje", az E urópai Szén- és Acélközösség különkülön miniszteri tanácsainak, valamint az EGK és az Euratom különkülön bizottságainak egyesítéséről egy miniszteri tanáccsá és egy bizottsággá). Ezt követően még hét újabb módosítás következett, s hat alkalommal egészí tették ki csatlakozási szerződésekkel, amelyek következtében az eredetileg hat országból álló szervezet mára 27 tagúvá vált. “Csökkent az európai lendület” A Római Szerződést 50 évvel ezelőtt aláíró 12 politikus közül a francia Maurice Faure - akkoriba n a párizsi külügyminisztérium fiatal államtitkára - az utolsó, még élő résztvevő. Azonban míg az aláírásról, s az azt megelőző, lázas munkával töltött hónapokról lelkesen, meghatódottan beszél, az évforduló kapcsán adott nyilatkozataiban azt már sajnálja, hogy azóta - ahogy ő látja - csökkent az "európai lendület". Elmondása szerint a Római Szerződést aláíró hat állam (Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg) képviselői, országonként kétkét fő egy asztal körül ültek: ő p éldául a nyugatnémet kancellár, Konrad Adenauer jobbján volt. Az asztal előtt a fotósok tömege hullámzott, mindenki meg akarta örökíteni a történelmi pillanatot. "Egy olyan Európa alapköveit tettük le, amelyről azt reméltük, hogy közösségi jellegű lesz, de amely végül is az országok Európájává vált" - mondta. S ennek kapcsán külön is bírálta Charles de Gaulle későbbi francia elnök politikáját, aki a hatvanas években kikényszerítette, hogy a Római Szerződés által létrehozott Európai Gazdasági Közösség ne a dja fel az egyöntetű döntéshozatalt - s ami Faure szerint azóta is akadályozza Európa előrehaladását. Az egykori francia külügyi államtitkár azt sem titkolja, hogy ő bizony nem értett egyet az Európai Unió 2004es bővítésével, azzal, hogy egyszerre tíz ú j tagországot vettek fel a szervezetbe. "Jobb lett volna, ha együttműködési szerződéseket írnak alá velük: mert azzal, hogy teljes jogú tagként beléptettük őket a közösségbe, megoldhatatlan nehézségek elé kerültünk" - véli.