Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-20
18 nyilvános megmozdulás egy agresszív kisebbség rendbontásába torkollik, a magyar politika i társadalom autonómiájának hiányával függ össze. Az államhatalom a modern Magyarország kialakulása óta folyamatosan megkérdőjelezte a társadalom bizonyos csoportjainak önrendelkezési jogát, s megpróbálta „beolvasztani” őket a mindig felülről tételezett többségbe. A politikai, kulturális, gazdasági „kisebbségeket” autonóm közösségekként integráló tényleges többség kialakítása helyett minden erejét arra fordította, hogy önmagát fogadtassa el „abszolút többség” gyanánt. A rendszerváltás nyomán kiderült ugy an, hogy a két csoport (a kétféle „nép”) számbelileg csaknem azonos, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a politikai elit levonja a konzekvenciákat, hogy az alternatív „állampolgári nemzetek” – az egymás ellen elkövetett jogtalanságokat kölcsönösen elismerve é s megbocsátva – valamiféle történelmi kompromisszumot kössenek egymással, megteremtsék az összes állampolgárt egyesítő (azaz valóságos) politikai közösség (állampolgári nemzet) alapjait. Hogy megegyezzenek: a második világháború vége a társadalom egyik ré sze számára a felszabadulást, a másik része számára ellenben az újabb terror és a jogfosztottság kezdetét jelentette. Ezért nincs értelme méricskélni, hogy kit ért nagyobb méltánytalanság, sokkal fontosabb ennél, hogy mindkét fél emberi méltóságát és erköl csi autonómiáját megőrizve vállalhassa illetve maga ítélhesse el a múltat és gondolja el a közös jövendőt. A mindenkori hatalom továbbra is a 19. századból örökölt nemzetállami stratégiát érvényesítette: önmagát a társadalom egészével azonosítva, a másik féltől nem csak a létjogosultságot, de a létet is elvitatta. Annak ellenére is az állampolgári közösség egészének nevében uralkodott, hogy a választásokon (felelőtlen ígérgetésekkel is) csak az állampolgárok alig több mint felét tudta maga mellé állítani. A társadalmi csoportoknak el kellett veszíteniük az autonómia látszatát is, az állampolgárok maradéktalanul a politikának rendelődtek alá. Eltűnt a szégyenérzet, a másik véleményének és emberi méltóságának tisztelete. Így aztán a szélsőségeseknek ma már egyik oldalon sincs mitől rettegniük. Saját közösségük nem fogja őket kiközösíteni, az ellenfél véleményét pedig nyugodtan semmibe vehetik, hiszen az is semmibe veszi az ő véleményüket. Sőt a tüntetők és a rendőrök fokozatosan hősökké is válhatnak, hiszen egy „elnyomó rendszer” erőszakszerveivel, illetve egy „emberellenes ideológia híveivel” bátran szembeszállva képviselnek olyan értékeket, amelyeket a másik fél szeretne megsemmisíteni. Ezzel az egymást váltó kormányok is kilátástalan helyzetekbe kerültek, hiszen „többségi” módszereikkel közvetve azokat az értékeket legitimálták, melyeket szerettek volna hatályon kívül helyezni. Megegyezésre semmi esély, hiszen ahhoz a társadalom szemben álló csoportjainak autonóm cselekvésére volna szükség. Arra, hogy ell entéteik dacára ne csak elviseljék, de éppen az önmérsékletnek és mindkét oldalú becsületes szándéknak köszönhetően tudják becsülni is egymást. Ennek lehetőségét ábrázolta megrázó erővel az angol királynő és a szocialista Tony Blair – Diana hercegnő halálá val kibontakozó konfliktusa kapcsán – a méltán Oscardíjas Queen című film is. Amíg a magyar jobb és baloldal nem válik képessé arra, amire a film tanúsága szerint az angol képessé vált, addig semmi remény arra, hogy a szélsőségeseket a Demszky Gábor ált al emlegetett többség (a kilenc az egyhez) pusztán a megszégyenítés erkölcsi erejével elszigetelje. vissza Az RMDSZ profitálhat a bukaresti válságból - Nemzeti egységkormányt akar a román elnök Népszava 2007. március 20. Sz erző: Lokodi Imre Nemzeti egységkormányt vagy technokratákból álló kabinet alakítását javasolja Traian Basescu – adta hírül tegnap több bukaresti napilap. Az Elnöki Hivatal sajtószóvivője bejelentette, az államfő politikai válság stabilizációjáról kíván egyeztetni a parlamenti pártokkal. A Ziua központi napilap kommentátora úgy látja, az államfő nemzetmentői szerepben tetszeleg, viszont abban spekulál, hogy megszabaduljon a Nemzeti Liberális Párttól, valamint legfőbb ellenségétől, Calin PopescuTaricean u miniszterelnöktől.
