Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-17
7 Alap a Demokráciáért vezetője, akiben so kan a leendő szerb külügyminisztert látják, úgy vélte, hogy Koszovó kérdése a BTvitában szélesebb öszszefüggésbe kerül. Megoldására jelentősen hatni fog, hogyan döntenek a tanács tagjai Irán atomprogramja ügyében, s milyen egyezségekre jutnak a világ más forró pontjai - Irak, Kaukázus - ügyében. A Tanjug hírügynökség által idézett Ted Carpenter, a washingtoni Cato Intézet alelnöke úgy vélte, hogy bár a nemzetközi jog előírásai - az államok szuverenitásának elvétől a Koszovóra máig érvényes 1244. BThatár ozatig - Szerbia igazát erősítik, azt, hogy a tartomány elszakíthatatlan része, a kérdést a nagyhatalmak döntik el, és határozatukat erővel kényszerítik rá az érintettekre. A Balkánháború még tart Bécsben Egymillió euró óvadék fejében szabadlábon, csa ládi körben, igaz, útlevelétől megfosztva várhatja be Vladimír Zagorec extábornok, Horvátország volt védelmiminiszterhelyettese, hogy az osztrákok kiadjáke Zágrábnak. A néhány nappal ezelőtt Bécsben a nemzetközi parancs alapján letartóztatott 44 éves mil liomost hazájában tekintélyes értékek elsikkasztásával vádolják, ő és neves osztrák ügyvédje viszont azzal az érveléssel harcol kiadatása ellen, hogy otthon nincs esélye a korrekt tárgyalásra. Zagorec, aki egyszerű földmérőből emelkedett villámsebesen a po litikai ranglétra magas fokára, hogy aztán a Balkánháború és az embargó idején fegyverkereskedéssel mesés vagyont gyűjtsön, Tudjman legszorosabb köréhez tartozott. Tündöklő hazai pályafutása 2000ben, a Tudjmanpárt vereségével ért véget, ekkor védelmimin iszterhelyettesi posztját elhagyva új élete kezdéséhez magával vitt a minisztériumi trezorból mintegy 3,8 millió euró értékű gyémántot. A drágakő egy rakétabeszerzési ügylet letéteként került a páncélszekrénybe. Zagorec vagyona egyéb tételekből is áll: ho rvátországi fegyverbeszerzés céljaira a Balkánháború idején, 1993 táján óriási öszszegeket gyűjtött be külföldön élő horvátoktól, s a milliókból magát is nagyvonalúan ellátta. Ausztriai ismeretek szerint összesen mintegy 274 millió eurót tesz ki ez a 100 külföldi számlára elosztott pénz. Hetvenhét számlát osztrák bankok vezettek. Zagorec 2000ben Ausztriába települt át, a Semmeringen vásárolt magának házat, s megdöbbentően nagy magánvagyonával beszállt az osztrák üzleti életbe, elsősorban az ingatlan- és é pítőipari piacba. Több saját céget is alapított. Néhány nappal ezelőtti letartóztatása nemcsak Horvátországban keltett igen nagy figyelmet: több ausztriai cég és bank most lázas igyekezettel próbálja eltüntetni kapcsolatuk nyomait. (Szászi Júlia) vissza Gyurcsány mai arca Népszabadság • Bodor Pál (Diurnus) • 2007. március 17. Meghökkentett Gyurcsány Ferenc azzal, amit és ahogyan 2007. március 15én este mondott a Művészetek Palotájában. És ami elmélyült töprengésre készt et talán sokakat mai arcáról. Regnáló miniszterelnököt nem illik dicsérni, egyikről, másikról jót magam is inkább utólag írok szívesen - de most, hogy ezrek, tízezrek a torkuk szakadtából szidják, muszáj kimondanom, (mert öreg fejemmel erre "utólag" már aligha lesz módom), hogy a szabadon s enyhén mosolygó szomorúsággal mondott beszédének erős erkölcsi fénye is volt. Ennél többet nem ízléses mondanom. Talán már ez is sok. De mivel bíráltam eleget, ugyanitt is, senki sem gyanúsíthat hízelgéssel. S bővebben majd házi naplómba írok erről. A szövegéből kihallható nemzeti fájdalomról és arról, hogy még mindig nem kiábrándultan, nem viszontgyűlölve szólt mindarról, ami ma megbolondította az ország nem lebecsülhető részét. Meg főleg arról, hogy miképp tartozunk ö ssze a múltunkkal, és miképp kellene gondolkoznunk egymásról. Bizony, e kurta szöveg mellett intellektuálisan eltörpül megannyi ripőkharsogás. Bár ellenfele sem tehetségtelen, csak más hangszeren, egészen más műfajban és más célból játszik. Rég töreksz em függetlenségre. Nem az érzelmeimtől: a hatalmi viszonyoktól. Egy szavamat sem vonom vissza, amit a baloldali és nemzeti deficitről bírálóan, többször is írtam. Gyűlölöm a nemzeti gyűlöletet, és el nem képzelhetem életünket a nemzeti közösségünk iránti k ritikus és teljes érzelmi odaadás nélkül. Amit bíráltam, az nemcsak a taktikai és gyakorlati vétségek sora, amelyet nem ebben a században követ el először a baloldal, és amikre mindig százszorosan ráfizetett. Arra törekedtem, hogy kimutassam: e kettős defi cit nem pusztán "gyakorlati" meg "taktikai" hiba, hanem erős érzelmi hiátus is a döntések kiérlelésében. Ma is hiszem: ha a
